A jó szándékú emberek sokszor nincsenek tudatában annak, hogy a vízimadarak etetése teljesen felesleges, ráadásul semmi köze sincs a madarak segítéséhez. Sőt, épp ellenkezőleg, ártunk vele nekik.
Etetés a Kis-Dunán
Az etetéssel tömegesen sodorjuk veszélybe, betegítjük meg, ítéljük pusztulásra a vízimadarakat - írja felhívásában a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. Az egyesület arra figyelmeztet, hogy a vízimadarak életmódja és téli túlélési stratégiája alapvetően eltér a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. Ezért etetésükkel csak a következőket érhetjük el.
• A hónapok, sok madárnál akár évek óta tartó, egyoldalú kenyérkoszt vagy értéktelen táplálékdiéta megbetegíti a madarakat - ezek egyik formájának neve is van: „angyalszárnybetegség”.
• A mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést.
• Az etetés növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt.
• Az önfenntartó életre nem alkalmas területekre is rengeteg vízimadarat vonz.
• Elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot.
• Szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az eutrofizációt („elmocsarasodást”).
• Növeli a fajok közötti hibridizációt.
• Rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzetek számát.
• A közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelenthet.
Angyalszárnybetegségben szenvedő fiatal bütykös hattyúk a Ráckevei-Duna-ágban
Kenyérért verekedő szárcsa és dankasirályok
A vízimadarak etetése a következő öngerjesztő problémaspirált generálja:
• Az etetés többnyire nyáron kezdődik, amikor az emberek keresik a hűsítő víz közelségét, így a madár-ember találkozások száma is nagyobb.
• Az etetett vízimadarak ősszel nem vonulnak el.
• Az emberek látják a „sok szegény, éhes”, valójában lusta vagy már beteg, röpképtelen madarat, ezért tovább etetik őket.
• A fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat, kóborlásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő.
• Ez tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását.
• E folyamatot helyenként sajnos a járókelőket hamis információkkal megtévesztő, kacsaetető automatákat kihelyező vállalkozások is erősítik (holott az ezekben felkínált táplálék ugyanolyan felesleges, értéktelen és viselkedéstorzító hatású, mint az összes többi), pusztán a bevételszerzés érdekében, viszont a madarak és az emberek kárára.
• Az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet.
• Így nő a nyári kunyerálók száma, és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.
Dankasirály egy lihogó töredezett és kásás jegű vizében. A vízimadarak lába különlegesen alkalmazkodott a hideg vízhez, ezért az állatok nem érzékelik a befagyást, ami az éjszakai pihenés óráiban a lihogók töredezett, kásás jegű vizében különösen nagy veszélyt jelent
A kevésbé szerencsés madarak lába, a has, a szárnyak és a farok tollazata erősen befagyhat, ami a szabadulni képtelen állatot napokig elhúzódó éhhalálra ítéli. A képen egy befagyott szárcsa látható
Amint azt ennek az összefagyott csőrű bütykös hattyúnak a példája is mutatja, a veszély napközben is jelentkezhet
Éppen ezért a vízimadarak esetében a „SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK ŐKET” alapelv betartása jelenti az egyedül helyes magatartást.
A kép közepén fekvő, piszkos tollazatú madár egy napokig haldokló fiatal bütykös hattyú a vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári-Kis-Dunán
Ez az a madár. A legyengült állat képtelen volt tisztálkodni, a tollazata ezért ilyen szennyezett
Nem volt békés halála, mivel a felnőttek folyamatosan csipkedték, zaklatták, miközben a tüneteket nem ismerő emberek folyamatosan próbálták étellel tömni
Még több tanulságos fotót és videót nézhetsz meg az MME oladalán ide kattintva.
A cikk először 2018 júliusában jelent meg.
Mit adnak nekünk a városi fák, és mit teszünk mi értük?
Partizánok nyomán a kárpáti ősbükkösben
A sokat látott Nagy-rét
