„Ne féljetek elindulni!” – tanácsolja a négygyermekes kéktúrázó család

A hattagú családból négyen nemrég befejezték a teljes kört, a két legkisebb gyerek pedig amikor már lehetett, a többiekkel tartott – igaz, eleinte nem a saját lábukon.

Gergő, az apuka és Domonkos, a legidősebb fiú 2021 májusában kezdték az Országos Kéktúrát, ők 2022 szeptemberében be is fejezték azt. Közben csatlakozott hozzájuk Barnabás, a következő fiú, aki ezalatt szintén betöltötte a 6. életévét, így szabályosan teljesíthette az Országos Kéktúrát 2022 novemberére. Eközben Dianát, a harmadik gyereket apukája a hátán cipelte végig, hiszen ő ekkor még nagyon kicsi volt. Orsi, az anyuka szintén 2021 májusában kezdett kéktúrázni a fiúkkal, de a negyedik gyerekkel, Benedekkel való várandóssága miatt 2022-ben már nem minden szakaszt tudott lejárni, de ezeket később pótolták, így 2023 augusztusára neki is meglett az Országos Kéktúra.

Ezek után a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli- és az Alföldi Kéktúra szinte gyerekjátéknak tűnik, hiszen a család mind a hat tagja együtt járta végig az összes szakaszt 2023 és 2025 tavasza között. A szülők és a két nagyobb gyerek természetesen saját lábukon teljesítették a távot, ezért ők a három KÉKTÚRA teljesítése mellett átvehették az Országos Kékkör jelvényét is.

Idén Diana is egyre többet sétált, a vége felé már akár 20 km-t is gyalogolt az Alföldön. Benedek 5 hónaposan kezdett kéktúrázni, és már néhány órát ő is tud gyalogolni, de a legtöbbször persze őt még vinni kell. Ez ugyanakkor azt is jelenti, ha minden gyerekükkel szeretnék hivatalosan is teljesíteni a KÉKTÚRÁT, akkor

Amikor a teljes családdal leültünk beszélgetni a magyar Természetjáró Szövetség irodájában, számítottam rá, hogy nem lesz egyszerű interjút készíteni egyszerre két felnőttel és négy gyerekkel. Ezzel együtt öröm volt látni, ahogy egymás szavába vágva mesélnek az emlékezetes történetekről, közösen átélt kalandokról, és hogy mennyire össze tudja kovácsolni a családot ennyi közös élmény.

Kéktúra.hu: Nem mindennapi, hogy egy hattagú család ennyit túrázik… hogyan kezdődött ez az egész?

Wieder Gergő: Alapvetően mindig is szerettünk túrázni… (nem ér a mondat végére)

Domonkos: De igazából úgy kezdődött az egész, hogy mindig is túráztunk, és apa azt mondta, itt is egy kék jelzés meg ott is egy kék jelzés, akkor miért is nem kéktúrázunk?

Wieder Gergő: (visszaveszi a szót) Egy kicsit hátrébbról indítanék. A három nagyobb gyerekkel fél évet voltam GYED-en, és ezalatt általában heti háromszor túráztunk. Akkoriban Pesthidegkúton laktunk, így elég könnyen eljutottunk a Hármashatár-hegyre vagy Nagykovácsiba. Így kezdtünk túrázni, és ahogy Domi mondja, sokfelé jártunk, és gyakran belefutottunk a kéktúrába. Amikor Domi 6 éves lett, elmentünk az első nagyobb túrára a Pilis-tetőre, ahova egy barátunk hívott. Előtte legfeljebb 15-16 km-eket mentünk, itt pedig – nem kis meglepetésünkre - 25 km lett a vége. Majd miután hazaértünk, Domi még rohangált a ház körül, mondván, hogy ő nem fáradt el…

Két héttel később, a következő túrára elvittük Barnit is, aki 5 éves volt ekkor. Felmentünk Dobogókőre és a Vadálló-kövekhez. Barnit a hátamon vittem – eleinte. Kb. fél órát volt a hordozóban, majd legyalogolt 20 km-t. Ekkor azt mondtam, hogy rendben, ezek szerint el tudunk menni 20 km körüli túrákra - és ekkor kezdtünk el hivatalosan is kéktúrázni, 2021 tavaszán.

Kéktúra.hu: Akkor még csak a fiúk mentek túrázni?

Wieder Orsi: Igen, mert Dia is megvolt már, de én pont ezért nem mentem ezekre az első túrákra, mert még otthon voltam vele. De őt egyébként végigcipeltük az Országos Kéktúrán, tehát potyautasként már ő is megcsinálta 😊. Azóta pedig megszületett Beni is, őt pedig a DDK-n és az AK-n cipeltük végig. Mire körbeértünk a kéktúrán, volt, hogy 40 km-t is mentünk az Alföldön, és a legkisebb gyerek, Benedek is legyalogolt 8-9 km-t.

Wieder Gergő: Orsi 2021-ben végig túrázott velünk. 2022 októberében született Beni, tehát azon a nyáron már voltak olyan szakaszok a Bükkben és a Mátrában, ahova már nem jött velünk. Ezeket 2023-ban pótoltuk, tehát a nagyobb fiúknak már vannak dupla teljesítéseik is.

Kéktúra.hu: Mik voltak a legnagyobb nehézségek, amikor ennyi és ilyen kicsi gyerekekkel túráztatok?

Wieder Orsi: Benit már egész pici korában elkezdtük vinni magunkkal, és ekkor én még szoptattam. Az erdő lágy ölén szoptatni nem egy nagy kihívás, de egy farönköt találni, vagy bármit, amire le lehet ülni, az azért nem könnyű. Ezen kívül vinnünk kellett babaételt is, mert neki még nem lehetett szendvicset pakolni. Vittünk magunkkal babaétel-melegítőt, ami nagyon praktikus, de fél óra alatt melegíti föl a kaját, tehát vissza kellett számolnunk, mikor lesz éhes a gyerek. Arról nem is beszélve, hogy előfordult, hogy otthonfelejtettük a babaételt… Szóval nem egyszerű. De télen még olyan kihívásokkal is szembesültünk, hogy a babaétel ne hűljön le túlságosan, mert akkor nem tudja felmelegíteni a gép. Vagy képzeld el, milyen érzés nulla fokban pelenkázni!

Diana: Volt olyan, hogy Beni apa hasán volt, én meg a hátán!

Wieder Gergő: Igen, a DDK jó része ilyen volt, mindketten kicsik voltak még, ezért volt, hogy mindkettőt én cipeltem. De ha „csak” egy gyereket és egy hátizsákot vittem magamon, az is 25-30 kg-os plusz súlyt jelentett.

Kéktúra.hu: A sok-sok túrázás alatt lett kedvenc részetek, kedvenc emléketek?

Barnabás: Nekem Dobogókő a kedvencem! Meg a Bükk!

Wieder Gergő: A Bükk nagy kedvenc, mert nagyon nagy élmény volt. Reggel Budapestről elmentünk Bélapátfalvára busszal, és onnan elgyalogoltunk Bánkútra, ahol aludtunk.

Barnabás: … és felmentünk este a kilátóba!

Wieder Orsi: Ez a bükki túra azért is maradt emlékezetes, mert ez volt az első alkalom, hogy nem csillagtúra-szerűen mentünk két napot, hanem útközben szálltunk meg, tehát vittünk magunkkal mindent. Az Őrség is nagyon megmaradt a gyerekeknek, mert

Ugyanitt történt, hogy elkapott minket egy hatalmas nyári vihar, ami elől egy ház fatárolójába húzódtunk be, fölöttünk egy másfél méteres esernyővel, de még így is megáztunk. Ezt a mai napig emlegetjük!

Wieder Gergő: Az is emlékezetes volt, amikor télen Tés és Bakonykúti között jártunk, és tudtuk, hogy esett valamennyi hó, de azt nem, hogy ennyi... arra pedig nem is gondoltam, hogy a nagykerekű túrababakocsit hóban ennyire nehéz lesz tolni! A végén egy szál pólóban is csurgott rólam a víz!

Kéktúra.hu: Ezek szerint többnyire csillagtúrát szerveztek?

Wieder Orsi: Úgy szoktuk szervezni a túrákat, hogy egy nagyobb településen keresünk szállást, ahonnan egész nagy körben tudunk kéktúrázni. Az egyik tavaszi szünetben például Mórahalmon töltöttünk 12 napot, ebből 9 túranap volt. Vagy Kaposváron voltunk 8 napot, ebből négyet túráztunk, a másik négy nap pedig elmentünk a Kis-Balatonhoz, illetve fürdőbe.

Wieder Gergő: Az OKT-n ilyen bázis volt Budapest mellett Veszprém, Eger, de Martonyiban kétszer is voltunk, onnan csináltuk meg Putnoktól Regécig, majd onnan a végéig pedig Sátoraljaújhelyen volt a szállásunk. Oda általában a saját autónkkal megyünk, de a települések közt a legnehezebb megoldani a közlekedést. Egyszer stoppoltunk, máskor családtag segített, de volt olyan is, hogy amíg a többiek reggeliztek, én elvittem az autót a célba, majd visszafutottam hozzájuk a közúton, és együtt indultunk el a túrára.

Kéktúra.hu: Nem lehet egyszerű feladat a logisztika…

Wieder Gergő: Igen, a legnagyobb nehézség nem is a túra, hanem előtte, hogy összerakjuk a logisztikát.

Amikor a nagyobb fiúk is kisebbek voltak, nem vittek hátizsákot, legfeljebb a Domi, amikor nagyobb lett. Tehát amikor három gyerekkel túráztam, akkor Diana a hátamon volt, elöl pedig hátizsákot cipeltem, hiszen négyünkre kellett pakolnom.

Barnabás: Az OKT-n a bükki túra volt az egyetlen kivétel, amikor vittem hátizsákot, mert abban vittem fel a plüssállataimat Bánkútra!

Wieder Gergő: Mostanra már mindkét nagyobb fiú visz hátizsákot, benne vízzel, uzsonnával és váltóruhával. Domonkos olyan 4-5 kg közötti súlyt visz. Az OKT-n óriási kihívás volt még, hogy nagyon kevés helyen lehet megbízhatóan vizet találni. Főleg az olyan szakaszokon, ahol kevés a település.

Wieder Orsi: Igen, talán a folyadék okozta a legnagyobb kihívást, mert amikor a gyereknek is cipelni kell a vizet, az nem kevés súly.

Kéktúra.hu: Mennyire van időtök, energiátok a kitérőkre, egy-egy látnivalóra kéktúrázás közben?

Wieder Orsi: Mi úgy szeretünk túrázni, hogy miközben járjuk az országot, megnézzük a látványosságokat is. Így a gyerekek megismerkednek az ország tájegységeivel.

(És kérésemre Domonkos tényleg felsorolta a tájegységeket – a szerk.)

Wieder Gergő: Egyik szülinapjára kapott egy olyan térképet, amin be lehet rajzolni az egész körön, hogy mennyit jártál már végig. Mivel a gyerekek nagyon vizuálisak, így sokkal jobban meg is marad, hogy merre jártunk.

Wieder Orsi: Van, hogy aznap csak a túrára koncentráltunk, és másnap visszamegyünk csak a látnivaló miatt – ilyen volt pl. Szarvason az arborétum.

Ilyenkor megyünk olyan látványosságokat felfedezni, amelyek már messze lennének az útvonalról kitérni. Sokszor a helyi fürdőkbe is elmegyünk, amit a gyerekek nagyon élveznek.

Kéktúra.hu: Mivel most már elég sokat mentek egy nap, a gyerekek hogy bírják a néha monoton túrákat?

Wieder Gergő: Az a jó, hogy sokat beszélnek – ezt most be is mutattuk -, de a túrák alatt is ez van… Diana szerintem 10 órán keresztül képes beszélni megállás nélkül, nagyon durva (nevetnek). De épp ez az, amit nagyon szeretek, hogy a túrát végig lehet beszélgetni.

Kéktúra.hu: Mindenki beszélget mindenkivel?

Domonkos: Mi ketten Barnival sokszor előre szoktunk menni!

Wieder Orsi: Ilyenkor nagyon jól lehet verset, szavakat tanulni, kihasználva az időt…

Kéktúra.hu: Elnézve azt, hogy mennyi idő alatt teljesítettétek a teljes kékkört, elég gyakran kellett felkerekednie a családnak. Milyen gyakran kéktúráztatok?

Wieder Gergő: Lássuk csak: 2021-22-ben jártuk végig az Országos Kéktúrát, 2023-ban a Dél-dunántúlit és az OKT-pótlásokat Orsival, 2024 tavaszától 2025 májusáig pedig az Alföldi Kéktúrát fejeztük be. Szóval 2022-ben gyakorlatilag minden hétvégén túráztunk, gyakran mindkét nap. Barnival abban az évben novemberig szinte minden hétvégén túráztunk, feleségem szerit néha már túl sokat is… De az az igazság, hogy októberre vártuk Benedeket, és nem tudtuk, hogy utána tudjuk-e majd vinni, vagy hogy fog alakulni az életünk, szóval a nagyokkal inkább belehúztunk.

Wieder Orsi: A dél-dunántúli meg az alföldi kéktúra-szakaszokat pedig az iskolai szünetekben és hosszú hétvégéken jártuk. Jóformán nem tudtunk pihenni sem, mert az összes szabadidőnkben túráztunk.

Kéktúra.hu: Honnan jött egyáltalán az életetekbe a túrázás?

Wieder Gergő: Én nagyon sokat túráztam a szüleimmel.

Őszintén nem gondoltam volna, hogy - ahogy korábban meséltük is -, tudnak 20 km-eket is túrázni. Ha akkor az a barátom nem hív el minket arra a túrára, lehet, sose derül ki, hogy egyébként a gyerekek örömmel legyalogolják, és még el se fáradnak.

Wieder Orsi: Nekem nem volt túrázós előéletem, csak amikor Gergő családjába belecsöppentem, kezdtem én is menni hébe-hóba. Gyerekekkel nagyon jó túrázni egyébként, hosszútávon is: olyan állóképességük van, hogy ha elmegyünk bárhova a városban, nem nyafognak, hogy gyalog kell menni. Meg az is nagyon jó, hogy megszerették a természetet, ráadásul az Alföldön most rengeteg állatot láttunk a saját, természetes környezetükben. Például Berettóújfaluban minden egyes kandelláberen ott volt egy gólya, hallottuk kelepelni őket, etették a fiókákat.

Wieder Gergő: Az Országos Kéktúra nagy terv volt, de azzal, hogy nem álltunk meg, hanem körbementünk az országon, rengeteg élményt kaptunk. Egy csomó olyan helyre eljutottunk, ahova egyébként valószínűleg nem mentünk volna el, települések, ahova „csak úgy” nem utaztunk volna el.

Sokan csak azért vágnak bele, hogy meglegyen a teljes kör, és sokan félnek is, hogy unalmas lesz, de ha úgy állunk hozzá, hogy milyen sok érdekesség van ott, akkor sokkal jobb lesz.

Kéktúra.hu: Mi a tervetek most, hogy körbeértetek?

Wieder Gergő: Az Országos Kéktúrát tervezzük ismét: amikor pótolni kellett szakaszokat Orsiékkal, mi új füzeteket kezdtünk, azt szeretnénk befejezni. Jövőre Dia is hatéves lesz, ő is szeretné megcsinálni az OKT-t.

Wieder Orsi: Én azért nagyon szemezek a Balaton-felvidéki Kéktúrával is, az csak 100 km. De azért hogy menjünk olyan helyre is, ahol nem voltunk, a Közép-Dunántúli Piros túra is ad kihívásokat.

Kéktúra.hu: Mindenkitől kérdezem: mi tetszett a legjobban az egész kalandban?

Domonkos: Maga a túrázás, meg az, hogy körbejártuk az országot, és egy csomó látnivalót láttunk. Meg hogy az összes megyeszékhelyen jártunk. Meg a táj nagyon szép volt!

Dia: Meg egy csomó madarat láttunk!

Barnabás: És hogy mentünk a természetben, és egy csomó állatot láttunk!

Wieder Gergő: Amit én nagyon szerettem benne, hogy sok időt tudtunk együtt tölteni, miközben körbejártuk az országot. Nagyon sok olyan helyen jártunk, ahol azelőtt nem voltunk, és ezek azok az emlékek, amiket sose felejtünk el. Most éppen egy fotókönyvet állítok össze ezekből.

Wieder Orsi: A gyerekek és mi is olvastuk a leírásokat, de ezzel együtt olyan arcát ismertük meg Magyarországnak, amit csak akkor lát az ember, ha ott van. Ősszel az avarban sétáltunk, tavasszal medvehagymát gyűjtöttünk, nyáron a melegtől szenvedtünk. Megtapasztaltuk, hogy más volt a meleg az erdőben és más az Alföldön. Vagy ha azt mondom a gyerekeknek, hogy gát, akkor bevillan nekik az a hosszú és végeláthatatlan egyenes, ahol az Alföldön sétáltunk a kilométerköveket számolva.

Wieder Gergő: Ezeken a hosszú, autómentes szakaszokon játszották azt a gyerekek, hogy az egyikük becsukta a szemét, és a többiek szavakkal távirányították, hogy merre menjen.

Wieder Orsi: Rengeteg mindent szoktunk felidézni egy-egy szóval, például a kompozást a Tiszán, vagy a múltkor összeszámoltuk, hány Duna-hídon mentünk át.

A játék lényege, hogy bármire lehet gondolni, amit a közös kéktúrázások alatt láttunk, legyen az egy rét, egy különleges templom, egy hegység, egy település vagy akár ember. A többieknek pedig ezt kell kitalálni.

Kéktúra.hu: Mit mondanátok más családoknak, miért érdemes elindulni?

Wieder Gergő: Kéktúrás csoportokban is szoktam válaszolni ilyen kérdésekre. Azt szoktam mondani, hogy ne féljetek elindulni! Szerintem sokszor a felnőttek nem gondolják, hogy a gyerekek szívesen mennének kirándulni, pedig ők nagyon is szívesen mennek, főleg, ha nem egyedül vannak. Az ételt, a pelenkázást, a szállást, mindent meg lehet oldani:

Ha először rövidebb túrákkal próbálkoznak többször, hogy a gyerekek megszeressék, utána már lehet messzebbre, hosszabb túrákra is menni.

Domonkos: Azért, mert jó! És azért, mert megismerjük Magyarországot!