Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg és fotó:
2020. október 15.

A Kéktúrázás napja – a Badacsonyon innen, a Gulácson túl

Közel kétezer másik túrázóval együtt mi is útnak indultunk október 10-e reggelén, hogy megtegyük a Káptalantótiból Badacsonytördemicig tartó kicsit több mint 11 kilométeres kéktúraszakaszt, ami a Gulács szoknyáján át a gyönyörű Badacsonyra vezetett.

Csapatunk Káptalantóti központjából vágott neki a napnak, és hamar kiderült, hogy a túratempót tekintve vannak közöttünk eltérések. Ami egyeseknek gyors, az másnak lassú, volt, aki mindenképpen el akarta érni a kiszemelt vonatot, más inkább ráérős kirándulást tervezett. Egy közel ötvenfős csapatban ez természetes, főleg akkor, ha a csapat korösszetétele igen vegyes, a 3 éves ovistól a fiatal felnőtteken át a 70+-os korosztályig voltak túrázók. És ezt nagyon jó volt látni, mert végül is erről szól a természetjárás. Mindegy hol élünk, mit csinálunk, hány évesek vagyunk, ha akarjuk, a természet mindannyiunk számára rengeteg élményt és szépséget tartogat.

Előttünk a Gulács, mögöttünk a Csobánc

A túra kísérőjeként jórészt a csapat végén haladtam, de így is jó pár túratárssal sikerült beszélgetni. Egy fiatal házaspár 3 és 6 éves kisfiaikkal Balatonkeneséről érkezett, egy négyfős nyugdíjas társaság Zala megyéből jött, ők rendszeresen túráznak együtt. Az egyik hölgy épp a napokban fejezte be a Kéktúrát, és most azon gondolkodik, hogy hamarosan újrakezdi. Egy másik négyes Délegyházáról érkezett, ők is együtt járják a Kéket, most is két napra jöttek, és túránk másnapjára is terveztek egy szakaszt.

A Káptalantótiból kivezető országút meglehetősen forgalmas volt, út szélén gyalogló csapatunkat sorra hagyták el az autók. Már innen is jól rálátni a Tapolcai-medence tanúhegyeire. Mögöttünk a Csobánc, mellettünk a Szent György-hegy, előttünk a Tóti-hegy és a Gulács, mögötte pedig a Badacsony, egyelőre még elrejtőzve. Túravezetőnk Argalász Péter, a Magyar Természetjáró Szövetség munkatársa időről időre mesélt a csapatnak, nemcsak a jelenről, de a bennünket körülvevő táj múltjáról is.

A magyar Fudzsi oldalában

A kéktúra keresztülmegy a Gulácson, de a tetejére nem visz fel. A 393 méter magas tanúhegyet, alakja miatt a magyar Fudzsinak is szokták nevezni. A hegyen szinte végig erdőben haladtunk, az elegyes állományban sokféle fafaj előfordul, köztük meglepően idős akácok is. Itt állítólag már a múlt század 30-as éveiben is telepítették ezt a – napjainkban finoman szólva is megosztó – fafajt.

Korábban azonban más volt a hegy képe, a 19. századi állapotokról Eötvös Károly – sokat hivatkozott – Utazás a Balaton körül című útirajzában olvashatunk: „Szigliget mögött a gulácsi és tóti hegycsúcsokon rezeg még az esti napsugár. Puszták, kopárak, legelőnek is soványak, se szőlő, se erdő, se hajlék oldalukon. De alkatuk csodálatos; egészen olyan, mint az egyiptomi piramisé. Kotlóstyúk mellett csirkéi: úgy állnak az öreg Badacsony mellett ez ifjú sziklakúpok.” A hegy déli lábánál, ahol az erdőt felváltják a szőlők, megpihentünk. A panoráma gyönyörű volt, szépen sütött a nap, nem volt túl meleg, se túl hűvös, szóval tökéletes túraidőt kaptunk erre a napra.

Előttünk túránk fő helyszíne, a Badacsony, de mielőtt nekivágtunk volna, még átkeltünk egy négysávos úton, szerencsére nem volt túl nagy forgalom. Az északi oldalon kapaszkodtunk fel a hegyre, az itt található Korkovány-Köbölkút közigazgatásilag Nemesgulácshoz tartozik. Ahogy a hegy többi részén, itt is régóta foglalkoznak már szőlőtermesztéssel. Bár ez a terület kevésbé felkapott, mostanában állítólag kezd divatba jönni, és az itteni borok is nagyon jók, az északi fekvésű lejtők ellenére is. Most nem volt időnk megbizonyosodni erről, de legközelebb, ha erre járunk, szerintem visszatérünk rá.

Át a vadregényes Kőkapun

Az eddig diszkréten emelkedő lejtő ezután hamarosan komoly emelkedővé válik, főleg miután áthalad az ember a Badacsony egyik leghíresebb képződményén, a Kőkapun. A hatalmas bazalttornyok között kiépített lépcsőkön vezet az út, a tornyok körül szürke kőtenger terül el.

Szerintem ez az a vadregényes hely, ami teljesen szembemegy a fejekben élő általános Badacsony-képpel, a borozókkal, a napsütötte szőlőkkel és a terepjáró hegyi taxikkal.

Ez volt az egyik kedvenc szakaszom a túra során, a másikat egy kis kitérővel, ezután értük el.

A hegy északnyugati oldalában található egykori bazaltbánya pereméről fantasztikus a kilátás, innen nemcsak a közeli tanúhegyek látszanak, de még a távoli Somló is jól kivehető. A hegy bazaltját a múlt század elejétől egészen a hatvanas évekig bányászták. A kitermelt köveket egy drótkötélpályán eresztették le a tördemici zúzóüzembe. A bányászat természetromboló hatása ellen évtizedeken át többen is tiltakoztak, köztük például Herczeg Ferenc, a Horty-korszak egyik legnépszerűbb írója, akinek villája volt a hegy oldalában.

A bánya bezárása után a Badacsonyt a téli Balaton központjává akarták tenni. A bánya használaton kívül került épületeit a tervezett síközpont céljaira alakították volna át, a bánya drótkötélpályából pedig sífelvonót csináltak volna. Ezekből a tervekből végül nem lett semmi, egyedül a tó partján épült fel 1962-ben a híres Tátika presszó különleges épülete, amely étteremként működött. A hatalmas üvegfelületek miatt azonban a nyári nagy melegben elviselhetetlen volt a beltéri hőmérséklet, ezért egy idő után elmaradtak a vendégek. Az épület ma is ott áll a parton. A túra után lementem, hogy megnézzem, elég elhagyatottnak tűnt. Egy korábbi cikk szerint azonban a közeljövőben megújul a védett épület, és turisztika központot alakítanak ki benne.

Hajnalmadárlesen a bányánál

A bányánál egy dolgot mindenképpen meg szerettem volna nézni. Ilyenkor, október közepétől már megjelennek a nálunk telelő hajnalmadarak. A gyönyörű madár szürke tollazatát a szárnyak végén hajnalpírra emlékeztető színezet teszi különlegessé. A faj a környező országok magas hegyeiben költ, akár 2-3000 méteren, de telelni alacsonyabb vidékekre húzódik le, például felhagyott bányákba, ahol a sziklafalak réseiben a megbúvó pókokra, rovarokra vadászik.

Én ezúttal is csoport végével érkeztem meg a bányához. Nagy várakozásokkal néztem át a sziklafalakat távcsövemmel, aztán sajnálkozva feladtam, gondoltam, biztos nincsenek még itt a madarak. Kiderült, hogy öt perccel az érkezésem előtt a csapat több tagja is látott egy különleges madarat, ami nagyon úgy tűnik, hogy hajnalmadár volt. (Aki egyébként szeretné látni ezt a különleges, trópusi pillangókra emlékeztető madarat, az csatlakozhat a badacsonyi Tourinform Iroda által szervezett Hajnalmadárnéző túrákhoz.)

Lefelé a nem éppen térdbarát Bujdosók lépcsőjén

A hegy tetején érezhetően megnőtt a turistaforgalom, sokan igyekeztek a Kisfaludy-kilátóhoz, ahonnan 360 fokos körpanorámában élvezhetjük az ország egyik legszebb vidékének látványát. Innen aztán egymást követik a látnivalók, mint az Egry József-kilátó és a Ranolder-kereszt, ahonnan remek kilátás nyílik a Balatonra.

A hatalmas kereszt alatt egy szikla nyúlik ki a levegőbe, a Harangozó Börc. Ha a sziklapadot kalapáccsal vagy kővel megütik, a harang kondulásához hasonló hangot ad, amely messzire hallatszik. Ilyenkor mondják, szól a Harangozó Börc, vagyis bérc, balatonmelléki tájszólásban.

Közeledve a túra végéhez készítettünk egy csoportképet, és a Bujdosók lépcsője felé vettük az irányt. Egészen pontosan 464 lépcsőfokot kell itt megtenni lefelé vagy felfelé, ki honnan érkezik. Lefelé a térdfájósoknak nehéz, felfelé meg mindenki másnak.

A Badacsony nyugati oldalában nagyon sok Rákóczi-szabadságharchoz köthető emlék van, 1935 ugyanis, a kuruc vezér halálának 200. évfordulója alkalmából Rákóczi-emlékév volt. A Bujdosók lépcsőjén például a pihenőhelyek egy-egy a szabadságharchoz köthető személyről kapták a nevüket. Ekkoriban épült a hegy lábánál álló Rodostó turistaház is, ami jó ideje nem látja már el ezt a funkcióját, de a jövőben, a tervek szerint felújítják majd. A ház mögött még visszanéztünk a bazaltorgonákra, majd hamarosan a nyaralók és a présházak között beértünk Badacsonytördemicre.

Innen már nem volt sok hátra a célig. Ahogy közeledtünk a túra végéhez, egyre élénkebbé váltak a beszélgetések, korábbi túraélményekről és jövőbeni túratervekről meséltünk egymásnak. A közös alap megvolt, hisz mind azért voltunk itt, mert szeretjük a természetet, és imádunk túrázni. Akár egyedül, akár így, egy jó csapattal. A badacsonytördemici vasútállomáson aztán jó hangulatban váltunk el, volt, aki vonattal, más autóval folytatta az útját, de olyanok is voltak, akik egy kis pihenő után továbbtúráztak Szigligetig.

Jó volt, szép volt, találkozunk jövőre az Alföldi Kéktúrán!

Mi is újra gyerekek lettünk a Gyadai Tanösvényen

Mi is újra gyerekek lettünk a Gyadai Tanösvényen

2020.10.02.

A Naszály északi lábánál kialakított körtúra főleg akkor tökéletes választás, ha gyerekkel vágsz neki, de egy kellemes ősz eleji séta helyszíneként sem utolsó. Szakadék felett átívelő függőhídon lépdeltünk és hosszú pallósoron vesztünk bele a sűrű erdőbe.

→ Tovább
Budai határjárás nem várt extrákkal

Budai határjárás nem várt extrákkal

2020.09.28.

Panorámás kopár tisztások, szép tölgyerdők, háborítatlan sziklataréjos hegyoldalak, továbbá turistaáradattól és kiépített infrastruktúrától mentes környezet. Mindezt egy Budai-hegységben tett túrán is átélhetjük, hiszen e táj a kliséin túl is tartogat élményeket, ráadásul nem is akármilyeneket.

→ Tovább