Túraajánlat

Tüskevár a Budai-hegységben

Kicsiknek és nagyoknak is izgalmas sétát ígér a nemrég átadott Fekete István tanösvény. Végigjártuk, olvastunk, füleltünk, és ahogy Tutajos a berekben, úgy fedeztük fel a téli erdő kincseit a Kis-Hárs-hegyen.

Szöveg és fotó:
2021. február 3.

Kicsiknek és nagyoknak is izgalmas sétát ígér a nemrég átadott Fekete István tanösvény. Végigjártuk, olvastunk, füleltünk, és ahogy Tutajos a berekben, úgy fedeztük fel a téli erdő kincseit a Kis-Hárs-hegyen.

Nem túl hosszú, de annál érdekesebb és tartalmasabb tanösvényt adott át 2020 decemberében a Pilisi Parkerdő Zrt., amely Fekete István író munkássága előtt tiszteleg. Nem hiszem, hogy lenne olyan hazai természetszerető, aki ne ismerné Tutajos és Bütyök kalandjait a berekben vagy épp a kis Vuk történetét, akár olvasva vagy mozgóképen megnézve. Őszintén bevallom, először csak meglestem a parkerdő oldalára felkerült tanösvény virtuális verzióját, mi jóval kecsegtet, és az ott látottak annyira felcsigáztak, hogy úgy döntöttem, személyesen is Tás, Kele és Bogáncs nyomába eredek.

Kápolnától az erdőbe

Túrámat a tanösvény kiindulópontjától nem messze, a Tárogató út és a Szerb Antal utca sarkánál kezdtem, ahol Fekete István lakott egészen 1970-ben bekövetkezett haláláig.

Itt béreltek három szobát a földszinten, ahol 1950-től majdnem egy évtizedig társbérletben laktak egy kápolnával. Fekete István mélyen vallásos volt, így nem okozott számára problémát, hogy nappalijukat megosszák az Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregáció apácáival, akiket az akkori kommunista rendszer miatt költöztettek ki a szintén a Tárogató úton lévő zárdájukból. 1959-ben a kápolnát szétválasztották a lakásoktól, a Jézus Szíve-kápolna pedig a mai napig megtalálható itt, szentmiséket is tartanak, és bárki által látogatható.

Elindulva a Szerb Antal úton felfelé, majd jobbra fordulva a Széher úton jutottam el az erdőhöz, és a zöld kereszt jelzésen haladva, a sorompó után úgy 150 méterre, az első elágazásnál meg is érkeztem az első táblához.

A tanösvény hossza, amely e tábláról is kiderül, még számomra is – aki nem vagyok egy nagy teljesítménytúrázó – igencsak megmosolyogtató, hisz mindössze 800 méterről van szó. Viszont ha nemcsak végigjárjuk, hanem a kihelyezett öt interaktív ismeretterjesztő táblát valóban meg is nézzük, sétánk közben pedig szánunk időt arra, hogy megfigyeljük az erdőt, akkor a mozgás és a friss levegő adta feltöltődés mellett sok új élménnyel gazdagodhatunk, és akár több órát is eltölthetünk itt. Legalábbis nekem sikerült, mert közben sokat fotóztam, és egy-két kitérőt is tettem, de erről picit később.

Az okostelefont semmiképp se hagyjátok otthon, mert a táblákon elhelyezett QR-kódok segítségével még egy állatfelismerős játékkal is elszórakoztathatjátok magatokat, illetve a legkisebbeket, hisz valószínűleg ezt a részét ők fogják élvezni a legjobban, ahogy a telefonból mindenféle érdekes állathang szólal majd meg. Na jó, én is nagyon élveztem.

Az öt tábla tartalma és az állatfelismerős játék is tematikusan lett összeállítva:

  1. Fekete István élete – Az erdőszegélyek állatai
  2. Állatokról – Vizes élőhelyek állatai
  3. Vadászatról – Az erdő állatai
  4. Emberekről – A pusztaudvarok állatai
  5. Tüskevár és természetjárás – A berek állatai

Ismerkedés az erdővel

Az első táblán Fekete István életének fontos helyszíneivel ismerkedhetünk meg: hol született, nőtt fel, mely városokban élt, milyen helyek inspirálták az írásait. Ilyen például a Tüskevár helyszínéül szolgáló Kis-Balaton térsége. Az ifjúsági regényben Matula bácsi – az öreg pákász – ezen a gyönyörű, mocsarakkal és nádasokkal teli helyen tanítja meg a berekbeli életet a két városi kamasznak, Tutajosnak és Bütyöknek.

A tanösvény készítői természetesen azt a helyet is szeretnék megismertetni a látogatókkal, ahol épp vagyunk, így már itt az elején megtudom, milyen talajon és kőzeten lépkedek, milyen fafajok között sétálok majd túrám során, ez utóbbihoz pedig egy fahatározó applikációt is ajánlanak, mégpedig a Fa Bookot. Az itt élő védett növényekből és állatokból is megismerhetek párat, tavasztól őszig például akár lábatlan gyíkkal is összefuthatok errefelé. Egy kis erdőgazdálkodási ismeretet is kapok, megtudom, miért és mikor van szükség fakitermelésre, egy rövid videóban pedig az örökerdőről tudhatok meg mindent, amelyet egy QR-kód segítségével nézhettem meg.

És végre elérkeztem a legizgalmasabb részhez, a kitalálandó állatokhoz: a tábla alján az állatok sziluettje, alattuk segítségképpen a Fekete István regényeiben felbukkanó nevük, már amelyiknek adott, és a QR-kód, amelynek segítségével meghallgathatom az állatok hangját. Hát, bevallom, főleg a madarakkal voltam bajban, de végül mindenről megtudtam, hogy micsoda, hisz a megfejtések is ott vannak a táblán. Bár ezek szerintem túl közel és feltűnően kerültek az ábrák mellé, javaslom, hogy a felnőttek takarják le, hogy azért legyen valami kihívás a gyerekeknek.

Fülelni és figyelni

A kissé emelkedős úton továbbsétálva folyamatosan füleltem, vajon milyen madarak kísérhetnek, de leginkább azt a fekete harkályt ismertem fel, amelyiket nagy örömömre sikerült lefotóznom a második tábla közelében. A fák mindenhol tele vannak a fadoktorok nyomaival, és a folyamatos kopácsolás is megszokott hangja az erdőnek.

Nem csupán a madarakat, hanem az erdő apró kincseit is figyeltem, elsőre lehet, hogy nem tűnnek fel, de tele van a téli erdő érdekességekkel, különféle termésekkel, makkokkal, gombákkal, az elpusztult fákat, a köveket szinte mindenhol élénkzöld mohafajok takarták, a lehullott és a még fákon maradt, száraz levelek pedig szintén izgalmas fotótémákat adtak.

A második, állatokról szóló táblán Fekete István néhány művéből olvashattam el pár részletet, és megtudtam, hogy hazánkban az összes hüllő és kétéltű, valamint az összes ragadozó madár védett. Utóbbi okára is magyarázatot kaptam, de nem árulom el, menjetek, és olvassátok el ti is! E tábláról pedig mindenképpen hallgassátok meg Lutra hangját, szerintem nagyon vicces, nem csodálom, hogy az író is külön írást szentelt e hangok gazdájának, a vidrának.

Hogy lehet itt eltévedni?

Simán! Tudom, nevetségesen hangzik, hogy egy ilyen jól jelzett, egyszerűen követhető, rövid kis túrautat nem sikerült követnem, de betudom annak, hogy annyira el voltam varázsolva az erdő apróságaival, folyamatosan lestem, kerestem, illetve álltam meg újabb és újabb, képre kívánkozó témáknál, hogy az egyik Y elágazást sikeresen benéztem. Csak mentem tovább egyenesen, át mindenen, a Kis-Hárs-hegyen átrobogó Gyermekvasút sínjein is, és már a Nagy-Hárs-hegy oldalában jártam, amikor gyanús lett, hogy csak nem jön az a harmadik tábla.

Jócskán letértem a kijelölt útról, olyannyira, hogy még egyszer akkora távot megtettem, mint maga a tanösvény. Arra gondoltam, mindez talán azért történhetett, mert magam is éreztem, kevés lesz nekem ez a 800 méter (duplán is) oda-vissza, és tudat alatt rávettem magamat egy kis extra gyaloglásra.

Mindenesetre visszasétáltam az elvétett ponthoz, ha a helyes irányból jövünk, akkor a zöld keresztről ott kell a bal oldali zöld körút jelzésre rátérni, ahol ezt az alábbi képen is látjátok:

Innen már szinte zsinórban jön a maradék három tábla, a vadászatról szóló az első, ezen természetesen kiemelt szerepet kapott a róka, de nem csupán a mindenki által ismert Vuk miatt, hanem mert Fekete István sokat foglalkozott e vörös bundással vadászírásaiban is.

A Természet nem baromfiudvar, amit szentimentális háziasszonyok irányítanak. A Természet: millió élet csodálatosan kiegyensúlyozott gyönyörű csatája az életért, s ebben a rókának is megvan a maga elvitathatatlan helye és kötelessége.

– írja 1939 körüli, Vadászok: A róka című művében. A vadász ugyanis kicsit olyan, mint a róka, a beteg, öreg és gyenge egyedeket szelektálja a vadállományból. Ma már persze a vadászat azért is fontos, mert sok helyről eltűntek a csúcsragadozók. Nem is sétálgatnék ilyen nyugodtan, ha még medvével vagy farkassal találkozhatnék itt a Kis-Hárs-hegyen, de ennek az az ára, hogy a prédaállatok meg elszaporodtak, így ezeknek a számát szabályozni kell.

Fekete István szeretett vadászni, de saját bevallása szerint egy idő után a puska már csak ott lógott a vállán, és inkább csak megfigyelte az állatokat, hisz kinek jutna eszébe puskát emelni egy olyan vaddisznómamára, aki épp szertelen malackáit figyeli türelmesen, óvó tekintetével?! Többek közt erről is mesél az író abban az 1967-es rádióinterjúban, amelyet szintén QR-kód segítségével hallgathatunk meg. Én ezt inkább otthon tettem meg, hogy ha már az erdőben vagyok, akkor az ottani hangokra tudjak koncentrálni.

Azon picit meglepődtem, amikor a zsebemből érkeztek fura nyekergő, csikorgó hangok, időbe telt, mire rájöttem, hogy a harmadik tábla egyik lakója szorult a térerő fogságába. Amikor ugyanis meghallgattam volna, a gyenge térerő miatt nem tudtam, és csak úgy zsebre vágtam a telefonom, így csak később érkezett meg a menyét hangja.

A negyedik táblára tartogatták az emberekről szóló részt, hiszen mi is a természet részei vagyunk. Az írótól vett idézeteket olvasva ismerhetjük meg szülőfaluját, Göllét, a gyerekkorát, de olvashatunk cselédsorsról, háborúról és öregségről is. Ezúttal pedig azt találgathattam, vajon milyen parasztudvarban is előforduló állatot rejt Paták, Kis, Csuri vagy Rá népe sziluettje.

„Ne kapkodjon!”

Ezután már tényleg csak pár lépés a tanösvény vége és az utolsó tábla, amely talán az idősebbeknek lesz a leginkább szívmelengető, hisz a Tüskevárból vett idézeteket olvasva sokunkat elkaphat a nosztalgia érzése.

A kiragadott részletek segítségével elrepülhetünk a nádasok világába, újraélhetjük Bütyök első hajnali fürdőzését, és jó, ha Matula bácsi Tutajosnak szánt intelmét mi is megfogadjuk: „Ne kapkodjon!” És akkor talán nem megyünk el olyan finom részletek mellett, mint a mohák szinte észrevehetetlen apró kis spóratokjai, amelyek az ég felé ágaskodnak, vagy a szúrágta, izgalmas formák egy kiszáradt fa törzsén, és nemcsak hallani, hanem látni is fogjuk az erdő madarait, sőt még talán fel is ismerünk majd néhány fajt a tanösvény tábláinak közreműködésével.

A mai gyerekek is átélhetik a Tüskevár-életérzést, a tanösvény utolsó táblája az Erdei Vándortábor Programot javasolja a természetet kedvelő fiataloknak.

Még ha kisgyerekekkel is érkezünk, biztos vagyok benne, hogy ők szívesen mennének tovább, amire több lehetőség is kínálkozik innen. Két kilátót is célba vehetünk, akár a pár perces emelkedőt választjuk a sárga háromszög jelzésen a Kis-Hárs-hegy tetején található Makovecz-kilátóhoz, akár az innen 1 kilométerre lévő Kaán Károly-kilátóhoz túrázunk fel sárga sáv jelzést követve a Nagy-Hárs-hegy csúcsára, mindkét esetben gyönyörű panorámában lehet részünk. De egy 4 kilométeres körtúrát is tehetünk, ha továbbhaladunk a zöld körút jelzésen.

Én a kilátást és a Makovecz-kilátót választottam, és nem csalódtam. Pazar kilátás fogadott a csúcson, és egy kedves társaság, amelynek tagjai épp a kilátó melletti tűzrakó helyen sütögettek.

Miután kigyönyörködtem magam a kissé szeles kilátó tetején, visszasétáltam a tanösvény kiindulópontjához, most már letérés nélkül. Jó kis túra volt, sok szép képpel, élménnyel és nem kevés érdekes és hasznos tudással gazdagodtam.

Tipp

A Pilisi Parkerdő Zrt. azokra is gondolt, akik valamilyen okból nem tudnak személyesen elutazni a Budai-hegységbe, így weboldalukon virtuálisan is be lehet járni a tanösvényt. De azoknak is érdemes megnézni, akik már személyesen végigjárták, ugyanis lehet, hogy valamit otthon figyelmesebben tudunk majd elolvasni, megnézni, meghallgatni.

Megközelítés

A tanösvényt Budapest II. kerületében találjuk, tömegközlekedéssel a Széll Kálmán tértől, a 129-es jelzésű busszal közelíthetjük meg, amelyről a Szent Ferenc Kórháznál kell leszállni. Innen a Széher úton kell elindulnunk felfelé, és pár perc után már el is érjük az erdő szélét.

Cikkajánló