Megmásztuk Szlovákia első vasalt útját
Az egyedülálló kaland egyben komoly magashegyi túrának bizonyult: a megtett majdnem 800 méter szintemelkedésből mindössze 310 méter a mászás, igaz, cserébe majdnem megérintettük a vízeséseket, lefelé pedig tereprolleren lehetett robogni.
Elsősorban természetvédelmi okai lehetnek annak, hogy Szlovákia finoman szólva sem hemzseg a vasalt utaktól (mondjuk ez szerintem egyáltalán nem baj), pedig hát bőven volna lehetőség a kialakításukra. Egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány hagyományos via ferrata útvonal található az országban (a magashegyek évtizedes láncos útjait és a Szlovák-Paradicsom létrás szurdokait ne számoljuk ide). Ezek közül a túránk célpontja, valamint a Körmöcbánya felett található Skalka vasalt útvonala direkt egy-egy síközpont mellett jött létre (ezek közül tudtommal az általunk bejárt vasalt út készült el először), turisztikai attrakciót kínálva ezzel a nyári félévre. Ezen felül a Szlovák Paradicsom hosszú ideig lezárt szurdokában (Kyseľ) és a Nagy-Fátrában találunk egy-egy vasalt utat, továbbá hosszú évek vitáját követően végül létesült egy via ferrata a Magas-Tátrában is.
A mi célpontunk a Kis-Fátra (Malá Fatra) Vágtól délre eső részének, a zömében erdős hátakat hordozó Lucskai-Fátrának (Lúčanská Fatra) az északi részén emelkedő, 1476 méter magas főcsúcs (Veľká Luká) alatt található Martinské hole (1260 m), Szlovákia egyik igen népszerű síközpontja volt.
Információs- és reklámtáblák a túra kiindulópontjában
A piros sáv jelzés eddig is a Sörfőzde-patak (Pivovarský-potok) mentén vezetett fel az üdülőtelepre, de a patakvölgy mászást igénylő felső szakaszáról már elkanyarodott. Adta magát tehát a lehetőség, hogy pár lépésre a sícentrumtól és az éttermektől egy nyári turisztikai attrakciót építsenek ki.
Mondjuk én alapvetően a természet csodájának megtapasztalásáért járom a hegyeket és erre nevelem gyermekeimet is, és ennél fogva kerülöm a zajos helyeket, de itt, az egyébként járhatatlan szurdokban helyét látom az infrastruktúrának, különösen, hogy azért meg kell dolgozni az élményért.
Először a rohanó patak mellett túrázunk
Egy kis izgalom az erdő mélyén
Kiindulópontunk Turócszentmárton (Martin) Stráne negyede, amely kicsit a Normafára emlékeztet, hiszen a kellemes, a hegyek lábára kapaszkodó városrészből rengetegen bringáznak, vagy futnak fel a hegyre. Innen indul a piros sáv jelzése, és ha szükséges, itt tudunk felszerelést is bérelni. Beöltözni azonban majd csak később, a vasalt út beszállásánál érdemes. Ugyanis jó sokáig az egyébként gyönyörű patakvölgyben lépkedve kapaszkodunk felfele.
Itt találjuk az útvonalat kísérő információs táblák közül a negyediket, amelyen megnézhetjük, hogy milyen nehézségű szakaszok várnak ránk az útvonalon.
A vasalt út első szakaszát akár a szlovák Rám-szakadéknak is nevezhetnénk
A vasalt út első részén nem lesz nehéz dolgunk: ez egy kifejezetten könnyű, A/B besorolású, tényleg egyszerű ferrata, a drótkötél után egy kisebb létrával megspékelve. Alapvetően a kidőlt fák törzsétől és a kisebb-nagyobb zúgók miatt járhatatlan patakmeder oldalában, a masszív sziklákon vezet a drótkötél, meg-megszakítva pár sétálós szakasszal. Mivel itt már néhol közvetlenül a patak csobog mellettünk, érdemes néha megállni és megcsodálni a sziklapárkányok dús vegetációját. Helyenként mesterséges lépések segítik utunkat és e könnyű szakaszt egy opcionális, a patak egyik oldaláról a másikra, majd onnan visszavezető kötélhíd teszi igazán izgalmassá. Természetesen nekünk kötelező volt kipróbálni ezt a "játszótéri" kitérőt, és a gyerekek nagyon élvezték a magasban való egyensúlyozást.
Szurdoktúra mesterségesen biztosított terepen
Vízesés a szurdok mélyén
A vasalt út felénél két látványos vízeséssel ágazik el a szurdok, így az útvonal is. Itt találjuk az 5-ös számú táblát, amelynek segítségével felmérhetjük az előttünk álló terepet és érdemes is szusszanni egyet a drámai vízesések lábánál. A rövidebb, bal oldali útvonal továbbra is A/B nehézségű marad, míg a jobb oldaliban van egy kicsit nehezebb, C (közepes) nehézségű szakasz is. Viszonylag tapasztalt mászóként a lányok a nehezebb, de látványosabb utat választották, de azért hozzá kell tenni, hogy összességében ez a szakasz sem nehéz, mindössze közepes, C besorolású, s mi már abszolváltunk ilyet korábban. Azt is fontos tudni, hogy mivel lefelé mászni tilos, ezért csak az egyik útvonalat tudjuk bejárni.
Az út egyik legnehezebb kihívásának ez a felszökés számít
Az elágazásból is látható, egy kisebb, majd egy nagyobb vízesés leküzdése jelenti az igazi kunsztot a jobb oldali szurdokban, de ezektől sem kell tartani, pár felszökés az egész.
Egy rövid gyaloglós szakaszt követően még egy kisebb küzdelem várt ránk (A/B és B/C), aztán el is hagytuk a zúgó patakot, s kikapaszkodtunk a fák között található kereszthez, ahol pihenőpadokat és egy csúcskönyvet is találunk. Aztán egy gyönyörű fenyőerdőben megtett kellemes sétát követően el is értük Martinsé hole üdülőtelepét, ahol a jól megérdemelt ebéd várt ránk, miközben a Nagy-Fátra és a Kócs-hegység vonulataiban gyönyörködhettünk.
A legnehezebbnek pedig ez...
Folytatódik a kaland
Ebéd, extrákkal
Az üdülőtelepen tudtuk visszaadni kölcsönzött mászófelszerelésünket és ugyanott béreltünk rollert is. Nagy volt a kíváncsiság a tereproller irányába, de azért nem bizonyult könnyűnek ez a műfaj, talán nem véletlenül a megtett szintemelkedéstől. Így óvatosan indultunk neki, tanulva a fékezést, hiszen nagyot lehet esni a kőmorzsalékos úton. Az útvonal egyébként egyértelmű, az üdülőtelepről levezető aszfaltúton indultunk, végig a sárga sáv jelzést követve (amely aztán egy idő után elhagyta az aszfaltcsíkot). A kavicsos úton ismét egy kis gyakorlás következett, hiszen a kerekek tapadása ott azért egészen más, aztán nem volt más hátra, mint az önfeledt, de azért a folyamatos fékezés miatt egyben fárasztó suhanás...
Ilyen rolleren hasíthatnak a bátor vállalkozók
A varázslatos cserszömörce nyomában
2022.10.05.A természet rengeteg csodás jelensége közül minden évszakban van pár, amely nemcsak fotósok és természetjárók, de a természetbe ritkábban kirándulók ezreit is képes megmozgatni. A tiszavirágrajzás, a szentjánosbogár-rajzás, a daruhúzás és vadlúdsokadalom mellett a cserszömörce őszi lombszíneződésének mindenképpen ott lenne a helye a „sztárok” között.
→ Tovább
A Cuha-völgy felülről, avagy gyerekekkel az ország leghosszabb vasalt útján
2022.09.05.Egy hegygerincen kikapaszkodni a fák fölé, majd körbenézni a magasból – minden bizonnyal ez a sziklamászás egyik esszenciája. Ez a már-már magashegyi élmény várt ránk a Cuha-völgy szurdoka fölé látványosan kikapaszkodó Bucsek Henrik Emlékúton, az ország leghosszabb vasalt útján. Persze addig fel is kellett valahogy jutni…
→ Tovább
Kipróbáltuk, milyen a természetjárás SUP-pal
2022.08.12.Idén nyáron végre beneveztünk egy természetközeli élménytúrára, hogy kipróbáljuk, mitől is olyan különleges ez a dolog. Inkább volt meditáció és földrajzóra, mint túra, de imádtuk.
→ Tovább
Ezúttal egy kevésbé ismert, de annál izgalmasabb várromot mutatunk be, ahonnan még akkor is lélegzetelállító panoráma nyílik, ha nem a legkellemesebb kirándulóidőben hódítjuk meg a „csúcsot”.
A Budapestet szegélyező hegyvidék elsősorban amolyan hétvégi kirándulóterepként él a köztudatban. Ennek megfelelően egymást érik a legszebb természeti látványosságokat és kirándulóhelyeket vagy a legjobb túrákat listázó gyűjtések.
Szenvedésről szó sincs, ájtatosságról is csak annyi, amennyit mi viszünk bele, ugyanakkor ez a börzsönyi keresztekhez elnavigáló jelvényszerző túra bemutatja számunkra a táj kevésbé ismert és hangulatos részeit.
