Legendás és látványos – a Spartacus-ösvény

Sokáig csak a vadászok járhattak rajta, de 2015-ben megnyitották az ösvényt a túrázók előtt, és szó szerint is zöld jelzést kapott. Egy tavaszias téli napon jártuk végig a Dunakanyar egyik leghangulatosabb túraútvonalát.

Szöveg és fotó:
2022. február 21.

Sokáig csak a vadászok járhattak rajta, de 2015-ben megnyitották az ösvényt a túrázók előtt, és szó szerint is zöld jelzést kapott. Egy tavaszias téli napon jártuk végig a Dunakanyar egyik leghangulatosabb túraútvonalát.

Visegrád és Pilisszentlászló között híresen gyönyörű turistautak vezetnek, gondoljunk csak például az Apát-kúti-völgyre vagy a kultikus Spartacus-ösvényre. Az elmúlt hetekben mindkettőt bejártam, és legszívesebben azóta is csak körbe-körbe keringenék naponta legalább kétszer, hogy minden apró kis változást észrevehessek ezeken a csoda szép útvonalakon, miközben a tél átadja a stafétabotot a tavasznak.

Ezen a februári csütörtök hajnalon még sötét volt, amikor útnak indultam, de mire sokszoros csatlakozásokkal kora reggelre Visegrádra értem, nemcsak kivilágosodott, de az is biztosra vehető volt, hogy gyönyörű idő lesz aznap. Igaz, amikor elindultam a révállomástól, még ködbe burkolózott a szemközti Nagymaros, de a nap már kezdte szétoszlatni a fehér fátyolt.

Az Apát-kúti-völgyben nagy önfegyelemre volt szükségem ahhoz, hogy ne kezdjek el megint fotózgatni, hisz pár nappal korábban jártam ott, ráadásul szorított az idő, mert a mai délutánra még voltak egyéb terveim, de persze a fák között átszűrődő napsugarak varázslatos látványa mellett azért nem lehet csak úgy elmenni.

A Spartacus-ösvényhez vezető zöld kereszt jelzés a Bertényi Miklós Füvészkert és az étterem bejáratával szemben indul, és hamarosan el is éri az ösvény elejét. Itt egy tábla figyelmezteti a túrázókat, hogy időnként nehéz, olykor veszélyes szakaszok várhatók, így csak gyakorlott túrázók induljanak el ezen az úton.

Az ösvény a legtöbb szakaszon valóban nagyon keskeny, de ha az ember odafigyel és nincs tériszonya, akkor száraz időben az útvonal nem okozhat gondot.

Ráadásul az ösvény szinte végig szintben halad, így fárasztó kaptatókra sem kell számítani. Esőben, hóban, nagy sárban a keskeny ösvények csúszóssá válhatnak, ami a tátongó mélység mellett veszélyes lehet, ilyenkor tényleg érdemes inkább másfelé indulni.

A Visegrádi-hegység eldugott hegyei között kanyargó Spartacus-ösvényt az 1930-as években alakították ki és sokáig csak vadászok cserkelő ösvénye volt. Nevét valószínűleg a hatvanas években kapta. Az itt tevékenykedő fővárosi turistaegyesület, a Helyi Ipari Szövetkezetek Spartacus Turista Egyesülete szerette volna, ha ebből a vadász ösvényből is jelölt turistaút válik, de akkor ez még nem jött össze. Később csak időszakosan, szezonban hétvégén volt járható a túrázók számára, de akkor még jelzés sem volt.

A látványos és vadregényes turistaösvény híre azonban szájról szájra terjedt a természetjárók körében.

Aztán 2015-ben megnyitották az útvonalat a túrázók számára, és szó szerint is megkapta a zöld jelzést.

A jelzett út egyes erdei szakaszokon rendes turistaúttá válik, elhalad az erdő mélyén álló Jenő-kunyhó mellett, majd hamarosan eléri a leglátványosabb szakaszt, ahol a kopár, sziklás hegyoldalból gyönyörű kilátás nyílik a környékre. Látni a Dunát, egészen pontosan Dömöst és a Szent-Mihály-hegy meredek sziklafalait, még Zebegény felé robogó emeletes vonatot is kiszúrtam innen.

Ezen a túrán azt is megtapasztalja az ember, hogy akár pár méteren belül is milyen nagyot tud változni a hőmérséklet. A napsütésnek kitett meredek sziklafalaknál pólóban ücsörögtem, ahogy innen pár méterre beért az ösvény az árnyékba, újra magamra vettem a kabátomat. A hegy napos oldalán a kövek között megláttam az idei év első fali gyíkját. Február 10-én. Azt hiszem, ilyen korán még soha nem találkoztam téli álmából ébredt gyíkkal. De útközben a tavasz egyéb korai hírnökeivel is találkoztam, például citromlepkékkel és magányos vadméhekkel.

Az erdőben bár panoráma már nincs, helyette fantasztikus sziklatornyokat és egyéb sziklaalakzatokat, fán kopácsoló harkályokat és ha szerencsének van, és elég csendben vagyunk, még akár kíváncsian tekintgető muflonokat is láthatunk.

A Spartacus-ösvény végétől Pilisszentlászlóig is változatos az út, hol némi kaptatás majd ereszkedés, hol térdig avarban gázolás, hol elkerülhetetlen sárdagasztás várt rám, mindehhez pedig nyarat idéző napsütés társult. A faluba épp a déli harangszóval értem be, és legszívesebben azonnal vissza is indultam volna ugyanarra, mert a Spartacus-ösvény tényleg az ország egyik legszebb túraútvonala. És az élményt még lehet fokozni, ha az Apát-kúti-völgyben térünk vissza a kiindulópontra, akár egy szuper körtúrát is kerekíthetünk.





Cikkajánló