Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2020. május 10.

A Medves-vidék gyöngyszemei

Nógrád megye északi peremén, a szlovák határ mentén, a Cserhát lankái és a Mátra bércei által körül ölelt vulkánok tüzében született gyönyörű hegyvidékünk, amely az egykoron benne tanyázó nagyvadakról kapta nevét: ez a Medves-vidék.

Páratlan és sokoldalú táj ez, egyszerre érdekes geológiai, történelmi, és néprajzi szempontból is. Európa legnagyobb kiterjedésű, 550 m átlagmagasságú bazaltfennsíkjának környékét a hagyományaikat máig őrző palócok lakják, a határon innen és túl is. A Medves-vidék középkori történetét várak, várromok regélik, 20. századi legendáit pedig a tucatnyi szebbnél szebb kőbánya meséli el nekünk, melyek méltán nevezhetőek a Medves gyöngyszemeinek.

Meseország. Somoskő felé autózva ez jut eszébe az embernek, mikor egy dombhátra érve megpillantja a mesék világából elé bukkanó kis kastélyt, Losonczy Anna és Balassi Bálint sasfészkét, és az alatta elterülő falucskát. A pár évtizeddel ezelőtt még romokban heverő erősséget az egykori csehszlovák műemlékvédelem ébresztette fel Csipkerózsika álmából, még a '80-as években, helyreállítása azóta is tart, lassan, de biztosan épülgetnek falai. Hogy miért a csehszlovák? Ennek története van.

1920-ban a teljes hegyvidéket elcsatolták Salgótarján határától északra, beleértve a Medves-fennsíkot, Somoskőt és Salgó várát is. A legenda szerint egy magyar orvosprofesszor, Dr. Krepuska Géza, akinek kőbányái a határon túlra kerültek, nem hagyta annyiban az ügyet, és mikor egy angol diplomatát gyógyított fizetségként csupán annyit kért, hogy segítsen neki a bányáit visszaszerezni. Száz szónak is egy a vége, 1924 február 15-én, a máig élő egyetlen számunkra pozitív határmódosítással négy falut és a Medves-vidék nagy részét visszakapta Magyarország, a somoskői vár azonban stratégiai okokból a túloldalon maradt. A helybéliek azóta minden évben február 15-én ünneplik a Hazatérés Napját.

A somoskői vár parkolójából kezdtük túránkat, a gyerekek egy pillanat alatt már a határ túloldalán voltak, és a pár eurós belépő leszurkolása után hamarosan be is vették a várat. Bár szlovák oldalon vagyunk, szabadon járhatunk, kelhetünk, a palóc vidéket szépen egybefogó Novohrad–Nógrád Geopark törekvéseinek köszönhetően. Sokszor voltunk már itt, de ezúttal is megcsodáltuk a kilátást, a romokat, majd ezek után a fürgébbek már el is tűntek a vár alatt kezdődő kis ösvényen, mely az Európa-hírű, páratlan szépségű, ívesen megszilárdult bazaltömléshez vezet. Kamenné vodopád, azaz kő-vízesés, az elnevezés találó.

Rövid pihenőt követően indultunk a legnagyobb felhagyott bazaltbánya, a Macskalyuki-kőbánya felé, jól jelzett, remekül járható úton. Egykoron egészen Somoskőújfalutól kisvasút vezetett ide is, ennek nyomvonalán vezetik ma a szlovákok a sárga turistajelzést. A bánya felé útközben egy árva kis csille emlékeztet a régi kisvasútra, majd egy finom vizű forrást mellőzvén egy nagyszerű fakilátó következik, érdekes kilátással az egymás mögött felsorakozó két szomszédvárra, Salgóra és Somoskőre.

A Macskalyuki-bánya pazar bazaltformái egyszerre idézik a szomszédos vidékek bazaltömléseit és a Badacsony gyönyörű orgonáit is.

Egykoron ebből a bányából látták el Bécs és Budapest utcáit kövekkel, de az innen származó, nevét is a bányáról kapó macskakő eljutott Párizs és London utcáira is.

Az egykori itt létezett több száz fős bányászfalura ma csupán egy romos iskola épülete emlékeztet.

Somoskőre visszatérve, majd a falut átszelve újabb gyöngyszemek, újabb bányák felé indultunk. A szintén egykori töltésen vezető piros kerékpáros jelzésen röpke fél óra alatt már a Közép-bányában voltunk, melynek bazaltfalak által övezett kis tava, mint egy kis tengerszem, bújik meg a fennsík ölelésében. Érdekessége még, hogy hóolvadás után vizét a fennsík pereméről aláhulló kicsiny vízesés táplálja.

Innen kitérőt tehetünk az Új-bánya és a Nagy-bánya udvara felé is, akár órákat eltöltve nézelődéssel, fotózgatással. Mi a Kis-bányán keresztül, immár a zöld átlós tanösvény jelzésen indultunk Zenthe Ferenc egykori szülőfaluja, Salgóbánya felé. Salgóbánya, ahol a Nemzet Színésze a gyermekkorát töltötte pici, rendezett település, amely nagyon büszke szülöttére. A színész egyre erősödő kultuszát Zenthe Ferenc emlékpark, és a minden évben megrendezett Zenthe Ferenc emléknap is jelzi.

A főutca végén a gyermektábor, és az autós parkoló mellett elhaladva erdőhatárt érünk, ahonnan egy negyedórás masszív kapaszkodást követően már a Salgó várának káprázatos körpamorámáját élvezhetjük. Tiszta időben – főleg télen – a Mátrától a Tátráig ellátni, kelet-nyugati irányban pedig a Bükk és a palóc Olimposz, a Karancs tömbje mögül kandikáló Börzsöny zárja a látóhatárt. A gyerekek nem bírnak magukkal, ugrándozva járják be a romot, olykor rájuk is kell szólni, mert nem mindenhol veszélytelen mutatvány a falakon ugrálni.

Jó fél óra pihenőt követően a piros rom jelzésen indulunk vissza Somoskő felé. Gyönyörű, évszázados bükkerdőben oldalazunk a várhegyen lefelé, majd tölgyesbe érve hamarosan megpillantjuk a Dornyay turistaház romjait. Én még teáztam itt gyerekként a '80-as években, a mamáékkal, szép emlék. (2019-ben elkezdődött a turistaház állagmegóvó felújítása – a szerk.)

Az eresztvényi buszmegállóig aszfaltos az út, majd Eresztvénytől a zöld sáv jelzésű Petőfi-sétány következik, amely szintén egykori kisvasúti töltésen vezet Somoskő irányába, szép kilátásokkal fűszerezve a Karancs, a Sátoros és Somoskő vára felé. A Petőfi-forrást, majd a Balassi-pihenőt is magunk mögött hagyván, immár több mint 15 kilométerrel a lábunkban egyszerre csak Somoskő egyik kicsiny utcácskáján találtuk magunkat, majd a vár tornyát megcélozván, egy utolsó nekiveselkedéssel, szó szerint toronyiránt kapaszkodtunk vissza a vár parkolójában ránk váró kényelmes autóhoz.

A cikk először 2017 júniusában jelent meg.

Vigyázzunk egymásra a természetben is!

• Ne feledjük, hogy a fővárosban és Pest megyében bejegyzett lakosok továbbra is csak alapos indokkal hagyhatják el a lakhelyüket, tehát a március 28-án életbe lépett korlátozás enyhítése csak a vidéken élőkre vonatkozik

• Ez a gyakorlatban azt jelenti, egy budapesti és Pest megyei lakos nem utazhat vidékre, hogy ott folytasson szabadidős sétát, kiváltképpen nem aludhat ott

• Ha kimozdulunk a szabadba, kerüljük el a népszerűbb helyeket, ahol tömegre kell számítani

• Ne tömegközlekedéssel, hanem lehetőség szerint autóval utazzunk

• Egyedül vagy kizárólag azokkal menjünk együtt, akikkel egy háztartásban élünk

• A természetben is tartsuk a 2 méteres távolságot

• 65 éves kor felett a lehető legkevesebbszer mozduljunk ki otthonról

• Lehetőség szerint egynapos túrákban gondolkodjunk


A Karancs-Medves legszebb bazaltcsúcsai

A Karancs-Medves legszebb bazaltcsúcsai

2021.07.28.

Gyermekkorom legszebb nyarai kötődnek ehhez a palóc főváros köré fonódó káprázatosan szép bazaltvulkán-koszorúhoz, a Medves-vidékhez. Örömmel látom, mostanában egyre többen indulnak el, hogy felfedezzék tájait, várait, kicsiny palóc falvait. Éppen ezért gondoltam egyet, és csokorba gyűjtöttem, mit is érdemes felfedezni, ha az ember először jár ezen a csodálatos tájon.

→ Tovább
A Lengyel-Tátra legnépszerűbb turistaparadicsoma

A Lengyel-Tátra legnépszerűbb turistaparadicsoma

2021.07.16.

A legnagyobbrészt síkvidékű Lengyelország déli peremén található a Tátra egy kis szelete. Nem véletlen, hogy az ország legmagasabb csúcsai népszerű turistaparadicsommá váltak. A zakopanei Kuznice városrész felől felvonóval is megközelíthető, lenyűgöző panorámájú hegyvonulat méltó módon képviseli a Lengyel-Tátrát.

→ Tovább