Gyereksarok

Közel száz éve kócsagőr vigyázott a nagy kócsagokra

A nagy kócsagot ma már az egész országban sokfelé láthatjuk, de nem volt ez mindig így, a 20. század elején félő volt, hogy a faj eltűnik Magyarországról. Szerencsére nem így történt, ennek emlékére pedig a nagy kócsag a magyar természetvédelem címermadara lett.

Szöveg:
Fotó:
Adobe Stock
2020. június 24.

A nagy kócsagot ma már az egész országban sokfelé láthatjuk, de nem volt ez mindig így, a 20. század elején félő volt, hogy a faj eltűnik Magyarországról. Szerencsére nem így történt, ennek emlékére pedig a nagy kócsag a magyar természetvédelem címermadara lett.

A 19. században egész Európában divat volt a kócsagtollas viselet, és a nagy kócsag nászidőszakban látható dísztollai keresett árucikknek számítottak. Emiatt és a mocsárlecsapolások következtében a fajt a 20. század elejére szinte teljesen kipusztult Magyarországról, utolsó menedéke a Kis-Balaton nádrengetege volt. Itt azonban a kócsagok nemcsak a tolluk miatt kerültek veszélybe, a tojásaik sem voltak biztonságban. A zalavári legények között állítólag nagy tettnek számított, ha valaki kócsagtojást tudott szerezni, mert nemcsak, hogy nehéz volt a fészket megtalálni, de a lápvidék is sok veszélyt tartogatott.

Hogy mentsék a még menthetőt, 1922-ben az országban elsőként kócsagőrt állítottak a kis-balatoni kócsagtelep őrzésére.

A nádrengeteget jól ismerő vörsi halász, Gulyás József tulajdonképpen a mai természetvédelmi őrök elődjének tekinthető.

A Budapesti Hírlap 1929. szeptemberi száma riportot közölt a Kis-Balatonról, amelyben az újságíró Diószeghy Miklós kalauza a Gulyás József kócsagőr volt. A kérdésre, hogy miért is lett kócsagőr, a vörsi halászmester így felelt: „Hát bizony Vörsön, a faluban, csú­folnak is érte. Nem tudják ésszel fogni, mért kell a kócsagra vigyázni, mikor az se nem liba, se nem csirke, sem ennivalójószág… Kevesebb szép lesz az életben, ha kipusztulnak ezek a madarak. Mert azt mondják Pestről az urak, hogy kipusztúl.”

A nagy kócsag aggasztó helyzete és a hazai madarászok közbenjárása a nyugati országok madarászait is mozgósította, akik segélyakciókat indítottak a magyar kócsagok megmentéséért. Hollandia például anyagilag is hozzájárult a kócsagőr a havi fizetéséhez.

Az erőfeszítések meghozták az eredményt, a természetvédelmi munkának, illetve természetes folyamatoknak köszönhetően a nagy kócsag állománya a század második felétől folyamatosan növekedni kezdett. Jól tükrözik a növekedést az adatok is, míg az 1930-as években csak néhány pár költött az országban, 1974-ben 60 pár, 1976–1982 között pedig már 260–330 pár költött, jelenleg országos állománya 1800 és 3000 pár közé tehető. Védett lett a Kis-Balaton is, természeti értékei megőrzése érdekében 1951-óta élvez védelmet.

A Kis-Balatont nemrég mi is bejártuk, élménybeszámolónkat a Turista Magazin július-augusztusi számában olvashatjátok.

Cikkajánló