Budapest II. kerületében hivatásos természetvédők és a helyi lakosok közösen próbálják segíteni a szaporodóhelyükre vonuló barna varangyokat. A békáknak itt különösen nehéz dolguk van, mert nemcsak az úttesten, de a villamossíneken is át kell kelniük ahhoz, hogy eljussanak a célba.
A Völgy utcában jönnek-mennek a villamosok, miközben a fák között kifeszített terelőfal mellett sétálok, hogy megnézzem, a földbe süllyesztett vödrökben van-e esetleg béka. Kiderül, hogy nem vagyok egyedül, egy idős hölgy is épp ugyanezt teszi. Itt lakik egy közeli házban, már évek óta segíti a békákat ebben az időszakban, és most nagyon örül, hogy idén már szervezett keretek között zajlik a mentés.
A Völgy utcán 250 méter hosszan építettek terelőfalat az erdő és a lakott terület határán
A hűvösvölgyi békák nehezített pályán küzdenek
Itt, a Völgy utcában, a 61-es és az 56-os villamos Hűvösvölgyi végállomása előtt a lakóházak mögött, az út szélén már az erdő kezdődik. A völgy mélyén az Ördög-árok patak kanyarog. Pontosabban annak medre, amely jó ideje sajnos száraz, csak nagy esőzések után van benne pár napig víz.
Ha lenne benne víz, a varangyoknak akkor sem lenne igazán alkalmas peterakásra egy rohanó patak, hisz az ki tudja hová sodorná magával a petéket. A varangyok itt telelnek át az erdőben, a talajba ássák be magukat, majd márciusban megindulnak a szaporodóhelyek felé.
A hűvösvölgyi mentés helyszínén zömmel barna varangyok vonulnak
A terelőfalat, amely útját állja a békáknak, az erdő szélén, kétszázötven méter hosszan feszítették ki. A terelőfal mentén földbe süllyesztett vödröket látni, ahová bepottyannak a békák, és ahonnan aztán biztonságosan el lehet őket juttatni a szaporodóhelyre.
A hűvösvölgyi békák számára az innen pár száz méterre található Modori-tó a cél.
Ahhoz azonban, hogy oda eljussanak, számos akadályon kell átverekedni magukat.
Amikor kiérnek az erdőből, először az úttesten kell átkelniük, majd következik a két pár villamossín négy visszahajló sínnel, majd egy csapadékelvezető mély betonárok. Ahogy Halpern Bálint biológustól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű-és Hüllővédelmi Osztályának titkárától megtudom, a barna varangyok nem ugrálnak, hanem másznak, így a félméteres betonárokból nem sok esélyük van egyedül kijutni.
Halpern Bálint a reggeli terelőfal-ellenőrzés közben
Ha esetleg valahogy mégis ki tudják kerülni az árkot, akkor még mindig várnak rájuk újabb leküzdendő akadályok. Először egy meredek rézsűn kell felmászniuk, ha pechjük van, akkor a rézsűn felvezető sok-sok lépcsőre tévednek, amelyen feljutni szintén nem egyszerű feladat egy varangy számára. Ha elérték a Modori utcát, akkor még mindig van egy kétszáz méteres útszakasz, ahol sajnos még mindig elüthetik őket az autók.
Márciusban az erdőből a kertekbe tartanak
A cél, vagyis a Modori-tó egyébként egy magánház kertjében van, a ház tulajdonosa maga is részt vesz a békák mentésében, és lehetővé tette, hogy az önkéntesek be tudják tenni a kertbe az állatokat. A kert egyébként maga is ideális a békák számára, szerencsére nem ökológiai sivatagként jellemezhető focipályaszerű gyep uralja, ez egy fákkal és bokrokkal teli, igazi vadregényes kert.
A hűvösvölgyi békák hagyományos szaporodóhelye, a Modori-tó
A tó egyébként meglepően nagy, egy hajdani kőbánya emlékét őrzi, és nem csak a csapadékvíz tölti, de valószínűleg egy forrás vize is táplálja, így mindig van a mederben víz, ami a békák szempontjából nagyon fontos. Sajnos vannak olyan varangyok is, amelyek más kertekbe tévednek be, és például a kerti medencék téli takaróponyváiban összegyűlt esővízbe rakják le a petéket. Itt viszont semmi garancia sincs arra, hogy a kis békák fel tudnak majd nőni. Bálint a környékbeli kerttulajdonosoknak ezért azt javasolja, hogy vagy vigyék át a békákat a Modori-tóhoz, vagy kerítsék el a medencéket, így elkerülhető az, hogy a varangyok oda rakják le a petéket.
Összefogás a varangyokért
A Hűvösvölgyben az MME, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a Jane Goodall Intézet, a II. kerületi önkormányzat és a helyi lakosok közösen mentik a békákat. „Egy ilyen közös ügy össze tudja hozni az embereket, a mentésnek közösségformáló ereje is van” – mondja Bálint. „A varangyot sokan rondának tartják, de valahol meg mégis kedvelik őket, mert itt látják azt, hogy a békáknak hihetetlen erőfeszítéseket kell megtenniük azért, hogy eljussanak a szaporodó helyre.”
Vonulási időszakban este és reggel mentik a békákat
A varangyok számára az enyhe, csapadékos éjjelek a legideálisabbak, akkor indulnak meg a legnagyobb számban. Mivel részben a nedves bőrükön keresztül lélegeznek, nappal, ha száz ágra süt a nap, egyáltalán nem mozognak, mert akkor könnyen kiszáradnának.A hidegbetörések lelassítják a vonulást, a tóban lévő békáknak a víz talán még egy kis védelmet is adhat, hisz lassabban hűl le, de hosszan tartó tavaszi hideg esetén a kétéltűek bajba kerülnek, mert ilyenkor a betegségek is könnyebben támadják meg őket.
Egyik este mi is besegítettünk a munkába. Az enyhe idővel aznap nem volt gond, viszont eső már jó pár napja nem esett, így nem volt nagy békamozgás, de a csapadékelvezető árokban és az utcákon azért találtunk varangyokat. Láttunk sajnos olyan békát is, amelyik átjutott az úton, a villamossíneken, feljött a rézsűn, már csak pár lépésre volt a tavat rejtő kerttől, és ott ütötték el.
Akiknek nem sikerült...
Néhány nagyobb nőstény hátán már egy-egy hím is ott kapaszkodott.
Bálinttól megtudom, hogy a hímek mellső lábain az első három ujj belső felületén ún. párzási duzzanat is van, ami segíti a nőstényekbe való kapaszkodást. „Ezek a hím egyedek már útközben bebiztosítják magukat, hogy a tóba érve, a peték lerakásakor a legjobb pozícióban legyenek ahhoz, hogy ők termékenyíthessék meg a petezsinórokat.” Ezzel ők jól járnak, viszont a nőstények számára az egyébként is rettentően küzdelmes utat még nehezebbé teszik.
A hím barna varangyok vonulás közben olykor megállnak, és felveszik büszke, erőt sugárzó testtartásukat, hátha meglátja őket egy épp arra járó nőstény
A mentés kezdete óta a Hűvösvölgyben már több mint 400 barna varangy biztonságos átjutását segítették az önkéntesek, és a vonulásnak még messze nincs vége. A nászidőszak végén a békák szétszóródnak, de ilyenkor már nehezebb segíteni őket, hisz a szélrózsa minden irányába elindulnak. Ősz végén aztán beássák magukat az erdőben, hogy aztán tavasszal ismét útnak induljanak majd.
További információkat a hűvösvölgyi békamentéssel kapcsolatban az MME cikkében találtok.
A kétéltűek és a hüllők védelmét úgy is segíthetjük, ha az általunk látott egyedek észlelését rögzítjük a Herptérképen, hisz minél több adat áll a kutatók és a természetvédők rendelkezésére, annál hatékonyabb lehet a védelmi munka. Az MME Kétéltű-és Hüllővédelmi Szakosztálya által készített térképre az észlelés helyét és időpontját kell bejelölnünk, ehhez fotót is mellékelhetünk. Az oldalon a határozáshoz is kapunk segítséget. Fontos, hogy fotózás és határozás közben ne zavarjuk az állatokat, és ne akarjuk megfogni azokat. Már csak azért sem, mert ezzel veszélyeztethetjük őket. A kétéltűeket fenyegető gombabetegségről, a kitridimikózisról itt írtunk korábban. A Herptérképet a herpterkep.mme.hu oldalon találjátok.
