Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

2019. december 2.

Búcsú az ősztől a Badacsonyon

Kövek, kőfolyások, kőtenger, kőkapu, kőlépcsők, kőkereszt, bazaltorgonák, bazalttörmelékek, sziklateraszok. Csordogáló vízforrások, buja növényzet, hatalmasra nőtt fák, virágok helyett most az őszi falevelek színorgiája, szőlőteraszok, hagyományos borvidék. Emlékhelyek, emlékkövek, kilátók páratlan panorámával a tóra, hegytársakra, völgyekre, falvakra és kisvárosokra. Gyilkos emelkedők, várva várt ereszkedők – aszerint, hogy az ember melyik irányból érkezik –, sok-sok pihenőhely, turistajelzések. A Badacsonyon járunk.

A Badacsonyt mindenki ismeri, rengetegen felkeresik, és legalább egyszer felkapaszkodnak rá, ha nem is a tetejéig, csak a Szegedy Róza házig vagy a legendás Rózsakőig, vagy egy kedélyes borozóig. Kevesebben, de még így is sokan megmásszák évente többször a legmagasabb pontjáig. Mert jó érzés meghódítani, legyűrni ezt a hegyet, és legyőzni a fáradtságot. A Badacsonyt ez persze mit sem érdekli, fenségesen trónol a Balaton északi partján, tűri a látogatók özönét, talán, ha leesik a hó, egy kicsit szusszanhat.

Bárhonnan is közelítesz hozzá, nézel felé, más-más arcát mutatja. A hajókikötőből úgy érzed, föléd magasodik. A balatongyöröki Szépkilátótól védelmezően körülöleli a kisebb hegyeket, míg a Káli-medencéből beleolvad a tanúhegyek jellegzetes sziluettjébe.

A tanúhegyek hódítóik népes seregét fogadják az ősz utolsó napján, november 30-án, a Magyarországi Kárpát Egyesület és a Szent Jakab Zarándok Egyesület által szervezett „A tanúhegyek nyomában” teljesítménytúrán, amelynek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik legszebb része ad otthont.

Hát igen, itt vagyok én is újra a fáradhatatlan, fürge és komótosabb turisták között, van, aki végigfut, mások velem együtt viszont megküzdenek sok-sok méterért. A legügyesebbek, leggyorsabbak és legkitartóbbak hat tanúheggyel találkoznak a 40 km-es távon, a 20-as 3 tanúhegyet kínál, a 10-es, ahol én is indulok, „csak” egyet, a Badacsonyt, de ez is felejthetetlen élmény.

Ma búcsúzik az ősz hulló sárga, rozsdabarna, piros faleveleivel, esőáztatta, de egyáltalán nem csúszós hegyi utakkal, félhomállyal az erdő belsejében, átszűrődő napsugarakkal, kitisztuló, majd ragyogóan kék égbolttal. Nem vagyok melankolikus hangulatban, mint ahogy ez az őszi napoktól elvárható lenne, hiszen a tegnapi eső már a múlté, csodálatosak a színek, kellemes itt lenni a természetben. No de induljunk végre! Rajt és cél a Badacsonytomaji Tatay Sándor Általános Iskola.

Regisztrálok, megkapom az igazolófüzetet. A szintidő 6 óra 10 km-re. Nekem való. Így nyugodtan fényképezhetek, ennyi idő alatt csak célba érek. Az első kilométereket könnyedén megteszem a kisváros utcáin, majd azt elhagyva is egészen addig, míg el nem érek a Badacsony északi oldalához. Nincs idő közben elmélázni, elgondolkodni, de annyi a látnivaló: a távolban a Gulács, a Tóti-hegy, a Szent György-hegy. A Köbölkúti elágazónál elkezdődik a hegymenet, kicsit tartok tőle. Egy mély hasadékon, a Kőkapu völgyén vezet az út egyre magasabbra még álló és már ledőlt, valóságos kőfolyássá töredezett bazaltoszlopok között a 18 méter magas Kisfaludy-kilátóhoz, az első ellenőrző ponthoz.

Már sokszor jártam itt a kilátónál, de be kell vallanom, egyszer sem mentem fel rá. Nagy hiba volt. Talán tartottam a sok lépcsőtől? Mennyivel láthatok ott fenn többet, mint itt a földön, ha kikukucskálok a sűrűre nőtt fák közül? Hát sokkal többet. Egy lenyűgöző körpanoráma tárul fel, Magyarország egyik természeti csodája. Egy kis ízelítőt is kapunk itt a magasban a közelgő télből, mintha éppen most robbanna be a napok ezelőtt megjósolt hidegfront éles, fagyos széllökésekkel, sötét felhőkkel. Ennek ellenére sok-sok percet eltöltök a magasban, nehéz betelni a látvánnyal, de igyekezni kell tovább. Jólesett a kis pihenő, a szelet csokoládé és a nap is kisütött. A hegy déli oldalán már sokkal kellemesebb időjárási viszonyok között folytatódik a túra. A legtöbb fa még őszi, sárga lombozatát viseli. A Balaton víztükre csillog a vakító napsütésben. Még hogy holnaptól elég kemény mínuszokra lehet számítani?

A következő látnivaló egy óriási kőkereszt, a Ranolder-kereszt, amelyet 1857-ben Ranolder János veszprémi püspök állíttatott. Talapzatától és az alatta lévő kilátóhelytől, a Harangozó-börctől gyönyörű panoráma tárul elénk a vízre, a déli partra.


Folytatom a menetelésemet a Bujdosók lépcsője felé, közben minduntalan megállok, lassan lépkedek a puha, tarka avarszőnyegben, hol elbűvöl, amint a napfény átvilágítja az élénksárga faleveleket – hálás fotótéma –, vagy kis hasadékokon megpillantom a Balatont lent, fent pedig vonuló fehér bárányfelhőket.

Talán a Bujdosók lépcsője, amely az 1935-ös Rákóczi emlékévkor kapta a nevét, a 464 lépcsőfokával a legnagyobb kihívás a Badacsonyon a turistáknak, de szerintem csak felfelé annyira megerőltető az emberi szervezetnek. Ezért alakítottak ki annyi pihenőhelyet. Valamennyit a kuruc kor kiemelkedő személyiségei után nevezték el. Nekem lefelé kell mennem, nagy boldogan ereszkedek le a korlátot fogva, mert tartok az esetleges elcsúszástól. Bazaltorgonák és bazalttörmelékek övezik az utat.

A lépcsősor alján a Rodostó turistaháznál, a második ellenőrzőpontnál balra fordulunk vissza a Kuruc körúton és a tanösvényen Badacsonytomaj irányába. Egy újabb arca a Badacsonynak. Az északi oldal nyirkos hidegsége, a tetőről nyíló lélegzetelállító panorámák után kellemes őszi melegben a szőlő birodalma tárul fel. Mi is kell a szőlőműveléshez? Vulkáni talaj, megfelelő klíma, ez mind adott itt a déli hegyoldalon, és mit érne mindez a gazdák hozzáértése, lelki kötődése és a bor kultúrájának magas szintű ápolása nélkül?

Szelíd tájon, pincesorok között kanyarog a gyalogösvény. Felpillantok a magasba, szédületesnek tűnik innen, ahol az imént jártam, meglátom a Ranolder-kereszt tetejét, majd az Egry József-kilátót. A túrázók olyan kicsinek látszanak. Lejjebb is sok a látnivaló, egy vonalban haladok a Kisfaludy-házzal, a Rózsakővel. Legalul a Balaton kék vize hívogat.

Néhány kilométer után megérkezem Badacsonytomajba a bazaltkőből épült Szent Imre templomhoz, és pár perc múlva a célhoz. Teljesítettem a Tanúhegyek nyomában 10 km távot 4 óra 44 perc alatt, tavaly 4 óra 12 perc alatt, de az idén fel- és lementem minden kilátóba és kilátóhelyhez. Nagy örömmel tölt el az, hogy sokkal könnyebben ment minden – az emelkedőkre gondolok elsősorban –, mint ahogy elképzeltem.

Badacsony alacsony felhőkben

Badacsony alacsony felhőkben

2020.11.11.

A Balaton vidéke mindig szép, nem csak nyáron. Csodás a téli visszafogottság és nyugalom, a tavaszi virágpompa és illatfelhő, az őszi színkavalkád és mustillat. Most ősszel inkább áztató esőben volt részünk, amikor elindultunk 10 km-es badacsonyi túránkra.

→ Tovább
A Szeri-puszta elfeledett kincse: a Hétvezér-emlékmű

A Szeri-puszta elfeledett kincse: a Hétvezér-emlékmű

2020.11.09.

Erdő mélyén, szántók szélén, szétszórt kis tanyák közt bújik meg szerényen, pedig akár a Hősök terén is megállná a helyét. Aszfaltos út nem vezet hozzá, saras, poros földutak futnak az egykori kunhalom felé, melyen immár százhúsz esztendeje áll büszkén, ám mégis kissé elfeledetten a megkapóan szép Hétvezér-emlékmű.

→ Tovább