Játéktippek családi túrákhoz

Ha kisebb gyerekekkel indulunk túrázni, érdemes összeállítani egy „játék elsősegélycsomagot”, amit bármikor elő lehet venni, nem foglal nagy helyet a hátizsákban, nem is túl nehéz. Ez a „szerszámosláda” a természetben található dolgokkal kiegészítve színesebbé, vonzóbbá tehet egy túrát, vagy annak egy szakaszát a gyerekek részére.

Szerző:
Turista Magazin
2022. május 6.

Ha kisebb gyerekekkel indulunk túrázni, érdemes összeállítani egy „játék elsősegélycsomagot”, amit bármikor elő lehet venni, nem foglal nagy helyet a hátizsákban, nem is túl nehéz. Ez a „szerszámosláda” a természetben található dolgokkal kiegészítve színesebbé, vonzóbbá tehet egy túrát, vagy annak egy szakaszát a gyerekek részére.

A játékötleteket Sz. Tóth Erikától kaptuk, aki 20 éve dolgozik környezeti nevelőként. Erika sokáig erősítette az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság jósvafői Kúria Oktatóközpontjának csapatát. Jelenleg szabadúszóként folytatja környezeti nevelői munkáját. Hogy mit csinál egy környezeti nevelő, és miért is fontos az ő munkájuk, arról ebben a cikkben beszélgettünk vele.

A túrára magunkkal vitt játékos csomag tartalma lehet:

  • pár méter fonal vagy vékony madzag
  • kb. 20 méter erős zsinór (kb. 2-3mm-es)
  • néhány színes filctoll
  • bicska
  • szembekötő vagy sál
  • nagyító vagy bogárnézőke
  • kis olló
  • kartonpapír darab (pl. gabonapelyhez dobozból)
  • kis textilzsák

Túratársak:

A kisebbeket mesebeli lényekkel is el lehet varázsolni és persze „haladásra” lehet ösztönözni egy-egy újabb kaland érdekében.

Erdei manók

Keressünk az út mentén olyan fadarabot, amelyről a kéreg már lekopott, ekkor már kissé korhadt, könnyen faragható. Kb. 5-10 cm-es darabokra van szükség. A csúcsos sapkát ki kell alakítani az egyik végéből, valamint az arcnak is faragni kell egy laposabb, simább részt. Filctollal színes kalapot, szemet, orrot és szájat varázsolhatunk percek alatt a manóknak és már indulhat is a kaland! Keressünk üreges fát, sziklahasadékot, mohapárnát vagy éppen forrást, amit birtokba vehetnek a manók, aszerint, hogy hogyan alakul a manók története és merre visz utunk!

Ágaboga

Julia Donaldson „Bot Benő” című mesekönyvében szerepel egy hasonló figura, én Ágabogának neveztem el. Szükség van egy elágazó ágra. Az elágazó rész lesz a bábu lába. A törzsére madzaggal kezet kötünk, az arcát pedig a manókéhoz hasonló technikával alakítjuk ki. Csak a fantáziánkra van bízva, hogy Ágaboga barlangba szeretne leereszkedni vagy kilátóba felkapaszkodni!

A nagyobbak önállóan is gyűjthetnek különböző színeket és mintákat a természetben

Készítsünk olyan képeket kartonpapírra, amelyeknek egy részét ki lehet vágni és a természetben található színekkel, mintákkal ki lehet tölteni! Ez lehet valamilyen egyszerű figura, például lepke, bogár, hernyó, de elengedhetjük a fantáziánkat és lehet vicces szörny, szuperhős vagy kedvenc állat, stb.

Érdekes, változatos természetes háttereket keresve és ezzel a képpel kitöltve a hiányos részeket egyedi figurákat fotózhatunk a családi gyűjteménybe egy-egy unalmasabb túraszakaszon. Otthon lehet belőle posztert készíteni vagy akár pólóra is lehet nyomtattatni.

Egy szembekötő vagy sál nagyon sok játéklehetőséget kínál

Vakséta I.:

Ez talán a legismertebb játék. Bekötött szemű gyermekünket, kezét fogva vezetjük az erdőben korának megfelelő akadályokon keresztül, időt hagyva, hogy megtapasztalja, milyen érzés, amikor egyik érzékszervünket nem használhatjuk. Persze az az igazi, ha utána cserélünk és ő vezet bennünket végig ugyanúgy. Utána érdemes beszélgetni a tapasztalatokról. Haladók, persze megfelelő helyen, megpróbálkozhatnak a mezítlábas verzióval.

Vakséta II.:

A zsinórból egy rövid pályát alakítunk ki úgy, hogy fától-fáig vezetjük a zsinórt nagyjából derékmagasságban. A kiindulópontra kísérjük bekötött szemű gyermekünket és ott a kezét a zsinórra téve hagyjuk, hogy önállóan járja végig a kijelölt pályát. Mi a pálya végétől kissé távolabb várjuk őt és a hangunkkal segítünk neki tájékozódni, amikor a kötélpálya végéhez ért és oda kell találnia hozzánk.

Keresd meg a fádat!

A bekötött szemű gyermekünket odavezetjük egy nem túl távoli fához, adunk időt neki, hogy a fát tapintással jól feltérképezze abban a magasságban, amit könnyedén el tud érni. Majd visszavezetjük a kiindulópontra és ott megforgatjuk néhányszor. A sálat levéve, immár a szemét is használhatja, így kell visszatalálnia a fához, amihez odavezettük az imént.

Bingó

Készíthetünk egyfajta bingójátékot a családnak azokból a látnivalókból, amit szeretnénk az aznapi túránk során felkeresni. Ki lesz az a családból, aki a leghamarabb összegyűjti mindet? Például:

Keress

- egy nagy odvas fát

- meredek, sziklás völgyet

- forrást

- gubacsot

- kilátótornyot

- várromot

- szív alakú követ...és a sort még hosszan lehet folytatni.

Tényleg egyforma?!

Egy textilzsába gyűjtsünk látszólag egyforma dolgokat, kisebb köveket, fadarabokat! Szabjuk meg a méretet, mielőtt hegyeket kell cipelnünk a hátizsákban. Például: a kő akkora legyen, ami elfér a markodban! A fadarab legyen akkora, mint a kisaraszod!

A túra egyik pihenőjén a túra résztvevői választanak egy darabot a gyűjteményből. Mindenki jól megnézegeti, megtapogatja, majd visszarakja a zsákocskába a következő pihenőig, ahol a sok látszólag egyforma dolog közül mindenki megpróbálja kiválasztani a sajátját!

Itt még lehet a formákkal is játszani, például megkérdezni, hogy kit mire emlékeztet egy kődarab.

Arra ügyeljünk, hogy gyökeresen eltérő környezetbe ne vigyük át a fadarabokat, köveket! A vastagabb földön fekvő ágdarabokat és nagyobb köveket ne mozgassunk ki, mivel fontos „mikroélőhelyei” az erdőben számtalan élőlénynek!

Kutassunk-keressünk!

Egy nagyító vagy egy bogárnézőke a legjobb útitárs a túrán! Számtalan érdekességet kínál a természet, ami közelebbről, nagyítóval tanulmányozva „kifecsegi” titkait. Sőt a bogárnézőke poharába (időlegesen) bezárva már egy pók vagy százlábú sem olyan félelmetes! Ügyeljünk arra, hogy gyermekünk eközben megtanulja azt, hogy egy „kutató, felfedező” felelőssége az, hogy nem tesz kárt abban, amit éppen vizsgál!

Cikkajánló