Túraajánlat

Hucul lovak nyomában a karsztvidéken

Szabadon nyargalászó lovak, háttérben zöldellő dombok és vadvirágos rétek. Mi tagadás, idilli a kép, és ebbe mi, kirándulók is bátran belesétálhatunk, sőt, nemcsak gyalogosan, de akár egy hucul ló nyergében is felfedezhetjük a környék szépségeit.

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Tóth Judit
2018. július 6.

Szabadon nyargalászó lovak, háttérben zöldellő dombok és vadvirágos rétek. Mi tagadás, idilli a kép, és ebbe mi, kirándulók is bátran belesétálhatunk, sőt, nemcsak gyalogosan, de akár egy hucul ló nyergében is felfedezhetjük a környék szépségeit.

 A lovak többsége tavasztól őszig itt, Jósvafő közelében legelészik

 

A jósvafői faluséta és a Kúria Oktatóközpont megismerése után a falu közelében is tettünk egy rövid túrát, hogy megnézzük a nemzetipark-igazgatóság szabadon élő hucul ménesét. A Tohonya-Kuriszlán tanösvényen indultunk útnak, és először egy gyertyános-tölgyesen át vezetett az utunk, útközben egy-két méretes töbrön is átkeltünk. A kerek vagy ovális, tál alakú mélyedések a karsztfelszínek legjellegzetesebb felszínformájának számítanak. Az oldásos képződmények átmérője néhány métertől akár pár száz méterig is terjedhet.

 


 Jósvafő környékén nemcsak a lovakat, de a jellegzetes karsztformákat, például a töbröket is láthatjuk

 

A Lófő-barlang sárkánya


Ahogy kiértünk a Kis-galya rétjére már ráláttunk a lovak élőhelyére, de az állatokat egyelőre nem sikerült kiszúrni. A fajgazdag rét helyén még az ötvenes években is szántók és gyümölcsösök voltak, erről ma már csak egy-két idős szilvafa árulkodik. Távolban a Nagy-Oldal zárja le a látóhatárt, mely a nemzeti park szíve, fokozottan védett rezervátum, ahová nem lehet belépni.

 

Ahol ma fajgazdag rétek vannak, hajdan szántók és gyümölcsösök voltak


Elhaladtunk az egykori Papp Ferenc kutatóállomás mellett is, ahol hajdan fontos karsztkutatások zajlottak, például a környék szivornyás forrásaival kapcsolatban. Ezeknek a forrásoknak az a különlegessége, hogy a víz kis kitörések során jut a felszínre. Az egész Kárpát-medencében összesen csak nyolc ilyen forrás van. Itt, a Lófő-barlanghoz kapcsolódva, kis területen, kettő is található, a Lófej- és a Nagy-Tohonya-forrás.

 

Jósvafő környékén több forrás is ered, itt például a Nagy-Tohonya-forrás

 

A Lófő-barlanghoz egy monda is kapcsolódik, melyet a közeli Keleméren született Tompa Mihály is versbe foglalt. A monda szerint egy sárkány kiitta a környék összes forrását, ezért egy garabonciás megátkozta. Az átok nyomán a sárkány alatt megnyílt a föld, és örök időkre a barlang fogságába esett. A mélyből időnként vizet fúj a felszínre, ezzel magyarázták hajdan a források kitöréseit. A kutatóállomás ma már turistaszállásként működik, fantasztikusan szép környezetben.

 

 Kutatóállomás, ma turistaszállás, gyönyörű környezetben

 

Rátaláltunk a hucul lovakra

 

Útközben Sz. Tóth Erika, a Kúria Oktatóközpont munkatársa minden érdekességre felhívta a figyelmünket, például két galacsinhajtó bogárra, melyek nagy erőkkel, közösen küzdöttek egy trágyagolyóval. De láttunk színes lepkéket is, melyek szintén a lótrágyán időztek éppen, mégpedig azért, hogy a trágyából fontos tápanyagokhoz jussanak hozzá. A Kis-galyáról a Köves-bércen átkelve értük el a Gergés-lápát, ahol rátaláltunk a hucul ménesre, akiket épp a patakhoz hajtottak le.

 

 A hucul ló szereti a szabad életet és a végtelen legelőket

 

A hucul ló a Kárpátokban kialakult fajta, genetikailag igen közel áll az ősi vadlovakhoz és a honfoglaló magyarok lovához. A fajta az Északkeleti-Kárpátokban élő ruszin népcsoportról, a huculokról kapta a nevét. A hucul ló jól bírja a ridegtartást, az itt élő, közel 200 lovat számláló ménes egy része is tavasztól őszig kint van a legelőn, és szabadon járja a több száz hektáros területet. A II. világháború előtt Magyarországon jelentős huculállomány élt, a lovakat főleg katonai célra tenyésztették. 1919 után a monarchia központi tenyészeteit szétosztották az utódállamok között, Magyarországon alig néhány példány maradt.

 

 Jósvafőn számos lovas program közül is lehet választani, de egy gyalogtúra során bárki megnézheti a ménest

 

A hetvenes évektől Dr. Anghy Csaba, a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatója gyűjtötte össze a még fellelhető tisztavérű hucul lovakat. Később, 1986-ban ez a tíz kancából álló gyűjtemény átkerült az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósághoz, ahol újra megindult a fajta hazai tenyésztése.

 

Lóháton hegyen-völgyön át

 

Jósvafőn, az oktatóközpont melletti Kúria Lovasbázison is lehet találkozni a hucul lovakkal. Számos lovas programot kínálnak itt, a gyermek-lovagoltástól kezdve, a tereplovagláson át, a jósvafői sétakocsikázásig, de aki szeretne, vezetéssel hosszabb, akár többnapos túrán is bejárhatja a nemzeti park legszebb részeit. Aki szeretne még többet megtudni a hucul lovakról, annak mindenképpen érdemes ellátogatni augusztus 17. és 19. között Jósvafőre, ahol tizedik alkalommal rendezik meg a Jósvafői Hucul Lovasnapokat és hetedik alkalommal a Nemzetközi Patkolókovács Versenyt.

 

 Rövid, de annál látványosabb - a Tohonya-szurdok

 

A hucul lovakat mi is hosszan elnézegettük volna még, de indulnunk kellett, a visszaúton sem maradtunk azonban látványosság nélkül. A faluba a rövid, de annál látványosabb Tohonya-szurdokon keresztül mentünk, és útba ejtettük a Kossuth-barlang bejáratát, valamint mellette a Nagy-Tohonya-forrást. Egy hosszabb úton is vissza lehet jutni a faluba, a hangulatos jósvafői szőlőhegy megéri a kerülőt. Ebben a cikkben a karsztvidék legismertebb látnivalóiról, a barlangokról, a Medve-sziklákról, a Vörös-tóról, az aggteleki karrmezőről vagy a jósvafői Tengerszem-tóról most nem is szóltunk, inkább javasoljuk mindenkinek, hogy jöjjön el ide, de ne csak egy-két napra, mert annál jóval több látnivaló van errefelé.

 

A Medve-sziklák, Aggtelek és Jósvafő között
  

Tanösvények, amatőr természetbúvároknak, és mindenki másnak
Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén több tanösvényt is kialakítottak azok számára, akik nemcsak élvezni szeretnék a gyönyörű tájakat, de szeretnék azt is tudni, mi minden van körülöttük.
A tanösvények közül talán a legismertebb az Aggtelek és Jósvafő között húzódó, 7,5 km-es Baradla tanösvény és a Szögliget közelében futó Szádvár tanösvény. A Bódva-völgyében kialakítottak egy Perkupáról induló ideiglenes tanösvényt, mely az ottani madárvonulás-kutató táborral együtt augusztus közepétől október végéig működik.
A gyerekekről sem feledkeztek meg. Jósvafő környékén kanyarog a Fürkész-élményösvény, melynek létrehozásakor az volt a cél, hogy a gyerekek és felnőttek a tapasztaláson, játékon keresztül ismerkedjenek a természettel. Az állomások egyikén például kipróbálhatjuk, mit lát a kezünk, tesztelhetjük érzékszerveinket, vagy akár zenélhetünk is a fákkal, és saját fülünkkel hallhatjuk, mennyire más hangja van a bükknek és az akácnak. A legkisebbeket a Baradla barlang aggteleki bejáratánál egy hat állomásból álló élményösvény várja. A Kincskereső miniösvény tavasztól nyár végéig, menetlevéllel és matricagyűjtővel járható be, melyeket az aggteleki Tourinform irodában lehet beszerezni.

 

 

Kapcsolódó cikkek:

Ahol a kamaszok is leteszik az okostelefont

Jósvafő, falu, amelynek lelke van

Az Esztramos barlancsodái

Az Esztramos barlangcsodái- a hegytető világa

 

Cikkajánló