MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Napkelte a Bakony tetején

Miközben a városokban továbbra is csak lassan hízik a hótakaró, a Bakony második legmagasabb csúcsán olyan elvarázsolt téli világ köszöntött be, ahol még a nap is csak óvatosan mert felkelni. Annál különlegesebb az összkép!

Reggel háromnegyed hat körül, már régóta a Bakony éjjeli hullámai között autózva, egy túlságosan is jól ismert női hang hívja fel a figyelmem: „Érkezés a célhoz!”. Bár az alapértelmezett közlekedési módom szigorúan a közösségi közlekedés, néha mégis „különjárattal” érdemes elindulni, hogy a másként elérhetetlen helyen és időben kezdődjön a nap. Így kerültem a hajnali sötétben a hegység legmagasabban futó országútjára, a Hárskút és Lókút közti dombtetőre, több mint 550 méter magasba. Ilyenkor, ahogy közeledik az elméleti navigációs szürkület kezdeti időpontja, az éjjel legálmosabb órájában mindig furcsa félelem jön elő valahonnan legbelülről: vajon tényleg közeledik a világosság? Vagy a természet felfoghatatlan erői éppen most fognak tréfát űzni a föld nevű bolygóval? Vagy egyszerűen csak rossz naptárat néztem, és igazából még egy óra hátra van?

 

Veszprém fényei fölött 
 

Szerencsére az álmos démonokat gyorsan eloszlatja a közeli hegyoldal sötét körvonalainak látványa: tényleg indul a nap! Az út szélétől rövid séta vezet fel a Borzás-hegyre, ahol a lámpára bár egyre kevésbé van szükség, a tájat még Veszprém város fényei uralják. Szemben valahol ott a cél is, a Papod 644 méter magas csúcsa, rajta a kilátóval – csak itthon lett látható, hogy a „valahol” valóban ott van: a kép bal oldalán látható a kilátó sötét kontúrja.

 

A Vitéz Bertalan Árpád-kilátó

 

Fél órán belül, már majdnem nappali fényben, meglepően hamar megérkeztem az út legtávolabbi pontjára. A hegytetőn 2013 ősze óta áll a Vitéz Bertalan Árpád-kilátó. Az ország számos pontján megtalálható, egységes típusterv szerint épült szerkezet pontos magasságát itt 1956 centiméterre tervezték, a forradalomra is megemlékezve az októberi átadási rendezvényen.

 

 Felhők közt a Papod fölött

 

Bár a tegnapi időjárás előrejelzés csak minimális felhőborítást jósolt, idefent körös-körül felhők szaladgálnak az égen. Pedig a napkelte percében ennél érdekesebb látvány is fogadhatna...

 

 

..., amire aztán legnagyobb meglepetésre nem is kell sokat várni. Jobban belegondolva, ennél fényesebb napkelte nem is lenne igazán autentikus ezen az alul-fölül kékesszürke hegytetőn. A nap mintha csak átszaladna két felhősáv között, de a valóságban tényleg most kel: a napkorong alját nem felhő, hanem még hegyek takarják. Utólag, a térképen szerkesztve a helyük is meglett: a bő húsz kilométerre lévő, korábbról ismerős, Berhida környéki dolomitdombokat látjuk.

 

Amilyen félénken jött, olyan gyorsan el is tűnt a nap a felhők között. Bár a kilátó tetejéről tiszta időben a Balatont is látni, most „csak” a szomszédos hegytetőkig terjed a panoráma

 

A kilátó névadója, Vitéz Bertalan Árpád őrnagy, a két világháború között a hadsereg ejtőernyős elit alakulatának megszervezője volt, aki a közeli Jutaspusztán vesztette életét, amikor 1941-ben, a bevetésre induló osztagát szállító repülőgép, közvetlenül felszállás után balesetet szenvedett. A hadsereg ma működő, hasonló rendeltetésű alakulata szintén az ő nevét viseli.

 

A „10% felhőborítottság” tartalmú előrejelzés gyakorlati beválása, sajnos éppen a keleti égbolton. A távolban balra a Kis-Papod, jobbra a Déli-Bakony halvány csúcsai

 

Visszanézve a Borzás-hegy felé: tél, téllel. Szerencsére idén nincs hiány belőle

 

A hóhatár alatt: a gyulafirátóti katonai lőtér, mögötte Veszprém városa

 

A második napkelte 

 

Egy óráig tartó, de sokkal rövidebbnek tűnő nézelődés után aztán érkezik a meglepetés, amin igazából a legkevésbé sem kellene meglepődni: a nap második napfelkeltéje, ezúttal már a felhők szintjén is túl. A csillogó fényben a figyelem egyből a nyár nyomaira terelődik.

 

Szinte egyik percről a másikra, teljesen más arcát mutatja a hegytető

 

 

A kiváló minőségben épült, és nagyvonalúan túlméretezett faszerkezeten, zord hegytető ide vagy oda, nem sok nyomot hagyott az elmúlt bő négy év: ha vigyáznak rá, a torony minden bizonnyal negyven év múlva is itt lehet majd.

 

A valódi világosságban már sokkal tisztább a kép: szemben a Borzás, és Hárskút környéke

 

Lassan eljön a visszaindulás ideje. A 15–20 centis hóban még éppen elegendő volt a magas szárú bakancs, de egész napos túrán már egy pár kamásli is elkélt volna

  

 

Visszafelé, az utolsó kép a szomszédos Borzás-hegyről, ugyanott, ahol a mai első fotó is készült. Az országúttól a hegytetőig vezető, könnyű, három kilométeres sétára jó időben a legkisebbektől a legidősebbekig bárki bátran vállalkozhat.

 

Hárskút a Borzás oldalából

 



Írta és fotók: Gulyás Attila




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. június
Majoros Ildikó:
Kéken is az égig
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...