MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

A köd is remekül áll a Börzsönynek

Ki akarna szürke, ködös tájat látni, és kopasz fák között sétálni az erdőben? Mi. Miért? Mert a Börzsöny ilyenkor egyedi hangulattal, sejtelmes kilátásokkal ajándékoz meg. 

Hittünk a meteorológiának, hogy délutánra szétoszlik a köd, felszakadozik a felhőzet, és az addig lesben álló nap kibukkan majd, hogy beragyogja az erdő ösvényeit. A páratlan kilátások ígérete a Dunakanyarra kicsalogatott bennünket a börzsönyi csúcsokra. A meteorológusok jóslata nem jött be teljesen, nekünk viszont bejött a ködbe burkolózó erdő, a kontúrjait vesztett táj látványa. A túra végére pedig néhány kóbor napsugár is megérkezett.

 

Fotó: Fotó: Somogyvári D. György

Tervezett körtúránk kiindulópontjához, Nagyirtáspusztára Verőce-Kóspallag felől érkeztünk, és autónkat a Szent Orbán Erdei Hotel melletti parkolóban hagytuk. A hotelhez viszonylag keskeny, de jó minőségű aszfaltút vezet, amely végig ki van táblázva. Innen a zöld kereszt jelzésű turistaúton indultunk el a Nagy-Sas-hegy csúcsa felé, mely az első kilátópontunk volt.

 

Fotó: Joó Annamária - TM

Egy rövid, murvás útszakasz után, az erdészházat megkerülve vágtunk neki az erdei túrának. Nem túl megerőltető emelkedő következett, talpunk alatt sárgásbarna pusztuló levélszőnyeg borította a talajt. Körülöttünk kopasz fák törzse nyúlt fel, és sokasodott gallyhálóvá a magasban. Imbolygó, csupasz bükkök a süvítő szélben, léptek surrogása az avarban, enyhe köd suhan át a tájon. Nyugtató séta.

 

Fotó: Joó Annamária - TM

Miután rátértünk a zöld sáv jelzésre a Nagy-Sas-hegy oldalában, megváltozott a növényzet. Alacsonyabbak és tömörebbek lettek a fák, inkább a cserjék, bokrok uralták a terepet. Pár kisebb kanyar következett, és már a zöld háromszög jelzésű, meredek, szűk ösvényen, mohás kövek között kaptattunk a csúcs felé. Lassan ködfátyol ereszkedett a tájra. Kicsapódó pára kövér cseppjei hulltak a gallyak közti magasból a síkos földre. Néhány méter izzasztó emelkedőt leküzdve, elénk tárult a Nagy-Sas-hegy (609 m) szép kilátása.

 

Fotó: Joó Annamária - TM

Azaz, a semmi, mert a csúcsról ezúttal tényleg semmit nem láttunk a panorámából. Se a Börzsöny déli lankái, se a Só-hegyi-rét nem mutatkozott. Köd előttünk, köd utánunk. De minket ez nem zavart, mert már feljönni ide is élmény volt. Iszonyú jól nézett ki, ahogy a köd beszűrődött a fák, a bokrok közé fentről, a hegycsúcs felől. A ködülte hegytetőn lenni pedig olyan érzés volt, mintha a semmi határára érkeztünk volna meg.

 

Fotó: Somogyvári D. György  Fotó: Somogyvári D. György

Ugyanazon a meredek ösvényen, amelyen feljutottunk a Nagy-Sas-hegyre, visszaereszkedtünk a zöld jelzésig, majd néhány száz métert gyalogolva ott találtuk magunkat a Nagy-réten. Sűrű köd lepte el a tisztást. Szürke lett a világ. A nedves félhomályból magányos fák kontúrjai bukkantak elő, mintha mindent puha pólyába csomagolt volna a pára. Az öreg tölgyek ágai recsegtek-ropogtak, ahogy a feltámadó szél körbejárta őket. Mindenfelé a barna, a sárga és a szürke fakó árnyalatai domináltak, mintha a közelgő tél egyszerre kiszippantotta volna az összes élénk színt a természetből. Nem volt félelmetes vagy horrorisztikus a ködbe vesző rét, inkább szelíd és mélabús.

 

Fotó: Joó Annamária - TM
Ködbe vesző Nagy-rét


A következő csúcson, a Só-hegyen (584 m) még mindig a felhők diadalmaskodtak, és a tejfehér semmit nézhettük a horizonton. De nem bántuk meg, hogy feljöttünk, mert az ide vezető út szintén szép, erdős részen vitt keresztül. Innen a zöld sáv jelzésen lefelé haladtunk a Lengyel-rétek tisztásáig, ahol már az idő is tisztulni kezdett. Egy húzósabb, szuszogtató emelkedő jött, és a zöld háromszög jelzést követve elértük harmadik kilátópontunkat, a Kopasz-hegy (539 m) ormát. Ezen a páratlan fekvésű magaslaton ízelítőt kaptunk abból, hogy miről is maradhattunk le a korábbi szép kilátásoknál.

 

Fotó: Joó Annamária - TM
Só-hegyi „kilátás”


A kúp alakú, sziklás orom már-már alpesi panorámával lepett meg. A kopasz tetőn álló kereszt mellől a Börzsöny hullámzó lankái – még így a ködös idő ellenére is – lenyűgözőek. A távolban a Duna kanyargó csíkja is feltűnik. Az egyedi panorámának és a Kopasz-hegy népszerűségének tudtuk be, hogy míg utunk során eddig egyetlen egy kirándulóval sem találkoztunk, itt rögtön öttel is összefutottunk.

 

Fotó: Joó Annamária - TM

Kopasz-hegy

 

Fotó: Joó Annamária - TM

A Kopasz-hegyen kavargó erős szél nem csupán a felhőket kergette szét az égen, de minket is majdnem leröpített, így jobbnak láttuk, mielőbb továbbállni e hideg, szeles csúcsról. Visszabaktattunk a Lengyel-rétekig, ahol becsatlakoztunk a zöld kereszt jelzésbe, amely végigvezetett a látványos Bükkös-árkon. A Bezina-rétnél átváltottunk a piros keresztre, és enyhe emelkedővel egy 25 perces sétával, ripsz-ropsz elértük a transzbörzsönyi kisvasút nagyirtáspusztai állomását. A közelében, a piros kör jelzésen érdemes kis kitérőt tenni a Vasas-kúthoz, amely igazából nem is kút, hanem egy forrás. Vize iható, kőépítménye mutatós, és szép, rendezett környezet veszi körül.

 

Fotó: Somogyvári D. György

 

 

Fotó: Somogyvári D. György

A vasúti vonal vége előtt rákanyarodtunk a sárga és zöld keresztre, és a köves úton alig néhány perc múlva megérkeztünk oda, ahonnan indultunk, a Szent Orbán Erdei Hotel parkolójához. 14 kilométert gyalogoltunk, felkapaszkodtunk három csúcsra, láttunk ködbe vesző erdőket, réteket és panorámákat, rácsodálkoztunk a Kopasz-hegy kilátására, szóval ezúttal is jó volt csatangolni a Börzsönyben.

 

Fotó: Joó Annamária - TM

Szöveg: Joó Annamária

Fotó: Somogyvári D. György, Joó Annamária

 

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. augusztus
Czigány Dávid:
Első fények
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...