Túraajánlat

Völgyi vándorlások a Keleti-Mecsekben

A Keleti-Mecsek egyik völgyfőjében áll a Réka-kunyhó, a térség felfedezésének ideális elhelyezkedésű bázisa. Szomszédságában a hegyvidék messze földön neves látnivalóit találjuk: a Mecsek legmagasabb pontját, a Zengőt, Óbányát és vízesésekkel, zúgókkal tarkított völgyét, illetve Kisújbánya kilátóját.

Szöveg és fotó:
Dömsödi Áron
2019. november 30.

A Keleti-Mecsek egyik völgyfőjében áll a Réka-kunyhó, a térség felfedezésének ideális elhelyezkedésű bázisa. Szomszédságában a hegyvidék messze földön neves látnivalóit találjuk: a Mecsek legmagasabb pontját, a Zengőt, Óbányát és vízesésekkel, zúgókkal tarkított völgyét, illetve Kisújbánya kilátóját.

A felsorolt látványosságok felkeresését a rövid téli nappalokon gyors tempóban egy napba is belesűríthetjük, de érdemes inkább egy egész hétvégét eltöltenünk a térségben. A Réka-kunyhó előtt tornyos tetejű esőbeálló rejt kör alakú étkezőasztalt, mellette foglalt, megbízható vízhozamú forrás csörgedezik. Az épületben egy étkezőhelyiséget, egy konyhát és két szobát találunk, amelyekben emeletes ágyakon összesen 10-12 fő szállhat meg. A cserépkályha és az étkezőben elhelyezett kandalló mellett a falra rögzített díszítőelemek - magashegyiség túrák fotói és kellékei - teszik hangulatossá a kissé sötét épületbelsőt. Elektromosság természetesen nincs, de az erdő mélyén úgyis a gyertya és a petróleumlámpa a leghangulatosabb világítóeszköz.

dsc01663_reka-kunyho.jpg
Fotó: Dömsödi Áron

Keleti-Mecsek

Az ország déli részén önmagában árválkodó Mecsek észak felől nézve vitathatatlanul egy dombvidék képét mutatja, ahogy belesimul az alacsonyabb térszínbe. Az ellenkező oldalon már jóval markánsabban különül el a Baranyai-dombságtól. Legmagasabb tömbjei éppen itt, a déli szegélyen emelkednek - erre találjuk a 600 métert meghaladó csúcsokat, köztük a Zengőt (682 m). Ezek kissé aszimmetrikusak: északról a Mecsek fokozatosan dombsági magasságúvá alacsonyodó hegyvidéke, dél felől meredekebb lejtők határolják őket. A Keleti-Mecsek csaknem egésze tájvédelmi körzet. „Csupa csúcs” felszínén nem találunk fennsíkokat, jellemzőek viszont a hosszú, mélyen bevágódott völgyek, amelyeket sok apró oldalvölgy kísér. A temérdek vízfolyás alaposan felszabdalta a hegységet, ezért hosszú hegyhátakat, és itt-ott környezetükből kiemelkedő bérceket találunk.

dsc01709_kilatas_cigany-hegyrol.jpg

Kilátás a Cigány-hegyről

Fotó: Dömsödi Áron

Megdöbbentő látványokat, extrém földtani képződményeket ne keressünk errefelé: a Keleti-Mecsek bájáért a hatalmas bükkösök és a patakok zúgóitól látványos völgyek a felelősek. És persze a hangulatos zsákfalvak: Kisújbánya és Óbánya is a környező, terjedelmes bükkösöket hasznosító üveghutaként kezdte „pályafutását”. Mindkettő meseszép környezetben, szűk völgyek aljában épült, takaros kialakításuk pedig egykori sváb lakóik emlékét őrzi.

dsc01658__2_.jpg

Számtalan gázlón kelünk át a Réka-völgyben

Fotó: Dömsödi Áron

A Réka-kunyhó felé

Túránkat Mecseknádasdról kezdtük, s innen indultunk a Réka-völgy végén álló kulcsosházhoz. A falut Óbányával összekötő aszfaltúton kezdtük a kényelmes vándorlást, erről kell az első patakátkelési lehetőségnél balra fordulni, hogy nekivághassunk a hosszú patakkövetésnek. A piros kereszt jelzés hétvégi házak között indul, és már az első métereken érezni, hogy alighanem kevesen és ritkán vetődnek erre. Az ösvény helyenként elvész, az őszi avartakaróban nem mindig egyértelmű, a patak melyik partján is kellene lennünk, de igazából van olyan széles a völgyalj, hogy megfelelő csapást találjunk. Az Öreg-patak kezdetben egyre szűkülő völgyét alacsony gerincek szegélyezik, a lombjukat vesztett fák közt beszűrődik a napfény, látni az oldalról kísérő hegyhátak tetőszintjét. A térkép tanúsága szerint a mellénk szegődő vonulatok nem érik el az 500 méteres magasságot.

dsc01655.jpg
Fotó: Dömsödi Áron

A széles patak lépten-nyomon keresztezi utunkat, de szerencsére a víz által lerakott kövek mindig segítenek megfelelő lépést találni. Persze kora tavasszal jóval kalandosabb kihívásokat állíthat elénk a vízfolyás, ahogy a hóolvadástól megáradt vize végigvágtat az itt-ott alámosott mederben. Mivel a hegyoldalban nincsenek sziklaalakzatok, a völgyaljon elszórtan heverő kőtömbök is a patak vadabb időszakairól árulkodnak, ahogy medréből kilépve, széltében kitölti a rendelkezésére álló teret.

dsc01657.jpg

A Réka-völgyben

Fotó: Dömsödi Áron

Ilyenkor azonban csak az avarszőnyeg fedi be a talajt. A völgy fölső szakaszán sűrű fiataloson vág át az ösvény. A fülünket újra és újra megütő röfögés jelzi, jelentős számú vaddisznó találhatott menedéket errefelé. Az egyik ijedtében menekülve csaknem „elütötte” csapatunk első tagját, ahogy megrémülve áttrappolt az ösvényen.

dsc01665_reka-kunyho.jpg

A Réka-kunyhót az késő őszi, téli időszakban alig éri napfény

Fotó: Dömsödi Áron

Végül néhány fenyőfa és a tisztássá terebélyesedő völgy jelzi, hogy megérkeztünk a végállomáshoz: a hegyoldal tövében ott sárgállik a Réka-kunyhó. Hideg, téli idő lévén mázlink volt, hogy egy másik társaságot váltottunk a kulcsosházban, mivel így a kályhában és a kandallóban lobogó tűz fogadott minket. Pár lépésre a háztól, a lombtalan fák mögött, már feltűnik a Zengő hívogató sziluettje. A másik irányban Kisújbánya és Óbánya, valamint a köztük húzódó rövid, de meseszép völgy kereshető fel.

A Keleti-Mecsek esszenciája

Másnap reggel a kék négyzet jelzés emelkedőjének vágtunk neki Kisújbánya felé. Ahogy az előző napon is, szinte kizárólag bükkösökben mozgunk a túra során. A Somos-hegy nyugati nyergéből leereszkedve a falu kiterjedt legelőinek egyikére érünk: miután az üveggyártásnak a 18. század végén befellegzett, a lakók tehéntartással és tejtermékek készítésével kezdtek foglalkozni.

nyitokep_dsc01686.jpg

Érkezés Kisújbányára

Fotó: Dömsödi Áron

Kisújbánya főutcáján a patak csordogál végig, jó minőségű utat csak a falu felsőbb részeiben találunk. A Keleti-Mecseknek nagyjából a közepén bújik meg az apró település, amelyet a szocializmus évtizedeiben igyekeztek ellehetetleníteni. Csaknem teljesen elnéptelenedett, ma pedig elsősorban turisztikai funkciót tölt be. A hűvös, sötét völgybe télen alig-alig süt be a nap, mégis maradásra csábító, kellemes helyen érezhetjük magunkat. A faluközpont mellett apró büfét találunk, a mellette elhaladó aszfaltúton fölfelé kaptatva pedig elérhetjük a Cigány-hegy kilátóját. Az autóútról a sárga jelzésre, jobbra térve gyalogolhatunk föl az 524 méter magasan álló toronyba. Ne várjunk vad, hegyvidéki panorámát: körös-körül szelíden hullámzó tájat láthatunk.

dsc01695_kisujbanya.jpg

Indulás Óbánya felé

Fotó: Dömsödi Áron

Persze a látvány így is kifejezetten szép. Sűrű erdők fedik a Mecsek lankáit, a Keleti- és a Nyugati-Mecsek közti mélyedés végén, a távolban feltűnik a Villányi-hegység alacsony gerince is. Délnyugat felé a legszebb a táj: a Nyugati-Mecsek legnagyobb magasságú vonulatainak végén ott ül a Misina tévétornya, mögötte hosszú gerincek bújnak elő egymás takarásából. A közeli Zengő csúcsa is feltűnik.

dsc01715__2__kilatas_cigany-hegyrol.jpg

Kilátás a Cigány-hegyről

Fotó: Dömsödi Áron

Kisújbánya főutcáján visszafelé kanyarogva lényegében már megkezdjük a völgyi sétát, de csak az utolsó ház elhagyása után lépünk be a természetbe. Az Óbányai-völgy szépsége - rövidsége ellenére - messze túlmutat a Mecsek tájképi adottságain. Az út egy gyönyörű bükkös fedte, helyenként szurdokká szűkülő, meredek falú völgyön kalauzol végig, amely földtani képződményeinek köszönheti hírnevét és népszerűségét. Röviddel a völgyséta kezdetét követően már hallhatjuk is azt a jellegzetes zúgást, amelyet a víz alábukásakor szokott adni. A Ferde-vízesés neve csak félig igaz: a patak félrebillent kőzetrétegek 10-20 centis magasságú padjain bucskázik le, de sokkal inkább zúgó, mint vízesés. A ferdeségért a pados mészkőrétegeket oldalról ért tektonikai nyomás felelős, amely kibillentette a kőzetet eredeti helyzetéből.

dsc01749_ferde-vizeses(1).jpg

A Ferde-vízesés az Óbányai-völgyben

Fotó: Dömsödi Áron

Nem sokkal távolabb átmegyünk egy hídon, majd leereszkedünk a patak mellé. Itt is érdemes megállni, és szemügyre venni a Csepegő-sziklát. A hegység mélyéről a felszínre lépő víz szén-dioxid-tartalmának jelentős része elillan, és ezzel a benne oldott mésztartalom elkezd kiválni. Forrásmészkő keletkezik, amely ezen a szakaszon hosszan kíséri a patakmedret. A sziklafal alját a víz kimossa, a mészkőtömbök így a patakmederbe zuhannak. A Csepegő-sziklára a hegyoldal forrásaiból érkezik a víz. A kis vízesés alatt amúgy kiterjedt, nyáron fürdőzésre csábító, hűs, természetes medence található.

dsc01773_csepego-szikla.jpg

A Csepegő-szikla zúgója

Fotó: Dömsödi Áron

A völgy alsóbb szakaszain szintén találunk kisebb-nagyobb sziklalépcsőket, amelyeken a patak sebesen átzubog. Helyenként ezeknél is szépen feltárul a mészkő pados szerkezete. Végül a barátságos környezetben kialakított Pisztrángos-tavaknál érkezünk meg Óbánya szélére. A falut gyönyörű, tornácos házai, rendezettsége, valamint domborzati adottságai miatt a településmarketing szempontjából jól csengő „magyar Svájcként” is szokás emlegetni. Központjából a zöld kereszttel jelzett turistaúton vághatunk neki a Réka-völgyet északról kísérő gerincnek. (A zöld háromszögön érdemes felkeresni Óbánya kilátóját, amelynek teraszáról hosszában csodálhatjuk meg a valóban impozáns fekvésű, egyutcás községet.) A turistaút egy mély vízmosást kísér, majd a gerincen egy vadászházhoz érkezik. Innen mi már sötétben, ismét vaddisznókat riogatva ereszkedtünk vissza a Réka-völgybe, hogy felkeressük a reggel magára hagyott menedékünket. A megtett kör a Keleti-Mecsek esszenciája: sváb eredetű falvaival, szelíd kilátásaival és patakzúgástól hangos, bükkösös völgyével a legjellemzőbb keresztmetszet a tájvédelmi körzet szépségeiről.

dsc01796_pisztrangos-to.jpg

A Pisztrángos-tó Óbánya szélén

Fotó: Dömsödi Áron

Zengő

A Réka-kunyhóban megszállva kötelező felkeresni a 692 méter magas Zengőt, a Mecsek legkiemeltebb pontját. A forrás mögötti völgy meglepően szép, természetes erdőt rejt. Az elhalt, kidőlt fák a természet rendje szerint az erdőaljon hevernek, néhol a völgyoldalban emelkedő ösvényen is akadályként fekszenek. Középkorú, oszlopcsarnokszerű bükkösben taposunk a Zengő északi tövében futó erdészeti feltáróútig, ahonnan a túra legmaradandóbb szakasza veszi kezdetét.

dsc01813.jpg
Fotó: Dömsödi Áron

A hegy oldalába érkezve hirtelen meseszép, ránézésre hosszabb ideje érintetlen bükkösben emelkedünk. Egészen fiatal és ősöreg bükkök ölelésében kapaszkodunk a fárasztóan meredek ösvényen, közben pedig hátrapillantva végigmérhetjük a Réka-völgy hosszú mélyedését. A fönt álló geodéziai mérőtorony, ahogy az már csak lenni szokott, átok és áldás egyben. Egyfelől erdő borította hegycsúcsaink között szép számban akadnak olyanok, amelyekről csak ezek a betonhengerek jelentenek kitekintési lehetőséget. Másik oldalról viszont leromlott állapotuk merészséget kíván azoktól, akik a „felmenni tilos és életveszélyes” ellenére mégsem maradnának le a panorámáról: a rozsdamarta fémemeletek sötétjében csikorgó, nyirkos létrákon közlekedni felér egy rémálommal. Valóságos fellélegzés, ahogy a tetőre érve megnyílik a táj.

dsc01833_kilatas_zengorol.jpg

Kilátás a Zengőről

Fotó: Dömsödi Áron

A Zengő esetében sajnos csak részben nyílik, a felnövekvő erdő lombkoronaszintje ugyanis több oldalról meghaladta a torony magasságát, így lényegében csak nyugat-délnyugat felé gyönyörködhetünk a mecseki erdővidékben. A Misina alatt ott terpeszkedik Pécs, az ellentétes oldalon Komló lakótelepeit láthatjuk. A szomszédos Hármas-hegy már a Keleti-Mecsek része, tetején a jégelhárító rendszer radarépülete fehérlik. A legrövidebb utak innen Pécsváradra és Hosszúheténybe vezetnek. Ha csomagjainkat előrelátó módon a házban hagytuk, távozás előtt még egyszer belevetjük majd magunkat a Mecsek végtelen bükköseibe.

Térkép: Bába Imre
Térkép: Bába Imre
Fotó: Bába Imre

A cikk megjelent a Turista Magazin 2017. novemberi számában.

A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.

Cikkajánló