Programok

Vadvízország szívében - a Sárvíz völgye

A fővárostól nem messze létezik egy vadregényes, lápos-mocsaras vidék, amely joggal érdemelte ki a címben szereplő nevet. A Sárvíz völgyébe látogattunk el.

Szerző:
Szatmári Zoltán
Fotó:
Szatmári Zoltán
2015. november 1.

A fővárostól nem messze létezik egy vadregényes, lápos-mocsaras vidék, amely joggal érdemelte ki a címben szereplő nevet. A Sárvíz völgyébe látogattunk el.

dsc_4370.jpg

 

Székesfehérvár irányába suhanunk az M7-es autópályán, tele van a fejem a nagyváros zajával, de mihelyst Szabadbattyán magasságában lekanyarodunk a Soponya felé vezető útra, körülvesz a természet, és eluralkodik rajtam a nyugalom. Innen már csak egy kőhajításnyira van a soponyai ökoturisztikai központ, amely a közel 100 km hosszú, 3-5 km széles Sárvíz-völgy szívében található, a védett Soponya-Csőszi-sárrét szerves részeként.

Római kori kikötők nyomában

A pleisztocén korban a tektonikai mozgások következtében a Mezőföldi-tábla kettétört, aminek hatására a Bakony vizei lezúdultak, és egyesültek az Ős-Sióval: így alakult ki a Sárvíz vidéke. Érdekesség, hogy a római korban akkora víz borította ezt a területet, hogy feltehetően még kisebb hajóval is jól járható, összefüggő vízfelületek alakulhattak ki. Ezt bizonyítják a Csór alatt, illetve Szabadbattyán környékén talált római kori kikötők maradványai.

 

01(7).jpg


Ma a Sárvíz fő vízellátásáért a Nádor-csatorna és az ehhez csatlakozó mellékvizek a felelősek; a Dinnyés-Kajtori-csatorna, a Sárvíz-malomcsatorna, valamint a Lóki-víz. Ezek közül a legnagyobb vízhozamú a Nádor-csatorna, amely Veszprém megyében „indul” Séd néven. A bő táplálékforrásnak köszönhetően - kis szerencsével - vidrákkal is találkozhatunk a kiterjedt halastórendszer környékén, sőt a természetvédelmi őrök ez év májusában a Nádor-csatorna több pontján hódok rágásnyomait is felfedezték.

 

03(3).jpg

Fotó: Shutterstock


Változatos élővilág

A víz az élet jele, tartja a mondás, és az itt van bőségesen. Hamisítatlan vadvízország ez, ahol a vízfelületek, nádasok, mocsarak, rétek és erdők kiváló életfeltételeket teremtenek. A szakemberek eddig 25 védett, illetve fokozottan védett növényfaj előfordulását igazolták a térségben. A terület méltán híres szikes és sztepptársulásairól, illetve a fokozottan védett pókbangó (Ophrys sphegodes) jelentős állományáról, valamint változatos kosborairól. A térség vizes élőhelyei - tavai, mocsarai, mocsárrétjei - számos madárfaj kedvelt pihenő-, táplálkozó- és fészkelőhelyéül szolgálnak. Felfedezhetjük itt a különféle sirály- és récefajokat csakúgy, mint a nyári ludakat.

 

02(5).jpg

Fotó: Shutterstock


A szűk ösvényt taposva közvetlen közelemben kel szárnyra egy vadkacsa, amelyet társai követnek. Összerezzenek, de azt veszem észre, hogy az ilyen meglepetésekhez itt bizony hozzá kell szokni, hiszen ez a vizes élőhely a madarak igazi eldorádója. Megfigyelhetünk itt fészkelő, táplálkozó tollasokat és vonuláskor megpihenő, különleges madárfajokat is. Nyakamban lóg a távcső és a fényképezőgép, felváltva kapkodok mindkettő után. Egyik pillanatban egy gémet kémlelek, majd a bakcsók, a kócsagok és a partfutók viselkedését tanulmányozhatom.


Detektívek a ligeterdők rejtekén

A Sárvíz völgyének sokszínűségét mutatja be az elmúlt években létrehozott ökocentrum természetrajzi és vadászati múzeuma, de ha bringázásra vagy a terület gyalogos felfedezésére vágyunk, akkor számos jelzett kerékpárútvonalon vagy tanösvényen fedezhetjük fel a nem mindennapi ligeterdőket. Jó hír, hogy van kerékpárkölcsönző, így a messziről jött látogatók is minden további nélkül tekerhetnek. Az ökoturisztikai központ ad helyet a Gilice Erdei Iskolának is, amely változatos programokkal várja az ornitológia és a természet iránt érdeklődő iskolások csoportjait. Itt a gyerekek megtudhatják, kik és mit dolgoznak az erdőkben, és erdei detektívek módjára „nyomozhatnak” a vadon élő állatok nyomai után.

 

05(2).jpg


A vadregényes terület remek lehetőségeket nyújt családi kirándulásokhoz, a madármegfigyelő erdei sétaút és a kerékpárutak mentén információs táblák, kilátók, tűzrakó és pihenőhelyek, valamint fedett esőbeállók gondoskodnak a túrázók kényelméről. Akik szívesen eltöltenének itt néhány napot, azok a központ szállójában vehetnek ki szobákat. Igaz, hogy most nyár van, de minden évszakban más arcát mutatja e madárparadicsom, így az év bármely szakában érdemes felkeresni „vadvízország” rejtekeit.
 

 

A Turista Magazin ajánlja

A Soponyai-víztározó mentén kanyargó túraútvonal a Sárvíz völgyének egyik legizgalmasabb területét szeli át. Kiindulópontját (tömegközlekedéssel) a Székesfehérvárról Soponyára tartó buszjáratokkal érhetjük el. Soponyán a Petőfi u. 21. sz. megállónál szálljunk le, majd kb. 100 métert gyalogoljunk visszafelé a műúton, és forduljunk jobbra a víztározó irányába. Menjünk tovább egyenesen, az első elágazásnál forduljunk jobbra, s innen mintegy 200 méter megtétele után érjük el a tájvédelmi körzetet, ahonnan utunk a víztározó töltésén halad. Ez a több mint 100 hektáros állóvíz igazi madárparadicsom. A tóból kikandikáló szigetecskék optimális feltételeket biztosítanak a fészkelésre, táplálkozásra. Többek között a következő madárfajokat kaphatjuk lencsevégre: dankasirály, nagy kócsag, kanalasgém, szürke gém, nyári lúd, búbos vöcsök, nagy lilik, barátréce, kanalas réce. A túraútvonal északi oldalán található madármegfigyelő toronyból remekül belátható a környék. A szerencsésebbek innen akár rétisast, barna rétihéját vagy egerészölyvet is láthatnak. A víztározó nyugati oldalán kanyarog tovább az utunk, amely lassan visszavisz a soponyai buszmegállóhoz. A túra mintegy 5 kilométer hosszú, és elsősorban azoknak ajánlható, akik a vizes élőhelyek és a változatos madárvilág iránt érdeklődnek.

 

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2015 októberi számában.

 


 

Kapcsolódó cikkeink:

Kormorán, a szárnyas halvadász
Gemenci kalandok földön és vízen

Cikkajánló