MÁR 600 HÓDUNK VAN

Egykor egész Európa folyó menti ligeterdeiben megtalálhatók voltak a hódok, azonban a bundájáért és húsáért folytatott vadászata, valamint az élőhelyeinek megfogyatkozása miatt a XIX. század közepére földrészünk egész területéről szinte teljesen eltűnt… mígnem az elmúlt közel tíz évben végzett munka által a magyarországi állományuk növekedésnek indult, és mára közel 600 egyedről tudunk.

 

2012. szeptember 21.

Egykor egész Európa folyó menti ligeterdeiben megtalálhatók voltak a hódok, azonban a bundájáért és húsáért folytatott vadászata, valamint az élőhelyeinek megfogyatkozása miatt a XIX. század közepére földrészünk egész területéről szinte teljesen eltűnt… mígnem az elmúlt közel tíz évben végzett munka által a magyarországi állományuk növekedésnek indult, és mára közel 600 egyedről tudunk.

 

A hazánkban a kihalás szélére sodort állatok megmentésére kitartó munka folyt az elmúlt 12 évben. Ez a munka a WWF Magyarország 1996 és 2008 közötti hód-visszatelepítési programjaként zajlott, amiben szakemberek több mint kétszáz állatot engedtek szabadon. A természetvédelmi szervezet legfrissebb megfigyeléséből kiderül, hogy a program eredményeként a hódok állománya folyamatosan nő a Hanságban és a Mura mellett, míg Gemencen és a Közép-Tisza mentén többnyire stabil a populáció. Legnagyobb egyedszámmal a Szigetközben fordulnak elő, itt számuk több százra tehető.

 

hod3_kis.jpg

 

Az eurázsiai hód Európa legnagyobb testű rágcsálója, legfőbb ismertetőjele nagy metszőfoga, amelynek segítségével akár hatalmas fák törzsét is képes átrágni. Rendkívül jó úszók, azonban a szárazföldre ritkán merészkednek, mert zömök testük és rövid lábuk miatt a vízen kívül esetlenül mozognak. A hód kotorékok ásásával, a lakóhelyéül szolgáló várak és kisebb-nagyobb gátak építésével tudatosan alakítja környezetét, ami minden más állatfajtól megkülönbözteti.

 

hodok2_kis.jpg

 

A számlálásokat minden évben a téli időszakban kezdjük el és április elejéig folytatjuk, mivel ebben az időszakban tudják a terepen dolgozó szakemberek a hódokat a legjobban megfigyelni. A megfigyelés koordinálását, valamint a beérkező adatok összesítését a WWF Magyarország végzi. - mondta Gruber Tamás, a WWF képviselője.

 

Vannak állandó megfigyelési területeink, ilyenek a Hanság, vagy a Rába-mente, a Gemenc, és a közép-Tisza vidéke. Általában kétévente más helyszíneket is választunk, ezek az utóbbi időszakban a Mura és a Kerka határ menti szakaszai voltak. Mivel a helyszíneket főként a hódok vándorlása és a megfigyelési kapacitások határozzák meg, ezért nem vagyunk képesek a munkát az egész országra kiterjedően végezni. - magyarázta.

 

 

hod_elengedes.jpg

 

A WWF Magyarországnál úgy tervezik, hogy a hódszámlálást az elkövetkező években is folytatni fogják. A terepi megfigyeléseket tapasztalt szakemberek végzik, de az elmúlt években lelkes egyetemisták is több alkalommal vizsgálták a hódok terjedését.

 

Az idei év elejére elkészült a hódtelepítések teljes körű értékelését tartalmazó, tudományos vizsgálati kritériumoknak is megfelelő elemzés. A munka a telepítések eredményét, a hódok vándorlását értékeli, és megpróbál választ találni arra, hogy hazánkban milyen élőhelyeket kedvel leginkább a faj.

 

Az elemzés alapján a populáció a legtöbb helyen dinamikus növekedésnek indult, és ez a tendencia még néhány évig valószínűleg zavartalanul fog zajlani, hiszen - főként a kisebb patakokon - vannak még újabb élőhelyek hódjaink számára. A hansági hódok több hódvárat is építettek az elmúlt években, melyek közül a legnagyobbak elérik a 2,5 méteres magasságot, és vannak közöttük olyanok, melyek már több mint öt évesek. Ezen a területen még a kevésbé gyakorlott természetjárók is találkozhatnak a könnyen felismerhető rágásnyomokkal és hódvárakkal.

 

 

beaver10.jpg

 

A vízpart közelében mozgó lakosság folyamatosan leadott értesítései - ki hol és mennyi hódot látott - alapján úgy tűnik, hogy az emberek örömmel veszik környezetükben a hódok újra megjelenését. Az emberek és a hódok közötti konfliktusok, az eddigi egyedszám növekedés ellenére is, egyelőre ritkák. A rágásnyomok továbbra is csak a vízfolyások közvetlen közelében fordulnak elő.

 

"A hódok aktív rágcsálási tevékenységük ellenére nem kártékony állatok. Elengedhetetlenül fontos, hogy megfelelő élőhelyet biztosítsunk az egyszer már kipusztult, de újra meghonosodott faj számára." - teszi hozzá Figeczky Gábor.

 

A számok alapján úgy tűnik ezzel nem is lesz gond, és ismét megszokott képe lesz egy-egy vízpart közeli túránknak a hódvárak, és sikerült egy kipusztulás szélére sodort fajt megmenteni.

 

Cikkajánló