Tudtad minek állít emléket Pusztamarót jellegzetes szobra?

A Gerecse szívében fekvő kis hegyi üdülőtelepet sokan ismerik: kedvelt kiránduló-, és piknikezőhely, illetve itt találjuk az erre haladó Országos Kéktúra egyik bélyegzőjét is. Azt viszont kevesebben tudják, hogy jellegzetes szoboregyüttese egy véres eseménynek állít emléket.

Szerző:
Turista Magazin
2022. június 14.

A Gerecse szívében fekvő kis hegyi üdülőtelepet sokan ismerik: kedvelt kiránduló-, és piknikezőhely, illetve itt találjuk az erre haladó Országos Kéktúra egyik bélyegzőjét is. Azt viszont kevesebben tudják, hogy jellegzetes szoboregyüttese egy véres eseménynek állít emléket.

Történelmünk egyik legnagyobb tragédiája 1526. augusztus 29-én, Mohácson történt. A mohácsi vészként emlegetett csatavesztést követően a török had feldúlta Buda környékét és az Észak-Dunántúlt is. A megmaradt csekély magyar katonaság és a vele együtt menekülő – jóval nagyobb számú – lakosság Pusztamarót védett lankái között húzták meg magukat, létrehozva egy szekértábort. A portyázó török csapatok ellen még sikerrel tudtak védekezni, de az ellenség nem hagyta ennyiben a dolgot: Budáról ágyúkat hoztak, és végül három napig tartó ostrommal megtörték az ellenállást. A török kegyelmet nem ismerve 1526. szeptember 15-én borzalmas vérengzésbe kezdett. A nőket és gyerekeket sem kímélték, a legtöbbjüket lemészárolták. A kutatók 20-25 ezerre becsülik a halálos áldozatok számát.

Sokáig úgy hitték, hogy a Dunakanyarban fekvő Pilismaróton történt Marót tragédiája, de az sosem volt érseki birtok, így minden kétséget kizárólag itt történt a mészárlás. Ennek emlékére 2003-ban a Pilisi Parkerdő Zrt. Bajnai Erdészetének dolgozói kezdeményezésére és szervezésében Kovács György restaurátorművész készített emlékművet a pusztamaróti temető melletti tisztáson.

Pusztamarótról röviden

Marót falvát a 13. században említik először a krónikák. Birtokosai eredetileg a Tardos nemzetségbeli Maróti nemesek, a 14. században a Bajóti család volt, majd királyi tulajdonba került, később Zsigmond király 1388-ban az esztergomi érseknek adományozta, és a 20. századig érseki birtok maradt. A települést az 1945 utáni kitelepítésekig sváb anyanyelvű lakosság lakta kis számban, majd helyükre bányászokat telepítettek be, akik lassan elszivárogva beköltöztek a környékbeli városokba. A 70-es évekre a Nyergesújfaluhoz tartozó Pusztamarót elnéptelenedett. Az egykor itt élők emlékét csupán a temető néhány sírköve és információs tábla hirdeti.

Cikkajánló