Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2021. október 21.

A Cserhát legszebb hegylánca pusztulásában is lenyűgöző

Egykor három csúcsa emelkedett büszkén a lágyan hullámzó cserháti dombok fölé, ezekből mára csupán alig másfél maradt meg. Középkori romok koronázta egyetlen, épen maradt sziklaszirtje Szandavár néven ismert, a kéktúrázók Mekkája, kedvelt kirándulócélpont. Az innen nyíló pazar körpanorámát szemlélve bizony csak keveseknek tűnik fel a romok és a Szanda-hegyet alkotó másik két csúcs szívfájdító pusztulása.

Árpád-kori romok, csodatévő kút és búcsújáró hely is volt a felrobbantott Péter-hegyen

Pár évtizeddel ezelőtt az országos kék jelzés még érintette a hegysor mindhárom csúcsát, a régi leírások szerint egyáltalán nem véletlenül: „A közeli Szanda-hegyet kialudt vulkánok kúpsora alkotja, három is, egymással összeforrva. S mind nevezetes, mert az egyiken várromok falai, a másikon ősi földvár nyomai, az utolsón sánccal kerített térség, és ma is híres búcsújáró hely. Méltán ejti útba a nagy kék út, mert történelmi helyek, tetejéről meg akkora tág kilátás, hogy a Mátrával vetekedik. Nehezen is hagyjuk ott a Cserhát eme pompás páholyát, mert tudjuk, hogy jó néhány napig nem lesz hasonlóban részünk.”

Mindez már a múlté. Bevallom, számomra máig felfoghatatlan az, ami a Szanda-hegyen történt. A hegylánc legnyugatibb, 541 méter magas platóján egy Árpád-kori rotundához (körtemplomhoz) hozzáépített, erődített falakkal körülvett középkori kápolna alapfalai voltak fellelhetőek. Mellette csodatévő kút, búcsújáró hely, Szent Péter tiszteletére emelt fakereszttel, melyhez a II. világháború előtt még minden esztendőben Péter-Pál napján elindultak a templomból a katolikus hívők körmenetben, vitték a templomi lobogókat, és közben imádkoztak, szent énekeket énekeltek. Igazi zarándokhely volt a Péter-hegy platóján.

A kőbánya mesterei a heggyel együtt robbantották a mélybe az egészet, valamikor 1972 környékén. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy még a robbantások előtt helyszínre siető régész, Gádor Judit elvégezte a kőbánya területén előkerült falmaradványok leletmentését, így van fogalmunk az itt álló romok alaprajzáról, tulajdonságairól. A búcsújáró hely és a csodatévő kút emlékét a környéken élő idősebb emberek máig őrzik emlékezetükben, kérdésre szívesen mesélnek is róla, ez saját tapasztalatom. A fakereszt az egyetlen, amely megmenekült a pusztítás elől, a sokat látott szimbólum a hegy lábánál fakadó Mária-forrásnál lett újra felállítva, amely szintén búcsújáró hely.

A Péter-hegy platójának helyén ma hatalmas, mély bányagödör tátong, amely nem túl szívderítő látvány. Turistaút már nem vezet ide, csak egy hatalmas bükkfák által kísért széles, régi ösvény. A fák törzsébe több helyen az 1972-es évszám van belevésve, ki tudja, miért ...

Fedezzük fel azt, amit még lehet: ősi földvár sáncai és Szandavár középkori romjai

A még ma is tekintélyes méretű várhegy tövében megbújó apró palóc falucska, Szandaváralja egy kis gyöngyszem a Cserhát szívében. Az ide vezető keskeny, kátyús műút önmagában nem ébreszt ellenállhatatlan vágyat az erre tévedő turistákban a kis település felfedezésére, azonban fekvése, nyugalmat árasztó miliője, kontyos előtetős palóc házak alkotta hamisítatlan cserháti utcaképe, és a közeli Szandavár romjai nagyszerű hétvégi kirándulócélponttá teszik.

A falu szélén található buszfordulótól indulva egy rövidke, kitérőkkel is alig 6–7 kilométeres körtúrával egy fél nap alatt kényelmesen felfedezhetjük a Szanda-hegy megmaradt értékeit. A szépen felfestett kék jelzések a Szondi utcán indulnak a jellegzetes formájú várhegy felé. Az utca végi derékszögű kanyarnál, a sarki háznál bájos kis baromfiudvar színesíti túránkat, igazi, autentikus falusi hangulatot árasztva. Pökhendi tyúk ül a kerítésen, gyanakodva, méregetve az idegent, libák közelednek gágogó érdeklődéssel, kiskutya napozik a fal tövében, kedves néni köszönt a kert végéből, régen látott, oly kedves utcakép, mindjárt jobb kedvre is derülünk.

Ligetes erdők által szegélyezett füves domboldalban lassan emelkedő, széles szekérúton kapaszkodva még egy bégetve legelésző birkanyáj is dob a hangulatunkon. Jókedvűen sétálva húsz percbe sem telik, és már fent is vagyunk a Mária-forrásnál, ahol egy Mária-kép, egy szobor és a Péter-hegyről lehozott fakereszt fogad. A búcsújáró helyet a 2000-es évek elején a szandai lakosok közreműködésével felújították, megszépítették, padokkal, ülőkékkel látták el, a kutat kitisztították, melyből csordogálva ma is folyik a víz, aminek gyógyító erőt tulajdonítanak.

A Szanda-hegy megmaradt csúcsainak nyergébe érve szusszanjunk egyet, mert a középkori eredetű vár romjaihoz rövidke túránk legmeredekebb kaptatója vezet fel. Pihenésképpen a rom jelzéssel szemben elindulhatunk egy jelzetlen, de jól járható ösvényen, amely a gyönyörű oszlopcsarnokszerű bükkösben megbújó ősi, talán avar kori földvár még épen maradt sáncaihoz vezet el minket. Látványos földsáncok jelzik, hogy a hegy milyen régóta nyújtott menedéket az őt most éppen elpusztító emberek számára.

Ha van elég bátorságunk és némi helyismeretünk, akkor tehetünk még egy plusz húszperces kitérőt a félig elbányászott, legmagasabb, egykoron 545 méterig emelkedő középső hegycsúcs felhagyott kőfejtője felé. A bánya irdatlan mély gödrében geológiai bemutatóhelyeket is megszégyenítő oszloposan, szinte függőlegesen megszilárdult pazar andezitformáció fogadja az ide tévedőket. Turistaút jelenleg ide nem vezet, az ösvények láthatóak ugyan, de a pár száz méteres kitérőt lehetőleg csak helyismerettel, nagy tapasztalattal és fokozott óvatossággal tegyük meg.

A három csúcs közül a legalacsonyabb, de legalább épségben megmaradt, 529 méter magas andezit alkotta sziklaszirten emelkednek a középkori eredetű Szanda várának csekélyke romjai.

A falakról a Cserhát lankáira nyíló körpanoráma egyszerűen pazar, tiszta időben pedig akár a Magas-Tátra hófödte gerincéig is szárnyalhat tekintetünk.

Az öregtorony jellegzetes, felkiáltójelként égbe meredő falcsonkja emberemlékezet óta áll, de sajnos szemlátomást évről évre omladozik, pusztul, éppen úgy, mint az őt körülvevő, még éppen látszódó falmaradványok. Szanda várának romjai utolsó óráikat élik, kövenként, napról napra tűnnek el falszakaszok az alattuk tátongó feneketlen mélységben. A lebontott hegyek után talán tartoznánk annyival az egyetlen, hírmondónak megmaradt csúcsnak, hogy nem hagyjuk ezt a csodás romot is pusztulni!

Szandaváraljára kétféleképpen is visszatérhetünk, a rövidebb és egyszerűbb út a már bejárt, felfelé is használt kék jelzésen vezet vissza minket a faluba. Akinek viszont kell még egy kis kaland, az a kéktúra régebbi nyomvonalán, a várhegy meredek, keleti lejtőjén induljon el visszafelé. Ez az útvonal több mint hetven éven át volt a kék jelzés útvonala, picit hosszabb ugyan, cserébe érinti azt a tisztást, melyen Rockenbauer Pál és csapata bemutatta a „Másfélmillió” cserháti epizódjában az általuk használt felszereléseket, továbbá megtekinthetjük a falucska legszebb, eredeti palóc házak alkotta utcáit is. A mai jelzés itt a zöld rom, amely később általam csak zümmögő zöldnek nevezett „Z” betű alakú jelzésekre vált, amely aztán szépen vissza is vezet minket a falu túlsó végén, a buszfordulónál hagyott autónkig.

A rengeteg bedőlt fától különösen nehezen járható a Rám-szakadék

A rengeteg bedőlt fától különösen nehezen járható a Rám-szakadék

2024.03.07.

Bár a Pilisi Parkerdő Zrt. szakemberei folyamatosan biztosítják az ország egyik legszebb szurdokvölgyének járhatóságát, a frissen feltorlódott hordalék és bedőlt fák még így is komoly akadályt képeznek, nem csupán a turistáknak, de helyenként a patak vizének is, ugyanis legnagyobb meglepetésünkre egy kisebb tavacskát is találtunk a mederben.

→ Tovább
Határ menti impressziók, avagy kalandozások a Medves-vidéken

Határ menti impressziók, avagy kalandozások a Medves-vidéken

2024.03.05.

Egy jó kis túrázós hétvégét terveztünk egyik kedvenc kirándulóhelyünkön, a Medves-vidéken. Jókor érkeztünk. A nemzeti színekbe öltözött Somoskőújfalu éppen visszacsatolásának századik évfordulóját ünnepelte, Eresztvényben gyönyörű idő fogadott, a Macskalyukban megnéztük az új helyre költözött kilátót, a szlovák Kismalom vendéglőben ettünk egy jót, Fülekre átruccanva pedig megállapítottuk, hogy a kissé ütött-kopott palóc kisvárosig bizony még mindig magyarul álmodik ez az elszakított felvidéki táj.

→ Tovább