​Hogyan hozzunk létre jelvényszerző túramozgalmat?

A Gerecse nem járt ösvényein, avagy egy bányászatra épült régió felfedezése. Így jött létre a Bányászkör.

Szerző:
Turista Magazin/Hartyán Csaba
Fotó:
Bogyó László (Kiemelt-kép)
2021. április 30.

A Gerecse nem járt ösvényein, avagy egy bányászatra épült régió felfedezése. Így jött létre a Bányászkör.

Nem mindennapi történet bontakozik ki az alábbi írásból, ugyanis a Bányászkör nevű túramozgalom kitalálója és megvalósítója, Hartyán Csaba keresett meg minket. Hamar ki fog derülni, hogy Csaba nem egy otthonülő típus, ráadásul megvan az a jó szokása, hogy amit megálmodott, azt nem dédelgeti, hanem meg is valósítja. Egy ilyen megvalósult álom lett a Bányászkör nevű túramozgalom, amely több szuper nyomvonalon vezeti végig Gerecse keleti részén. Reméljük, hogy sokak számára lesz inspiráló az alábbi írás, amely rengeteg lejárt kilométer és végtelen mennyiségű szervezés eredményét mutatja be.

A Kékkör bezárulásával kezdődött minden

Az Országos Kékkör bejárása után egyfajta „átmeneti üresedés” állapotába kerültem, ráadásul a pandémia miatt nem is nagyon akartunk sokat utazni. A természetjárás persze nem maradhatott el, de eszembe sem jutott frekventált kirándulóhelyeket felkeresni, hiszen látszott milyen indulatokat kavart a kirándulók és a helyiek konfliktusa. Így maradt a Dorog-Csolnok-Tokod által határolt terület a Keleti-Gerecse legkeletibb része, a teljesítménytúrázók és kéktúrázók oly kedvelt Getéje a maga “szelíd” lankáival. Két hónap alatt több mint 200 kilométer földutat, ösvényt, vadcsapást jártam be. Találtam mély, vízmosott völgyeket és olyan kilátó pontokat, amelyek egész más szemszögből mutatják be a közeli és távoli környezetet, de talán a legérdekesebb felfedezésem az erdők mélyén található emlékművek voltak, az egyszer volt szénbányászat mementói, és rögtön jött a gondolat: de jó lenne ezt másoknak is megmutatni!

Ilyen ha az ember gyereke a saját fülébe tesz bogarat. Zizegett az a bogár, nem hagyott nyugodni, ezért úgy döntöttem nekivágok, aztán ha olyan akadályba ütközök, amit nem tudok se átugrani, se megkerülni, akkor feladom. Kitaláltam magamnak egy utat (haha), amit lépésről-lépésre terveztem végigjárni. Gondoltam, ha ezen végigmegyek, a végén még akár lehet belőle valami. Kedves nejem volt az első, akit beavattam a „titokba”. Támogatása nélkül esélytelen lett volna belevágni, de már az elején azt mondta:

Gondoltam, hogy a Kékkör befejezése után sem fogsz nyugodtan ülni a babérjaidon. Csináld!

Az az első pillanatban világossá vált, hogy kell egy csapat és egyesületi háttér nélkül ez nem fog menni. Szerencsére tagja vagyok a dorogi Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesületnek (BEBTE). Az egyesület a térségben egy remekül felépített “brand”, közismert a természet- és környezetvédelem területén kifejtett munkája. A cél egyértelmű volt: megmutatni a terület természeti- és történeti értékeit. A honlap ne csak egy instant túra menedzselő oldal legyen, hanem helytörténeti és információs adatbázis. Találjon magának utat az is, aki egy 10-15 kilométeres túrát tenne, és az is, akit nem riaszt el 30-50 kilométer egy napra, mivel sportként tekint a túrázásra. Legyen lehetőség akár egyben, akár érintőpontos túraként vissza-vissza járva megszerezni az érmet. Az se baj, ha a látogató nem szeretne jutalmat. Nekem, nekünk az a fontos, hogy megmutassuk értékeinket.

1. lépés: Vajon létezik-e már hasonló kezdeményezés a környéken?

A netes nyomozás után, ami nemleges eredményt hozott, megkerestem a környékbeli természetjáró-, kerékpáros-, valamint bányász hagyományőrző egyesületeket. Sok van. Minden egyes találkozón komoly erkölcsi támogatást, megerősítést kaptam, hogy jó ötlet, csináljam. Egy hasonló kezdeményezésről viszont kaptam információt. Néhány éve az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) dorogi szervezete elkészíttetett egy tervezetet Molnár Márkkal, egy szimpatikus csolnoki kisvasút mániás aktivistával. Találkoztunk, elmondta, hogy bár a tervek elkészültek, a létrehozásba beletörött a bányász csákányuk.

2. lépés: Nyomvonal kijelölés

Az eddigi túráimon felderített emlékhelyek, természeti látnivalók egy körtúrára való felfűzése, de ahogy írtam korábban, élmény volt kint lenni a természetben, megismerni a környék rejtett zugait is.

3. lépés: Önkormányzati kör

Minden olyan település polgármesterét felkerestem, amelyet érint a nyomvonal. Volt polgármester akivel személyesen, volt akivel telefonon, volt akit email-ben (tudtátok, hogy általában polgarmester@telepulesnev.hu címen majd mindenkit el lehet érni?) találtam kapcsolatot. Van ahonnan szóban, van ahonnan írásban kaptam támogató nyilatkozatot. Ellenállással nem, annál nagyobb támogatással találkoztam. Itt-ott felmerült óvatosan a "de ki fogja ezt finanszírozni?" kérdés.

4. lépés: Jöhet a szakma!

Magyar Természetjáró Szövetség, Pilisi Parkerdő, Duna-Ipoly Nemzeti Park Gerecsei Tájvédelmi körzet, Kormányhivatal Környezetvédelmi Osztály. Szinte kézről kézre adtak. Gyakorlatilag 2 hét alatt mindenhonnan megkaptam a támogató leveleket. Innentől lólépésben közlekedtem. Személyes találkozók, telefonok, levelek. Most 300 levélnél áll a számlálóm, a személyes és telefonos beszélgetések száma közelít a végtelenhez. A lelkesedésemet egyre fokozta, hogy nagyon sok szakmájához magas szinten értő, segíteni akaró embert ismertem meg. Volt köztük polgármester, erdész, turisztikai szakember, szövetségi vezető. Idős bányász vezetők, bányászok. A magam által kitalált menetrend bevált, mindig tudtam hivatkozni valakire, vagy valamely levélre az újabb és újabb találkozókon.

Az egyik legjobb mondatot a csolnoki Bányamúzeum egyik vezetőjétől kaptam. Talán az elsők között volt, akit 2020 áprilisában, a karantén után megkerestem a terveimmel. Meglátogattam Fleischmann Dezső urat, mutatom a kész éremtervet, meg az épülő honlapot. Bólogat, mosolyog, majd így szól: "Csaba, az elmúlt években sok ember állított be különböző tervekkel, ötletekkel hozzánk, de mindig elfogyott a lelkesedés mire a megvalósításhoz értek volna. Maga nem ezek közé tartozik, úgy látom ebből tényleg lesz valami. Köszönöm!"

Eljött 2020. szeptember első hétvégéje és a Bányásznap, és ennél jobb kezdő időpontot kitalálni sem tudtam volna, így ezennel a Bányászkör hivatalosan is elindult!

A Bányászkör természetjáró és természetvédő köntösbe bújtatott helytörténeti túrázást jelent a Dorogi kistérségben, vagyis a Dorogi-medencében és annak környezetében. Alapját a 32 kilométeres Hantken Miksa-, valamint az 55 kilométeres Schmidt Sándor-kör adja (jelenleg ezek az úgynevezett éremszerző útvonalak, névadóik a térség szénbányászatához köthető neves személyek), de ennél rövidebb, adott településekhez köthető útvonalak is választhatók, sőt tervezés alatt állnak újabb éremszerző útvonalak is.

A túrát megtehetjük futva, gyalogolva és kerékpárral, ez utóbbi két esetben választhatjuk a kirándulós és teljesítménytúra opciókat. A futós, valamint a teljesítménytúrázós változatnál megadott szintidőket kell teljesíteni (az informatikai háttér ezt is figyeli), míg a kirándulós változatnál nincs szintidő, a teljesítés akár mint egy-egy érintőpontos túránál feldarabolható. A túra kiindulópontja a Dorogon a Reimann Miniverzum.

Nem baj, ha túrázás közben mobilozol, sőt...

A fiatalokról, tizen-, huszonévesekről gyakori vélemény, hogy nehezen engedik ki a kezükből a mobilt. Itt ez előny, hiszen az útvonalkövetés és a megtett út ellenőrzése is az eszközön keresztül történik. Az instant túraútvonal ismérve, hogy nem tartalmaz külön jelöléseket (legfeljebb egy-egy útbaigazító táblát), azokat meglévő jelzéseken (például országos kék), vagy települések belső útvonalán, erdészeti, vagy mezőgazdasági utakon vezetik.

Végigjárni okostelefon segítségével lehet. Az ellenőrző pontokat QR-kódok jelölik, amit telefonnal be kell olvasni, valamint a túra regisztrációjakor kapott személyi azonosító kóddal érvényesíteni. A pontokon történő bejelentkezéseket egy erre a célra létrehozott internetes felület figyeli, követi, rangsorolja, miközben bőségesen ellát az adott helyre vonatkozó helytörténeti információkkal.



Cikkajánló