A hosszabb távú jelvényszerző túrák között több, piros sávval jelzett útvonalat találunk, de ezek között a Pest megyét bemutató tematika annak látnivalói és viszonylagos rövidsége ellenére sem tartozik az ismertebbek közé. Méltatlanul!
Első pillantásra talán azt is gondolhatnánk, hogy ez a megye keleti részén, elsősorban dombokon és a síkságon vezető piros sáv nem sok élményt tartogat egy rutinos túrázónak, de ha a kezdeti előítéleten átlendülünk, és a térképen végigkövetjük kanyargó útvonalát, máris felébred bennünk a kíváncsiság egy ismeretlennek vélt térség felfedezésére.
Akadnak az út mentén népszerű látnivalók is, de a gyalogosan vagy kerékpárral legyőzendő táv báját alapvetően a Pest Megyei Piros egésze adja meg, amelyben számos eldugott értékre lelhetünk, a hegyvidékhez szokott természetjárók pedig egy szelíd táj vándorélményét élhetik át.
A Cserhát délnyugati végein
A tetszőlegesen szakaszolható, időkorlát nélkül járható, közel 250 kilométeres utat a Börzsöny déli lábától, a hegyek és a Duna között elhelyezkedő Verőcéről indítjuk, ahol a Lósi-patak völgyében a Wass Albert Múzeum és a Kárpát-Haza temploma hív kis kitérőre, mielőtt a Fenyves-hegy kilátópontjánál a Dunakanyarra nyíló panorámában gyönyörködnénk.
Rálátunk innen a Naszályra is, amelynek lábánál, Katalinpuszta felett érintjük a híres televíziós, Rockenbauer Pál kopjafáját, majd a neves Gyadai-réten megkerüljük a bányászat által megsebzett hegyet.
Kosdon a templom, Rádon a Muslay–Toperczer-kúria romos épülete nyújt vizuális élményt, mindezeket pedig szelíden hullámzó, erdőkkel és szántókkal ékesített dombsági táj keretezi. Nagyon érdemes kitérőt tenni az egykori Cseke-kápolnához, ahol nem is maga a rom, mindinkább a Budai-hegység és a Dunakanyar hegyeinek elénk táruló látványa éri meg a plusz métereket. Vácduka és Sződ környékén lapos és nyílt, leginkább akáccal borított tájban tartunk
a botanikai kertjéről híres Vácrátótra, ahol kihagyhatatlan élményt ígér a leggazdagabb hazai élőnövény-gyűjtemény 27 hektáros kertje.
A Gödöllő környéki erdőkben
A Pesti-síkság és a Gödöllői-dombság határára érkeztünk. Akácos erdőfoltok, villanyvezetékes, nyílt részek váltakozásában érünk be az Őrbottyánhoz tartozó Vácbottyán utcáira, ahol a tájházat, a pálosok egykori fogadóját és a Péter és Pál apostolok templomot érdemes megtekinteni.
Piros sáv jelzésű utunkra oly jellemző tájban, „akácalagutakon” keresztül és szántókkal szegélyezett dűlőutakon érkezünk meg Vácegresre, majd a szomszédos Erdőkertes kertvárosi részébe, mielőtt végleg bevennénk magunkat a Gödöllői-dombság tölgyeseibe.
Nem túl nehéz emelkedővel „felkapaszkodunk” a 344 méter magas Margitára, egész túránk legmagasabb pontjára, ahol egy koronát viselő geodéziai mérőtorony csábít kitekintésre a fák felett. Messzi távlatokat engedő körpanorámáját azonban hivatalosan tilos, rozsdás korlátjai miatt pedig balesetveszélyes megcsodálni, ezért inkább ne tegyük.
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemhez tartozó Babatpusztán álló istállókastély előtt a hangulatos és zárt tölgyerdőt akác és más idegenhonos fajokból álló faültetvény váltja fel. A szebb napokat is látott kastély környezetét a már messziről morajló M3-as autópálya irányában hagyjuk el, ami alatt kisvártatva át is kelünk. Néhány száz métert az erdőben követjük az ösvényt, majd Máriabesnyőre, hazánk egyik leglátogatottabb búcsújáró helyére érkezünk.
A bazilika egy régi szentély helyén épült, és éppen a romok eltakarítása közben, csodálatos körülmények között akadtak rá arra a Mária-szoborra, amely Besnyőt kegyhellyé avatta.
Máriabesnyő utcáiról befordulunk a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem sokszínű parkerdejébe, s ezzel a sétával már meg is kezdtük az ismerkedést Gödöllő értékeivel. A város látogatóit számos egyedi látnivaló készteti megállásra. Közülük mindenképpen ki kell emelnünk hazánk egyik legnagyobb barokk kastélyát, a pompás Grassalkovich-kastélyt (Gödöllői Királyi Kastély), a Gödöllői Városi Múzeumnak helyet adó Hamvay-kúriát és a festői Erzsébet parkot.
A gödöllői repülőteret megkerülve újfent fiatal akácosban haladva jutunk el Isaszegre, az 1848–1849-es szabadságharc egyik fontos helyszínére, ahol utunk nem is mulasztja el a Honvéd-emlékmű felkeresését.
Az emlékhely magaslatáról nem mellesleg pompás kilátást élvezhetünk, elsősorban keleti irányba. Ezt követően sűrű, fiatal erdőben kanyarogva kapaszkodunk fel a Kálvária-hegy oldalába. Kissé odébb, Pécel határában, a Bajtemetés elnevezésű magaslaton a volt szovjet katonai bázis elhagyott betonfedezékei jelentik a következő látnivalót. Kis kitérővel a Nemzeti Történelmi Emlékparkot is meglátogathatjuk szintén Pécelen.
Egy csipetnyi, hamisítatlan Alföld
A Pesti-síkság látványával érkezünk meg Gyömrőre, ahol több, turistaszemmel is értékelhető látnivalót találunk. A Gyömrői Tófürdő, a Tőzeges-tó, a Teleki-kastély, a tájház és az ingyenesen látogatható Harmónia Állatkert mind érdemes arra, hogy kis időre letérjünk a piros útról. Túránk az elmúlt kilométerek megszokott, kissé egyhangú díszletében folytatódik, és először a klasszikus stílusban épült evangélikus templomáról nevezetes Péterit veszi célba, majd Hosszúberek és a Vasad környéki tanyák érintésével Csévharaszt védett ősborókását.
A település határában elterülő homoki erdőssztyepp terület hamisítatlan alföldi táj, a Duna–Tisza köze egyik legváltozatosabb természeti tája.
Murvás úton vezető hosszú, monoton egyenesekkel közeledünk az Ócsa határában emelkedő buckahátra, ahol nádtetős pincék keltenek alföldi idillt. Ócsán az öreg-hegyi pincesor mellett a református templom (premontrei kolostor) látványos épületét és a szomszédságában álló tájházat érdemes feltétlenül megcsodálni. A tájház valójában egy kisebb, országosan egyedülálló műemléki értékkel rendelkező épületegyüttes, amelyet hat egyedi ház alkot.
Vándorlásunkat érdemes úgy szervezni, hogy természetvédelmi szakember segítségével megismerjük az Ócsai Tájvédelmi Körzetet, a Duna–Tisza közére hajdan oly jellemző lápok egyik utolsó és nagyon értékes maradványát.
Utunkat kezdetben aszfalton, majd poros, akácosokkal és pusztasággal szegélyezett úton folytatjuk. A Duna–Tisza-csatorna keresztezését követően a Délegyházát övező tavak tárnak elénk egy új és érdekes tájképet, végül Dunavarsányt keresztezve érjük el a Ráckevei (Soroksári)-Dunát.
A Ráckevei-Duna környéke
Szigethalomnál lépünk a Csepel-szigetre, és hangulatos nyaralók mentén egészen Szigetcsépig kísérjük a Duna e jelentős mellékágát. A szerb ortodox templommal bíró községet szántók és parlagon hagyott földek szegélyezte tájban, helyenként erősen benőtt úton hagyjuk el. Következik Szigetújfalu, majd a nyílegyenes töltést hosszan követve Újhegy, amelynek határában az alföldi táj végtelen látványa köszön vissza. A vizek városának is nevezett Ráckevén megcsodálhatjuk a görögkeleti szerb ortodox templomot és a Savoyai-kastélyt, megtekinthetjük az Árpád Múzeumot, de
a fő attrakciót hazánk egyetlen, ma is működő hajómalma jelenti, amely békésen ring a Duna hullámain.
A piros sávval együtt az Árpád hídon keresztül hagyjuk el a Csepel-szigetet, majd a Duna túlsó partján kis kitérőt tehetünk a Szent Imre kilátóhoz, ahonnan a Peregi Parkerdő Természetvédelmi Területet pásztázhatjuk körbe szemeinkkel. Ha a hídtól egyből az Újtelep városrész felé vesszük az irányt, kisvártatva újra a Ráckevei-Duna fenséges látványa kísér minket.
Baloldalt nyaralók, a jobb oldalon pedig stégek között vezet utunk egészen Dömsödig. Átkelünk a Dömsödi-árapasztó-csatorna zsilipén, majd a település központjába érve eldönthetjük, hogy rövid kitérőkkel felkeressük-e a nagyközség Petőfi személyéhez kapcsolódó emlékhelyeit: a Petőfi-fát, a Petőfi-szobrot, a Petőfi Sándor Emlékmúzeumot, valamint Petőfi szüleinek házát. Híres költőnk ugyanis egy ideig itt élt szüleivel, itt is alkotott, ezért emléke úton-útfélen szembejön velünk a településen.
Dömsödöt szántók és erdősávok között vezető murvás úton hagyjuk el. Poros egyenesünk már hosszú vándorutunk végénél jár, de mielőtt Apajnál begyűjtenénk a füzetünkbe az utolsó igazolópecsétet is és befejezettnek nyilvánítanánk a túrát, a Réce tanösvény segítségével tehetünk még egy kicsi, de nagyon látványos kitérőt a Felső-kiskunsági-pusztára, a Kiskunsági Nemzeti Park legnagyobb szikes területére, ahol a jellegzetes alföldi tájban a túzok egyik legjelentősebb hazai állományát találjuk.
Az eredetileg „Pest Megye Turistája” néven ismert, 1977 óta létező túramozgalmat a Pest Megyei Természetbarát Szövetség utódja, a Pest Megyei Vadvirág Természetjáró Egyesület (PVTE) szervezi. A gyalogosan és kerékpárral is bejárható, időkorlát nélkül tetszőlegesen szakaszolható Pest Megyei Piros fémjelvényét akkor érdemelhetjük ki, ha az összes pecsétet begyűjtjük az egyesület által kiadott, térképvázlatként is szolgáló igazolófüzetbe, amely a turistashop.hu oldalon is kapható. A füzet megvásárlásával egyben a díjazás költségét is megtérítettük. A PVTE elérhetőségét és további információkat a túra hivatalos Facebook oldalán, vagy a tbaratpest.hu oldalon találsz.
Az útvonal egy nagyjából 120 kilométeres dombsági és egy 110 kilométer hosszú alföldi szakaszra bontható. Utóbbi esetében megfontolandó a kerékpározás, mivel emelkedő nincs, és a terep is jó, csupán Csévharaszt környékén találkozhatunk rövidebb, homokos szakaszokkal. A Naszály környékén is csupán 330 méter magasra kapaszkodik fel az útvonal, legmagasabb pontja pedig a 344 méterrel a tengerszint felett található Margitán van.
A Pest Megyei Piros szakaszolásán sem kell sokat agyalnunk. A jó tömegközlekedés miatt szinte bármelyik település alkalmas ki- és beszállópontnak, szállás és egyéb ellátás tekintetében is kiváló lehetőségeink vannak. A kérdés csupán az, hogy egyben, vándorútként vagy részletekben, hétvégi kirándulásként tekintünk-e erre a Pest megye kevésbé járt részeit bejáró útvonalra. keretes vége
A cikk a Turista Magazin 2023 februári számában jelent meg.
