Láncos csúcshódítás a Kis-Fátrában

A Kis-Fátra (Malá Fatra) ikonikus szirtje a hegység északi oldalán magasodó, robusztus Nagy-Rozsutec (Veľký Rozsutec), amire két irányból lehet felkapaszkodni. Ezen a túrán ezt a két ágat a hegy átszelésére használjuk, és a technikailag nehezebb, de vonalvezetésében lebilincselő déli oldalon kapaszkodunk fel: itt a fenyőerdő sávját elhagyva számtalan sziklás tereplépcsőn, majd egy zord, omladékos kuloáron („vályún”) át vezet az út a csúcsszirt párkányára, végül a tetőpontra. Mivel a terepi akadályok leküzdésében láncok, egy ízben döntött létra segít, és az ösvény helyenként meglehetősen kitett, a túra csak tapasztalt, nem tériszonyos túrázóknak ajánlott. Nekik viszont nagyon!

Ugyanis a Nagy-Rozsutec oldalából nézve elképesztően változatos a táj, amihez izgalmas vonalvezetésű ösvény párosul, így a túra is fordulatossá válik. A kristályos kőzetek felépítette, hosszú főgerinc a lejtőről és a csúcsról nézve is éppen előttünk emelkedik, tekintélyes méretű, légies ívű gyephavasi vonulatot rajzolva a sűrű erdők vidéke fölé. A látványt tovább vadítják a hegytömböt felépítő, attól lassan elváló, oszlopokra hasadt dolomitormok is, viszont a Štefanová medencéje körül elharapózott tarvágások sajnos nem tesznek jót a táképnek.

Fel a szirtövbe!

A túrát Štefanovából, Szlovákia azon kevés falvainak egyikéből indítjuk, ahol egyáltalán nincs panelház (még egy kicsi sem), ellenben hagyományos megjelenésű, fa épületekből annál többet látni. A két Rozsutec sziklakoronás tömege festői díszletet rajzol a kifejezetten szép, fekvése miatt népszerű üdülőfalunak, ahonnan a zöld jelzés vezet fel a Medziholie nyeregbe (Sedlo Medziholie). Ezen a szakaszon hol közepes, hol meredek emelkedőn, de végig erdőben (javarészt fenyvesben) kapaszkodunk, és csak a hágó előtt nyílik szét a rengeteg, ismét rálátást engedve a Nagy-Rozsutec szikláira.

A nyeregben egykor turistaház állt, ami 1985-ben, a sípálya felvonójának gépházából indult tűzben leégett. A ház pótlása újra és újra téma Szlovákiában, de a nemzeti park természetvédelmi okokból egyelőre hallani sem akar az építkezésről az egyébként is nagy forgalmú területen. A nyílt, fenyvessel szegélyezett, gyepes nyerget három magasabb hegytömb veszi körül, és a Rozsutec sziluettje miatt idilli fekvésű pihenőhely (mindenféle infrastruktúra nélkül).

Innentől a piros jelzés kalauzol át a dolomitóriáson. Eleinte fenyőerdőben, majd a sziklafalak alatt megszokott törmeléklejtő peremén kapaszkodunk, ahonnan végre keleti irányban is kinyílik a hegyekben gazdag látvány. Egy rozsdás, sziklafalnak támaszkodó vaslétrán megkezdődik az út technikás, egyszerre szórakoztató és odafigyelést igénylő szakasza.

ezért egyre gyakrabban láncokon csüngve, a sziklákat fogva jutunk át az akadályokon. A kőzetfelszínhez ütődő vasláncok csattogása itt épp úgy az élmény része, mint a fenyves susogása. A turistaút egyébként különösen meredek, de az izgalmak és a kézi erő bevetése miatt ezt jóval kevésbé érezni, mint máshol.

No meg a panoráma is egyre lenyűgözőbb, amint a jobbra-balra tekeredő, magasságában tekintélyes, mégis szelíd megjelenésű főgerincre is mind gyakrabban rálátunk a törpefenyvesfoltok közül. Az út legzordabb része egy szűk, törmelékkel feltöltött sziklafolyosó, amit már a csúcstömb jókora falainak tövében, szintén láncokat használva szelünk át. Végül keskeny, kitett párkányon érünk a csúcs elé, amire egy utolsó „dolomitsipkát” kikerülve jutunk fel. A kilátás minden fáradalomért kárpótol, és méltó az eddig tapasztalt élményekhez: körös-körül erdős hegyvidékek tömbjei a Beszkidektől az Alacsony-Tátráig, a „szomszédban” pedig a Kis-Fátra hol elvékonyodó, hol kiszélesedő, 1700 méter fölé hatoló gerince. 1610 méteren, magányos szirt tetején állunk, ezért innen nézve eltörpülnek a Štefanovát szegélyező, sziklás hegyek.

Lefelé jó darabig nem kell technikai kihívásokra számítanunk, csak egy véget érni nem akaró, meredek, térdpróbáló és combszaggató ereszkedésre. Kezdetben törpefenyvesben, panorámás ösvényen, majd fenyőerdőben veszítjük a szintet a Kis-Rozsutec alatti nyeregig, ahol újabb szép fekvésű, a korábbinál kisebb forgalmú tisztás terül el. Innen a Nagy-Rozsutec erdős arcát látjuk, ami kevésbé vad, mint az ellenkező irányból, ugyanakkor az összefüggő fenyves sem gyenge látvány. Akinek van ereje, még megmászhatja a Kis-Rozsutec ormát is, ami azonban becsapós „jószág”: aprónak tűnik, de feljutni rá nem egyszerű, ugyanis ösvénye egy rövid szakaszon technikásabb, mint a nagy „testvér” turistaútja. (Egy függőleges, olykor nedves felszökést kell megmászni láncokba és fémkapcsokba kapaszkodva.)

Túránk utolsó szakaszán visszaereszkedünk a faluba, amihez a kék jelzést követjük a Pod Tanečnicou elágazásig, majd a zöld sáv piktogramok nyomába szegődve, erdőben jutunk le a Sedlo Vrchpodžiar tisztására. (Ha nincs nagy tömeg, bevállalhatjuk a kék jelzést végig lefelé: ez néhol láncokkal biztosított, látványos kis szurdokon vezet keresztül, de ha sokan jönnek szembe, kínszenvedés az egyébként sem egyszerű lejutás.) Az idilli fekvésű réten rövid kitérővel (szezonban üzemelő), hangulatos büfét látogathatunk meg, de a sárga jelzésre fordulva gyorsan visszaereszkedhetünk Štefanovára is.

Tudni- és látnivalók

A túra szintemelkedése és technikai kihívásai miatt nehéz, cserébe viszont nincs egy unalmas szakasza, így tapasztalt túrázóknak mindenképpen ajánlott. Persze az útvonalnak csak megfelelő túracipőben vagy bakancsban, stabil, jó időjárás esetén szabad nekikezdeni, és ahogy minden magashegyi túrán, vihar közeledtével a csúcs környékét azonnal el kell hagyni. A Nagy-Rozsutec híres és népszerű hegy, ezért a nyári szezon hétvégéin olyan tömegre kell számítani, ami a láncos ösvény szűkületein kifejezetten zavaróvá válhat. (A hegytömb egyébként természetvédelmi okokból március 1. és június 15. között nem látogatható.)

Štefanová és Terchová (Terhely) között felfedezhető 3 kisebb szurdok, a Vrátna völgyi felvonóval pedig a főgerincre is könnyen feljuthatunk, ahol az ország legkönnyebb magashegyi körtúráján látogathatjuk meg a főcsúcsot és egy menedékházat. Ínyenceknek a „Rabló ösvény” (Zbojnícky chodník) Terchová felől elérhető, ritkán járt, lépcsőkben és szédítően kitett sziklapárkányokban gazdag, láncos rásegítésekkel gazdagon behintett ösvénye ajánlott, de a Kis-Rozsutec körtúrája is emlékezetes élmény. Azaz: a Kis-Fátrára érdemes több napot szánni akkor is, ha valaki nem a 3-4 napos gerinctúrának indul neki. Szállást elsősorban a vendéglátó szolgáltatásokban gazdag Terchován (Terhely) érdemes keresni, az árak errefelé a budapestiekkel vetekednek. Egy hosszú hétvége megtervezéséhez számos kis-fátrai és egyéb környékbeli túra böngészhető a Természetjáró gyűjtőoldalán.