Júniusban felgyúlnak az „éji lámpások”, vagyis a szentjánosbogarak párkeresésbe kezdenek. A különleges látványosságnak országszerte számos helyen szemtanúja lehetsz vezetett séta keretében. Ezeket gyűjtöttük most össze.
Bár a tiszavirágoknak és a szentjánosbogaraknak nem sok közük van egymáshoz, egyvalamiben mégis hasonlítanak: életük – legalábbis kifejlett állapotban – rendkívül rövidke, és kizárólag a párkeresésről és a szaporodásról szól. A szentjánosbogarak rajzása persze kétségkívül romantikusabb eseménynek tűnik, és előszeretettel lessük meg őket násztáncuk idején, most, júniusban.
A tényleges szentjánosbogár-rajzás még kis ideig várat magára, ám számos helyen meghirdették már az e tematika köré szerveződő túrákat. De mégis mit fogunk látni, ha részt veszünk egy ilyen programon? Ha szerencsénk van, sok-sok fénylő pontot: a lebegő egyedekben a hímeket tisztelhetjük, a fűben, eg helyben váró példányokban pedig a nőstényeket. Utóbbiaknak nincsen szárnyuk, fényjelzés segítségével és némi „billegetéssel” hívják fel magukra a hímek figyelmét, amelyek lefelé irányuló, jókora, félgömb alakú szemeiknek hála szúrják ki a földön heverő „lányokat”.
A rajzás általában kb. 10 napon keresztül tart. Az a szentjánosbogár, amelyik nem talál pár, elpusztul, amelyik pedig szaporodott – az is. A párzás után a nőstény három nap alatt 50-100 petét rak le és az élete itt véget ér. A petékből 20-35 nap múlva lárvák kelnek ki, amelyek egy-két évig tartó sokszori vedlés után érik el végleges, 25 mm-es hosszukat, majd bebábozódnak. Május, június tájékán kibújnak a kifejlett bogarak, és minden kezdődik elölről.
A fénykibocsátás, azaz a biolumineszcencia leegyszerűsítve a következőképp működik:
a luciferin elnevezésű szerves vegyületre, vízre, oxigénre és luciferázra van hozzá szükség, utóbbi enzim indítja be a folyamatot, amely során a luciferin oxidálódik.
Ennek eredménye a fény, amit a szentjánosbogarak általában alsó két hasi szelvényükön keresztül bocsátanak ki. Még arra is képesek, hogy szabályozzák az oxigénáramlást, és általában egy órán keresztül világítanak esténként, legkésőbb nagyjából 10 óráig.
A Bogármester oldalon számos különböző szakvezetéses séta közül válogathatsz országszerte, amelyeken nemcsak a szentjánosbogarakat, de az adott területet is megismerheted. A helyszínek a következők, a lista idén kibővült: Cserépfalu – Hór-völgy, Felsőtárkány, Eplény, Pilisszentiván, Gemenc, Királyrét, Pannonhalma, Pécs, Soroksári Botanikus Kert, Tata-Tóvároskert, Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert és Zirci Arborétum. Ezekre ide kattintva tudsz jelentkezni.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság idén június 24-én és július 1-jén tart szentjánosbogaras programot a Cseke-tó erdejében. A háromórás kirándulás alkalmával a tavat járják körbe a résztvevők. Közben a tó történetével és kulturális örökségével lehet megismerkedni, az est megkoronázása pedig várhatóan a bogárnász lesz. Itt tudsz rá jelentkezni.
Az Aggteleki Nemzeti Parkban minden évben tartanak szentjánosbogár-figyelő programot, amikor a kirándulók útvonalát az apró lámpások világítják meg. A pontos időpont egyelőre még kérdéses, június 23. vagy július 1. szerepel a honlapon a rajzás függvényében, jelentkezni mindenesetre június 22-ig vagy június 30-ig kell, ezért aki a karszton szeretne a bogarak nyomába eredni, figyelje a nemzetipark-igazgatóság honlapját.
Az Alcsúti Arborétum szintén híres szentjánosbogár-leső helyszín, körülbelül két héten keresztül várják a látogatókat vezetett sétára, június 19-től kezdődően. 9 óráig egyéni látogatóként is be lehet menni. További részletekért olvasd el ezt a cikkünket.
