História

Mátyás nyomában a budai vártól az Orczy-kertig

A városi séták kedvelői számára Budapest kimeríthetetlen forrás, nemcsak a város jelene, de múltja is megannyi izgalmas témát kínál. Én ezúttal Mátyás király korának emlékeit kerestem fel.

Szöveg és fotó:
2020. február 6.

A városi séták kedvelői számára Budapest kimeríthetetlen forrás, nemcsak a város jelene, de múltja is megannyi izgalmas témát kínál. Én ezúttal Mátyás király korának emlékeit kerestem fel.

Mielőtt nyakamba vettem volna a várost, gondoltam begyűjtök némi alapinformációt a korabeli Budáról. Ehhez a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumánál nem is találhattam volna jobb helyszínt, hisz a hasznos információk mellett igazán izgalmas élményt is kaptam.

Palota a palotán

A budai Várhegy oldalán IV. Béla király volt az, aki egy újabb tatár támadástól tartva, erődített várost alapított. A 14. században Nagy Lajos kezdte meg a királyi palota kiépítését, ami Zsigmond, majd Mátyás király uralkodása alatt vált Európa egyik fontos uralkodói rezidenciájává.

Hogy milyen volt a középkori vár arról ma már csak leírások, metszetek mesélnek, és az előkerült kövek, gótikus és reneszánsz épületrészletek, melyekből a Vármúzeum kiállításán sokat láthatunk. A kiállításon a régi ábrázolások mellett egy maketten is láthatjuk, milyen volt a középkorban a királyi palota. Néhány éve egy videó is készült erről.

Vízvezetéken jött a víz a várba

Buda törököktől való visszafoglalás után, a barokk korban lebontották a romos épületeket. A középkori palotarészek régészeti feltárása az 1950-es években indult meg, ekkor kerültek napvilágra a palota eredeti helyiségei, mint például a gótikus terem, a kápolna vagy a tárnokház, melyek ma a Vármúzeum kiállításának részei.

A múzeum legmélyebben fekvő része az Albrecht-pince, ami hajdan a Cisterna Regia, a középkori palota víztározója volt, ahonnan nemcsak a kutakba, de a Mátyás korabeli függőkertbe és a szökőkutakba is juttattak vizet. Szerintem ez a kiállítás egyik legérdekesebb része, ahol megtudhatjuk többek között, hogyan működött a palota vízellátása.

Zsigmond idejében egy Duna-parti szivattyúházon keresztül juttatták fel a vizet a várba. Mátyás idejében egy 3-4 km hosszú vízvezeték-hálózatot alakítottak ki, mely a vizet gravitációs úton, a Vár-hegynél magasabban fekvő svábhegyi forrásoktól juttatta le. A vízvezeték rendszert a 18. században felújították és használták is, a fogaskerekű Városkút megállójánál található forrás kútházai ma is láthatók, innen nem messze hasonló szerepe volt a Béla király kútjának is.

Jégverem és könyvtár

A kiállítás termeit járva beazonosíthatjuk többek között a hajdani jégvermet, a Zsigmondhoz köthető gótikus nagytermet, és a Nagy Lajos király által alapított királyi kápolnát is. A kétszintes kápolnának ma már csak az alsó része van meg, amit az eredeti leírások alapján rekonstruáltak. Az uralkodó családok valószínűleg a ma már nem létező felső szintet használták.

A könyvtár mellett külön kódexmásoló és könyvkötő műhely is dolgozott, Mátyás halála után azonban a könyvállomány egyre kisebb lett, a műhelyek feloszlottak, a mesterek hazamentek Itáliába. A kiállításon azt is megtudhattuk, hogy Mátyás nagy becsben tartotta az asztrológiát, több helyiségben is festett csillagképek díszítették a falakat, és a királyt döntései előtt is kikérte udvari asztrológusai véleményét.

Mátyás udvarának kiemelt pontja volt a könyvtár. A kutatók úgy vélik, a királyi könyvtárban két-háromezer könyv lehetett, ezekből ma kb. kétszáz corvinát ismernek a világban.

A középkori hangulat kedvéért érdemes a Vár-barlangba is leereszkedni, amit ilyen-olyan funkciókra már hosszú évszázadok óta használnak. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakvezetéses túráján bejárhatjuk a barlang 1,5 kilométeres szakaszát, amiről mi is írtunk már. A hely különlegessége egyébként abban rejlik, hogy a természet és az ember együtt formálta évszázadokon át.

Királyi vadaskert Pesten is volt

Mátyás királyt elsősorban Budához kötjük, de a város pesti oldalán is találhatunk hozzá fűződő emlékeket. A budai vadaskertje mellett ugyanis itt is volt egy park, melyhez a feltételezések szerint egy vadászkastély is tartozott. Antonio Bonfini Mátyás történetírója így írt erről: „A Dunán túl is Pest mellett szép majort csináltata stép mulatóhelyekkel, kertekkel. Odamegye vala mind Máttyás király, mikoron valami nagy gondjai valának.”

A vadaskert és a kastély helyéről a 19. században azt feltételezték, hogy a mai belvárosban, a Ferenciek tere környékén lehetett, ugyanis az ottani épületekben több Mátyás címeres követ, fríztöredéket is találtak.

1975-ben Kubinyi András írt arról, hogy Mátyás vadaskertje, illetve kastélya a pesti határban, az Illés-kút közelében lehetett. A középkor óta ismert bővizű forrás vizét Mária Terézia is szívesen itta, sőt, Pesten árulták is azt. A forrás fölé 1991-ben emelt rekonstruált kútház a Természettudományi Múzeum kertjében látható.

De akkor hogy kerültek a belvárosba a Mátyás korabeli kövek? Buza Péter várostörténész, a téma kutatója úgy véli, ehhez Szeleczky Márton, Pest megye hajdani alispánja a kulcs, aki 1718-ban kapta meg Mátyás egykori birtokát. Ő építtetett emeletes kastélyt a mai Füvészkert területén, ami valószínűleg a királyi kastély romjain állt. Buza Péter úgy véli Szeleczky a legszebb köveket odaajándékozhatta ismerőseinek, akik palotáikba beépítették azokat, így kerültek a kövek a belvárosba.

A Füvészkert főépületének pincéjében néhány éve régi falmaradványokat találtak. Az épület eredetileg a Festetics-család kastélya volt, előtte Szeleczky Márton barokk udvarháza állt itt, még előtte pedig talán Mátyás vadászkastélya, és a pincében talált kövek egy része abból az épületből származhat. Az bizonyos, hogy a király vadaskertje valószínűleg a mai Füvészkert és Orczy-kert környékén lehetett.

A cikk következő részében Budán járjuk végig a Mátyás korabeli emlékeket.



Cikkajánló