Három az egyben családi szurdoktúra a Kis-Fátrában

Van ennél nagyobb, van mélyebb, látványosabb és van vadregényesebb szurdok is a Kárpátokban, de olyan, hogy három, egymást követő szurdokon mászhatunk végig, ráadásul egy könnyebb túra keretében, akár családdal is - olyan valószínűleg nincs máshol.

Szöveg és fotó:
2022. október 4.

Van ennél nagyobb, van mélyebb, látványosabb és van vadregényesebb szurdok is a Kárpátokban, de olyan, hogy három, egymást követő szurdokon mászhatunk végig, ráadásul egy könnyebb túra keretében, akár családdal is - olyan valószínűleg nincs máshol.

Annak ellenére, hogy az ún. mészkőszirt-öv a Kárpátokban nem alkot egységes vonulatot, hanem rengeteg, egymástól elszigetelt bércek sorozatából áll, találunk pár, nemzetközi szemmel nézve is látványos karsztvidéket a hegykoszorúban. Akár geográfus, akár természetjáró szemmel nézve, minden bizonnyal a Szlovák-Paradicsom (Káposztafalvi-karszt), a Gömör-Tornai-karszt és a Pádis-fennsík rejti a leggazdagabb formakincset. A Békás-szoros, a Néra szurdoka, vagy éppen a Szádelői-völgy minden bizonnyal sokkal grandiózusabb díszlet, a Szlovák Paradicsom, vagy a Remetei-szoros sokkal vadregényesebb terep.

Az Északnyugati-Kárpátokban található Kis-Fátra (Malá Fatra) alapvetően nem karsztjelenségeiről ismert, bár hasonlóan sok itteni magashegységhez (pl. Alacsony-Tátra, Liptói-havasok), mészkőtakarók jelentős maradványai találhatók e kristályos kőzetekből felépülő hegység északi oldalán is. Olyannyira, hogy itt található a Kárpátok egyik ikonikus sziklaszirtje, a Nagy-Rozsutec (Veľký Rozsutec) is.

Idén a Kis-Fátrát vettük célba a gyerekekkel, mert itt egyszerre tudtuk meghódítani a magaslatok világát, s egy igazi szurdokozást is be tudtunk tervezni.

Egész Szlovákiában nem találunk még egy olyan magashegységet ugyanis, amelynek főcsúcsát ennyire könnyedén meg tudnánk hódítani: a Vrátna-Chleb kabinos felvonó hegyállomásától a Nagy-Kriván (Veľký Kriváň) teteje mindössze 1,2 kilométerre található, eléréséhez csupán 185 métert kell kapaszkodunk. A felvonó feletti Snilovské sedlo nyergébe visszatérve pedig egy rövid, de látványos körtúrát tehetünk a magashegységi környezetben. Nem mellesleg pedig további, gyerekszemmel nézve nagyon is izgalmas kalandok vártak ránk a közelben.

Szlovákia legkönnyebb szurdoka

A szlovákok által Jánošík-szorosnak (Jánošíkove diery) nevezett szurdokrendszer a Kis-Fátra északi lábánál, Terhely (Terchová) mellet található. A kissé erőltetett névadás annak tudható be, hogy a leghíresebb szlovák betyár, Juraj Jánošík itt született, monumentális szobrát Terhely másik oldalán, a Vrátna völgy bejáratánál találjuk. És a meglehetősen turisztikai ízű névadás előre is vetíti e gyönyörű szurdokrendszer hátulütőjét: muszáj volt azt sétatereppé tenni azáltal, hogy telepakolták a völgyet pallókkal?

A válasz rögtön felsejlik a kiindulópontnál, amelyet nagyon nem nehéz megtalálni: hatalmas poszterek gyönyörű képei hirdetik a természeti látványosságot, ráadásul jelentős mértékű infrastruktúra épült a könnyen elérhető szurdoktúrára. A bejáratnál parkolók, éttermek, szállodák egész sora fogadja a látogatót, éppen ezért érdemes hétköznap és korán útra kelni, hacsak nem akarunk sorban állni a vízesések előtt. Bár kötelező haladási irányt jelöltek ki a szurdokokban, ezt a vasárnapi turistáknak nevezhető, utcai cipős kirándulók nem biztos, hogy megfogadják (pedig több helyütt jelzik a táblák)...

Amikor azt mondjuk, hogy három az egyben, félig füllentünk. Ugyanis a szurdok alsó része (ez az ún. Dolné diery) és felső része (Horné diery) egyazon vízfolyás, a Hlboky patak gondos munkája. A Nové diery („új szurdok”) pedig ennek a roppant látványos patakvölgynek egy oldalága. De csak félig füllentünk, mert valóban három különböző, egyenként is lenyűgöző, ráadásul más karakterű szurdokszakaszt járunk be a valóban könnyű, vagy talán közepesen nehéznek mondható túra során (7,5 km, 380 méter szint).

Az első és egyben leglátványosabb szakasz (Dolné diery)

Ez a szurdok nem szórakozik: a házakat gyorsan elhagyjuk, s egyből körbevesz bennünket a Kárpátok semmi máshoz nem fogható, vad világa. Az ösvény gyorsan eléri a patakot, megjelennek az első, a szurdoktúrát sétává változtató pallósorok, s nemsokára drámaian összeszűkül a szurdok két óriási fala körülöttünk. A parkolótól mindössze 1 km-t kell megtennünk (110 méter szintemelkedéssel) ahhoz, hogy a fölénk tornyosuló sziklafalak szinte teljesen összezáródjanak felettünk. Ezen a valóban látványos szakaszon nincs is más dolgunk, mint a csodálkozás, hiszen fa- illetve fémpallókon teljesen kényelemesen, mászás nélkül járhatjuk be a természet eme pompás díszletét. Rögtön a szűkület után találjuk az Ostvrné nevezetű elágazást, ahol a szurdok alsó szakaszát (Dolné diery) itt hivatalosan el kell hagynunk, s rá kell térnünk a S sáv jelzésre, amely a Nové diery mélységeibe enged bepillantást (de túránk végén ide fogunk, szemből visszaérkezni).

Második szakasz: szurdoktúra középhaladóknak (Nové diery)

A Nové diery bejárása szintén kényelmes séta, már-már túl kényelmes is, köszönhetően a stabil lépcsőknek és fémből készült masszív pallóknak. Ez a szakasz is roppant látványos, égbetörő sziklafalak között vezet az éknyi kis szűkület, benne a rohanó vízzel. A lépcsőket követően a szűkület marad, de már a kövek mentén kell haladnunk. Ez már sokkal izgalmasabb rész. Sok víz nincs a patakban, de nagyobb esőzéseket követően szerintem itt nem lehet végigmenni, gondolom ilyenkor ezt jelzik is a szurdok bejáratánál.

Ebből a szurdokból azonban csak egy rövid, igaz, nagyon is látványos ízelítőt kapunk, mert a S sáv jelzése hamarosan kikapaszkodik a meredek hegyoldalba és a Dolné diery felett, azzal párhuzamosan haladva, mindössze 1,2 km alatt el is éri Podžiar kellemes hegyi kaszálórétjét, ahol a Hlboky patak völgye jelentősen kiszélesedik. Közben az úton sem fogunk unatkozni, hiszen egy tanösvényt is találunk az út mentén, egy remek kilátópontról pedig a Dolné diery vad sziklavilágába pillanthatunk le.

Podžiarnál büfét és szerényebb éttermeket is találunk, érdemes elidőzni, hiszen a tér kitágul, rálátunk innen a környező hegyekre, lehet patakozni és a gyerekek is imádni fogják. Meg persze érdemes kicsit feltöltődni is a legkomolyabb kaland előtt...

Ha kicsi a tét, a kedvem sötét: a harmadik szakasz (Horné diery)

Bár semmi sem indokolja, de szerencsére a Horné diery-t azért már jóval kevesebben vállalják be. A patakvölgy jóval meredekebbé válik ezen a szakaszon, a turistaút a Nagy-Rozsutec és a Kis-Rozsutec közötti hágó felé halad, magában a szurdokban 1,2 km alatt 225 métert emelkedünk. Persze, ez is egy könnyű szurdok: inkább meredek lépcsők vezetnek a vízesések mellett és felett, mint létrák, leesni tényleg Darwin-díjas mutatványnak számít, a Szlovák-Paradicsom vadregényes létráitól, csúcsós rönkjeitől messze vagyunk.

Igaz, néha az oldalban kell kapaszkodni, de ott sem kitett helyen, s még drótkötél is segít bennünket. Van, ahol nekünk kell óvatoskodnunk a kövek között, s itt már bizony fennáll annak a veszélye, hogy egy óvatlan mozdulat miatt toccsannunk, vizesek leszünk, de leesni itt sem lehet. A szurdok viszont gyönyörű természetesen: érdemes elidőzni a víz által vájt üstök, no és persze a kisebb-nagyobb vízesések látványában, hallgatni a víz ezer hangon megszólaló morajlását, csobogását, kotyogását.

Szurdoktúránk a Pod Pálenicou elágazásnál ér véget, innen a patak felveszi az átlagos hegyi patak cseppet sem unalmas köntösét. De mászás, jelentősebb zúgó innentől kezdve nem található a vízfolyás mentén, úgyhogy a szurdoktúrát járók innen a Z sáv jelzésen térhetnek vissza a völgybe. Meredek oldalban ereszkedünk, majd szellős, fenyőkkel tarkított gyönyörű rétre érünk, ahol drámai módon felsejlik a Kis-Fátra párába vesző főgerince is. A S sáv jelzésen jobbra fordulva pár perc alatt ismét Podžiarnál ihatjuk a bambit.

Ráadás: a levezető szakasz (Dolné diery újra)

És még itt sincs vége, jön a negyedik szakasz. Az éttermektől ugyanis a kék sáv jelzésen, a Dolné diery még nem járt szakaszán vezetjük le az izgalmakat. Itt is a csodálkozásé a fő szerep, egy kisebb vízesés mellett vezető lépcsőt leszámítva ugyanis végig kényelmes pallóutakon sétálunk egészen az Ostvrné már ismert elágazásáig, ahonnan pedig a már járt úton térhetünk vissza a parkolóba.


Cikkajánló