Ráckevétől mintegy 6 kilométerre, a Csepel-sziget déli részén bújik meg egy takaros kis szerb nemzetiségű község, Lórév. Az alig 300 fős település fekvése már csak a Duna közelsége miatt is páratlan, mégis viszonylag kevesen ismerik. Pedig lenne miért: számos természeti szépségre, építészeti és kulturális különlegességre bukkanhatunk a környéken.
Egy hely a városban, ahol azonnal körülvesz a természet, méghozzá ott, ahol a legkevésbé számítanál rá. Ártéri fák árnyas lombsátra kilométereken keresztül, hihetetlen folyóparti kilátásokkal. Ligetek, parkok, nádasok, hattyúk, vadkacsák, csend és lustán hömpölygő Duna. Bringával és gyalogosan is végigjártuk a csepeli Kolonics György sétányt, és minden méterét imádtuk.
→ Tovább
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu a Csepel-szigeten, amelynek tó van a közepén, holtágát és ligeterdeit megannyi élőlény lakja, pompás virágok virítanak mesés szigetén, a békés csendet pedig olykor csak az állatok hangja, neszezése töri meg. Ez a falu pedig nem csak a mesében létezik, gyertek velünk Szigetbecsére és sétáljunk végig együtt a Tőzike tanösvényen!
→ Tovább
Tőkésrécét és nyári ludat lőttek, utóbbira csak december 31-ig lehet vadászni, emellett kacsahívó magnót használtak, ami a vadászati rend megsértésének minősül.
Bringás túraútvonal kijelölését tervezik a Csepel-sziget kevésbé ismert természeti és kulturális értékei mentén, többek között a középkori múzeumfalu, az Emese Park, a ráckevei Tűztorony-kilátó, és látványos dunaparti területek érintésével.
Kalandvágyó felnőttként elindultam azon a bizonyos úton.
A kéktúrás relikviákat nézegetve kiderül, hogy miért is lett legenda a kéktúra.
Összeszedtünk pár kevésbé ismert tényt és adatot a Kékről.
