Vulkánok az Alföld peremén

Közel az ukrán-magyar határhoz két különös hegy emelkedik ki a Beregi-síkságból. Már az is furcsa, hogy a lapos alföldi tájból egyszer csak két ekkora magaslat bukkan ki, az meg aztán különösen, hogy mindkettő vulkáni szigethegy. A barabási Kaszonyi-hegyen és a tarpai Nagy-hegyen jártunk.

Szöveg:
Fotó:
Habarics Béla
2021. október 17.

Közel az ukrán-magyar határhoz két különös hegy emelkedik ki a Beregi-síkságból. Már az is furcsa, hogy a lapos alföldi tájból egyszer csak két ekkora magaslat bukkan ki, az meg aztán különösen, hogy mindkettő vulkáni szigethegy. A barabási Kaszonyi-hegyen és a tarpai Nagy-hegyen jártunk.

Vulkánok az Alföldön? Meglehetősen hihetetlennek tűnik, de mégis igaz. Bár ahogy Fintha István, biológus, az Észak-Alföld kutatója írta: „Ne gondoljunk most itt az Etnára vagy Vezúvra, csak kis lávakiömlésekre, melyek folyók töltögette alföldi síkságunkon mégis érdekesek.”

Az Alföldön, mifelénk a kunhalmokat már domboknak, a földrajzi értelemben vett dombokat pedig hegyeknek nevezzük. A lapos tájhoz szokott szemünknek ezek már mind számottevő kiemelkedésnek számítanak. A Beregi-síkság két „hegye” sem üti meg a tankönyvekben leírt, hegyektől elvárható minimális magasságot, a Kaszonyi-hegy 219,6 méter magas, a tarpai Nagy-hegy 154 méter magas, de kialakulásukat tekintve nagyon is kijár nekik a hegy név, ráadásul az előbbi az Alföld legmagasabb pontja. Mindkét hegy törésvonal mentén elhelyezkedő romvulkán, működésük fő szakasza 16,4-5,5 millió évvel ezelőttre tehető.

Hegy a határon

Barabás az utolsó falu az ukrán határ előtt, a falu szélén fekvő Kaszonyi-hegy egy része már odaát van. Ahogy felfelé haladunk, egy templomtorony csillan meg a napfényben a hegy szoknyáján. Az már Mezőkaszony, a határ túloldalán. A kászony szó egyébként borvizet, vagyis szénsavas forrást jelent. A hegy legmagasabb, 240 méteres pontja is odaát van. A Magyarországon található legmagasabb pont a 219 méter magas Bárci-tető. (Hogy mi miért úgy tanultuk az iskolában, hogy az Alföld legmagasabb pontja a Nyírségben található, 183 méter magas Hoportyó, azt nem tudom.)

Mivel a hegy a határon fekszik, az ide tervezett látogatás előtt érdemes jelezni a határőrségnek, hogy jövünk. Ha nem szólunk, a környéket pásztázó hőkamerával előbb-utóbb amúgy kiszúrnak minket, és jó eséllyel személyesen is rákérdeznek, mi járatban vagyunk itt. Ezért talán jobb, ha eleve szervezett túra keretében látogatunk el ide, annál is inkább, mivel itt nincsenek tanösvények vagy jelzett útvonalak. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság évente többször szervez ide szakvezetéses túrát.

Én is a nemzetipark-igazgatóság Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetének természetvédelmi őreit kísértem el egy terepbejárásra. Ahogy egyre feljebb haladunk, felhagyott szőlőültetvények sorát hagyjuk magunk mögött, amelyek mára áthatolhatatlan bozótossá váltak. A hegy hajdan tele volt szőlőültetvényekkel, ennek ma már nem sok nyoma van, csak egy-két kisebb szőlőskert maradt a hegy aljában, és egy nagy borospince, ami ma már magára hagyatva áll.

A bánya lentről és fentről

A Kaszonyi-hegy a környék egyik legidősebb felszíni földtani képződménye, a hajdan több ezer négyzetkilométernyi kiterjedésű nyírségi vulkáni terület máig felszínen maradt „csúcsa”.

A hegyen, egymást váltva, két riolitbánya is működött, a fiatalabb bánya udvarát ma már egy tó tölti ki.

A mély tavat mára visszafoglalta a természet. A partmenti sávban gyékény, vízén úszó vízinövények nőnek, a tóban állítólag halak is vannak, bár mi nem láttuk őket. Tekintve, hogy egy elzárt tóról van szó, aminek nincs kapcsolata más víztestekkel, érdekes, honnan kerültek ide halak.

A rejtély kulcsa nagy valószínűséggel a madaraknál van, de persze az embert se zárjuk ki, aki szívesen telepítget különböző állatokat ide-oda. Nemrégiben az Ökológiai Kutatóközpont kutatói vizsgálták a jelenséget. Szerintük azon túl, hogy a vízimadarak a lábukra ragadt ikrát tudják egyik víztestből a másikba átvinni, azt is fenntarthatjuk lehetőségként, hogy az ikrák a madarak bélrendszeréből kerülnek át egyik helyről a másikra, ugyanis vizsgálataik azt mutatták, hogy az ikrák egy része képes életben maradni a madarak bélrendszerében.

Lepkék, szöcskék, uhuk

A bányaudvar közelében egy meredek erdei úton lehet feljutni a hegy tetejére. Útközben többek között láthatunk ezüsthársakat, amelyeknek érdekessége, hogy ez az ország legészakibb fekvésű, természetes ezüsthárs-állománya.

A hegy tetejéről nagyon óvatosan, felülről is megszemlélhetjük a bányaudvart. A közelben a Kárpátok előhegyeit láthatjuk, de a messzi távolban, halványan a Máramarosi-havasok is feltűnnek. Kicsit kilóg az erdők-mezők-hegyek zöld sorából a határ túloldalán, Kosino élénk színekben pompázó fürdőkomplexuma és a mellé épített kifutópálya. Ez utóbbi egy kicsit még az előbbinél is furább látvány itt, szinte pár méterre a határtól. Talán az ukrán felsőtízezer tagjai használják, akik magánrepülőgépekkel érkeznek a fürdőkomplexumba?

A bányaudvar meredek sziklafalain rendszeres fészkelő az uhu. Legnagyobb termetű bagolyfajunk kifejezetten kedveli ezeket felhagyott bányákat.

Az országban 70-80 pár fészkel, ezek többsége működő vagy felhagyott kőbányákban, sziklafalakon költ. Az idős párok területhűek, egész évben a fészkelőhely közelében maradnak, és éjjel hangos huhogással jelzik, ki az úr errefelé.

Habarics Béla, a Nyírség-Szatmár-Bereg Tájegység tájegységvezetője számára nagyon kedves a Kaszonyi-hegy, lelkesen mesél az itteni élővilágról és az itt folyó fajvédelmi munkákról, illetve élőhelykezelésekről, amelyek során megpróbálják visszaállítani az értékes gyepeket. Ezek azért is fontosak, mert számos fokozottan védett ízeltlábú él itt, például röpképtelen egyenesszárnyúak, mint például a Štys-tarsza, az erdélyi avarszöcske vagy a piroslábú hegyisáska, de a nagyfoltú hangyaboglárka lepke mediterrán jellegű alfajának is ez az egyetlen alföldi lelőhelye.

A tarpai szőlőhegyen

Néhány faluval odébb is áll egy vulkanikus magaslat, a tarpai Nagy-hegy, amely akárcsak pár száz éve, ma is szőlőhegy. A hely, különösen így ősszel, nagyon hangulatos, szőlőkkel, diókkal, öreg gyümölcsfákkal, takaros kis présházai pedig egy külön albumot is megérnének. A hegy lapos tetején egy diófa áll, korábban terveztek ide egy kilátót, ami el is készült, de végül nem itt állították fel. A szatmár-beregi fatemplomokat megidéző fakilátó Fehérgyarmat és Kisar között, a főút mellett kapott helyet.

A tarpai Nagy-hegy száz méter átmérőjű bányaudvara helyén lehetett sok-sok millió évvel ezelőtt a vulkán kürtője. Az évmilliók során a hegy puhább anyagait a külső erők lepusztították, és csak a hegy központi, keményebb része maradt meg. A lepusztult romvulkánt aztán a jégkorszakban a szél finom porral borította be. Az így képződött, néhol több méter vastag löszrétegbe vájták pincéiket a borosgazdák.


Tanösvény visz fel a hegyre

A hegy tetejéről a rálátunk a felhagyott bányaudvarra, ahol 1860-tól 1986-ig termelték ki a hegy fő anyagát adó rózsaszín, vörös, szürke vagy sárgásfehér színű, vulkáni kőzetet, a dácitot, amit útalapként, a tiszai mederrendezések során, illetve a falubeli építkezéseken használták fel. Egy ritka ásvány egyetlen hazai lelőhelye is ide köthető, a roedderit az utóvulkáni tevékenység során keletkezett.

A felhagyott, kétszintes bányaudvar közepén a hajdani vulkáni kürtő maradt épen, amelynek formája jól kivehető fentről. A távolban a Beregszászi-dombvidék vulkáni kúpjai hullámzanak, és ha jól figyel az ember, a munkácsi vár is látszik kicsit. Tőlünk keletre rálátunk a fokozottan védett tarpai Nagy-erdőre, ahol 150-200 éves tölgyek sorakoznak.

A hegy, bár ma már kultúrtáj, így is több érdekes állatfajnak is otthont ad.

Egy itteni borospincéből írták le például a beregi sokbordás futrinka első példányát, a bányafalak felső, löszös rétegében gyurgyalagok fészkelnek és a hegy napsütötte szikláin keresztes viperák is élnek. Őket nem láttam, de az egyik kis présház ablakában egy pele készülő téli vackát, lakója távollétében, alaposan megszemlélhettem.

A hegy a tarpai Szőlő-hegy tanösvény bejárásával önállóan is látogatható. Szüret közeledtével pedig arra is számíthatunk, hogy túra közben még kóstolót is kapunk az idei mustból vagy a korábbi évek boraiból.

A cikk először 2020 szeptemberében jelent meg.

Cikkajánló