Tudástár

Sok a szúnyog, újra felzúgtak a repülők

Tavaly betiltották, a napokban viszont újra engedélyezték a légi úton történő kémiai szúnyogirtást. Míg a leginkább érintett települések polgármesterei külön kérték ezt, az Ökológiai Kutatóközpont szakemberi aggodalmuknak adtak hangot.

Szöveg:
Fotó:
Balázs Attila / MTI
2020. augusztus 6.

Tavaly betiltották, a napokban viszont újra engedélyezték a légi úton történő kémiai szúnyogirtást. Míg a leginkább érintett települések polgármesterei külön kérték ezt, az Ökológiai Kutatóközpont szakemberi aggodalmuknak adtak hangot.

Tavaly úgy tudtuk, hogy 2020-tól már nem engedélyezett a légi úton kijuttatható kémiai irtószerek használata, most azonban a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK), ahogy írják, „figyelembe véve egy esetleges szúnyogok okozta betegséghullám megjelenését, 180 napra engedélyezte az Országos Katasztrófavédelmi Főiazgatóság számára a deltametrin és természetes piretrin hatóanyagtartalmú termékekkel történő légi szúnyoggyérítést.” Tájékoztatásuk szerint a döntés hátterében járványügyi megfontolások állnak, mivel Magyarországon több idegenhonos (inváziós) faj jelent meg, amelyek potenciálisan trópusi betegségek kórokozóit terjeszthetik.

Keveset tudunk még az inváziós szúnyogfajokról

A napokban az Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézete állásfoglalást tett közzé a légi kémiai szúnyogirtás ismételt engedélyezésével kapcsolatban, szerintük a módszer ökológiai és tudományos alapokon nem indokolt.

Az NNK indoklása az Ökológiai és Botanikai Intézet (ÖBI) szakemberei szerint nem helytálló, mert a Magyarországon újonnan megjelent csípőszúnyogok különböző kórokozók terjesztésében játszott tényleges szerepe még egy tisztázásra váró komoly kutatói feladat.

A jelenleg rendelkezésre álló hazai felmérések adatai pedig egyelőre nem utalnak járványügyi helyzetre. Példaként az egyik inváziós fajt, az ázsiai tigrisszúnyogot hozzák fel, melynek eddig begyűjtött hazai mintái negatívak voltak a vizsgált vírusokra.

Ezen az állásponton van dr. Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa is, aki a napokban a 24. hu-nak megmosolyogtatónak nevezte a NNK indoklását. A szakember a portálnak beszélt arról is, hogy légi kémiai irtást Nyugat-Európában csak közegészségügyileg nagyon indokolt esetben engedélyezik, például akkor, ha valahol felbukkan egy behurcolt egzotikus vírus, de ebben az esetben is csak egy jól körülhatárolt területet lehet kémiai szerrel irtani.

Kis hatékonyság, nagy környezetterhelés

Az ÖBI közleménye arra is kitér, hogy a csak az esti órákban végezhető légi úton történő szúnyoggyérítés nem hatékony a nappal is aktív fajok ellen, mint amilyen a nálunk idegenhonos fajok többsége is. Ráadásul ezek a fajok egyelőre csak bizonyos megyékben fordulnak elő, így a célterületek kijelöléséhez egy előtérképezés mindenképpen szükséges lenne. Ennek hiányában a gyérítés kis hatékonyságú lesz az inváziós fajokra nézve, viszont az ország nagy részén értelmetlen környezetterhelést okoz.

A szúnyoggyérítést koordináló Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szerint a szúnyogok érzékeny rovarok, így az ellenük való védekezéshez a szükséges hatóanyagból hektáronként kevesebb mint egy grammot kell kijuttatni. Szerintük a készítmény melegvérűekre, emberre és háziállatokra nem jelent veszélyt, hatására csak az érzékenyebb rovarok pusztulnak el.

„A légi kémiai védekezésnek jelentős környezetszennyező mellékhatásai vannak, mert a leggyakrabban alkalmazott hatóanyag (deltametrin) közismerten mérgező számos más, sokszor hasznos repülő rovarfajra, és felhalmozódik vízi gerincesekben is, ezzel akár tömeges halpusztulást is okozhat. A szer egészségügyi hatását már emberben is kimutatták. ”

A fentiek alapján a légi kémiai szúnyogirtás ismételt engedélyezése ökológiai és tudományos alapokon nem indokolt

- áll az ÖBI állásfoglalásában.

Az élővilágra nézve a földi irtás során hordozóanyagként használt paraffinbázisú fehérolaj is problémás, hisz a vízfelszínen olyan levegőt át nem eresztő filmréteget képez, mely minden vízi rovar faj számára gátolja a légköri oxigén belégzését a felszínen keresztül. Épp ezért hivatalosan a permetezés során az élővizektől 5 méteres védőtávolságot kell tartani.

Kémiai és biológiai módszer

A kémiai szúnyoggyérítés mellett létező másik módszer a biológiai gyérítés, mely során egy baktérium által termelt fehérjetartalmú készítményt juttatnak a szúnyogok tenyészőhelyeire, vagyis a kisebb-nagyobb vízállásokba. A módszer nagy előnye, hogy szelektív, így alkalmazása nem veszélyeztet más állatfajokat, sajnos azonban ez a módszer drágább és összetettebb, mint a kémiai irtás, mert előzetesen fel kell mérni a pangó vizekben kialakult szúnyogbölcsőket, ehhez pedig szakemberekre és megfelelő országos hálózatra lenne szükség.

A biológiai szúnyoggyérítés már jelen van a hazai gyakorlatban, bár egyelőre még csak kevés helyen. Magáncégek foglalkoznak vele az ország néhány pontján és a központi gyérítés során is alkalmazzák. Igaz arányait tekintve a katasztrófavédelem által koordinált gyérítésnek mindössze 2 %-át teszi ki a biológiai gyérítés, a maradék 98 %-ban a kémiai szereket alkalmazzák.

A katasztrófavédelem egyik kiemelt célja, hogy a jövőben ez változzon. A hatékony biológiai gyérítés alapjai, vagyis a szúnyogok tenyészőhelyeit ábrázoló térképek egyelőre viszont még csak néhány térségről állnak rendelkezésre. Ahogy írják, az idei évben már dolgoznak a hiányosság megszüntetésén. „Megállapodás született szakértőkkel, akik az elkövetkező három évben tizenöt olyan régióban végeznek szakszerű és részletes feltérképezést, ahol évről éve sok szúnyog fejlődik ki. A részletes térképek birtokában a biológiai gyérítések részarányát, valamint a kezelések hatékonyságát jelentősen javítani lehet.”

Kellemetlenség vs. kényelem

Sokfélék vagyunk, és ez a szúnyoggyérítéshez való hozzáállásunkban is megmutatkozik. Az egyik tábort a kémiai irtószerek lehetséges veszélyei kevésbé izgatják, attól viszont idegesek lesznek, ha a szúnyogok miatt sok helyen már a kertbe sem lehet kiülni. A lakossági elégedetlenséget a városvezetők is meghallották, például a szúnyogok által különösen sújtott Békés megyei Körös-Völgyi konzorcium településeinek vezetői közös levélben fordultak a Belügyminisztériumhoz, hogy engedélyezzék a hatástalannak bizonyuló földi gyérítés helyett a légi úton történőt.

A biológiai szúnyoggyérítés támogatói szerint a mostani, légi gyérítést lehetővé tevő rendkívüli engedély megint csak tűzoltás, és azért terheljük feleslegesen a környezetet, az élővilágot és végső soron magunkat, mert az illetékesek nem a megfelelő időben és nem a megfelelő módon léptek.

A témát hosszan lehetne még boncolgatni, de itt a végén azért érdemes azon is elgondolkodni kicsit, hogy mi emberek hogyan viszonyulunk a természethez és hogyan látjuk abban a saját helyünket.

Biztos az a helyes reakció, ha az első pillanatban, amikor a kényelmünket megzavarja valami, mondjuk egy csapat szúnyog, az összeset el akarjuk törölni a Föld színéről? A méltatlankodás helyett/mellett teszünk valamit azért, hogy kevesebb szúnyog zaklasson bennünket? Rendszeresen kiöntjük az ideális szúnyoglárva-bölcsőnek számító pangóvizeket a kertben, szereltünk szúnyoghálót az ablakokra, befújtuk magunkat szúnyogriasztóval? Segítjük a szúnyogok természetes ellenségeit, például a fecskéket?

Ahogy azt Boldog Gusztáv természetvédelmi mérnök a minap mondta egy televíziós beszélgetésben, szúnyog most is annyi van, mint régen. „Ha sok eső esik, sok pocsolya lesz és sok szúnyog, ez régen is így volt, és ma is így van. A környezetkultúránk van siralmas állapotban, rosszul reagáljuk le ezeket a helyzeteket, azonnal drasztikus beavatkozást kérünk, pusztán azért, hogy nekünk kényelmesebb legyen az életünk. Ez a társadalmi igény fokozódik, nem a szúnyoglétszám.”

Cikkajánló