Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2020. május 10.

A Medves-vidék gyöngyszemei

Nógrád megye északi peremén, a szlovák határ mentén, a Cserhát lankái és a Mátra bércei által körül ölelt vulkánok tüzében született gyönyörű hegyvidékünk, amely az egykoron benne tanyázó nagyvadakról kapta nevét: ez a Medves-vidék.

Páratlan és sokoldalú táj ez, egyszerre érdekes geológiai, történelmi, és néprajzi szempontból is. Európa legnagyobb kiterjedésű, 550 m átlagmagasságú bazaltfennsíkjának környékét a hagyományaikat máig őrző palócok lakják, a határon innen és túl is. A Medves-vidék középkori történetét várak, várromok regélik, 20. századi legendáit pedig a tucatnyi szebbnél szebb kőbánya meséli el nekünk, melyek méltán nevezhetőek a Medves gyöngyszemeinek.

Meseország. Somoskő felé autózva ez jut eszébe az embernek, mikor egy dombhátra érve megpillantja a mesék világából elé bukkanó kis kastélyt, Losonczy Anna és Balassi Bálint sasfészkét, és az alatta elterülő falucskát. A pár évtizeddel ezelőtt még romokban heverő erősséget az egykori csehszlovák műemlékvédelem ébresztette fel Csipkerózsika álmából, még a '80-as években, helyreállítása azóta is tart, lassan, de biztosan épülgetnek falai. Hogy miért a csehszlovák? Ennek története van.

1920-ban a teljes hegyvidéket elcsatolták Salgótarján határától északra, beleértve a Medves-fennsíkot, Somoskőt és Salgó várát is. A legenda szerint egy magyar orvosprofesszor, Dr. Krepuska Géza, akinek kőbányái a határon túlra kerültek, nem hagyta annyiban az ügyet, és mikor egy angol diplomatát gyógyított fizetségként csupán annyit kért, hogy segítsen neki a bányáit visszaszerezni. Száz szónak is egy a vége, 1924 február 15-én, a máig élő egyetlen számunkra pozitív határmódosítással négy falut és a Medves-vidék nagy részét visszakapta Magyarország, a somoskői vár azonban stratégiai okokból a túloldalon maradt. A helybéliek azóta minden évben február 15-én ünneplik a Hazatérés Napját.

A somoskői vár parkolójából kezdtük túránkat, a gyerekek egy pillanat alatt már a határ túloldalán voltak, és a pár eurós belépő leszurkolása után hamarosan be is vették a várat. Bár szlovák oldalon vagyunk, szabadon járhatunk, kelhetünk, a palóc vidéket szépen egybefogó Novohrad–Nógrád Geopark törekvéseinek köszönhetően. Sokszor voltunk már itt, de ezúttal is megcsodáltuk a kilátást, a romokat, majd ezek után a fürgébbek már el is tűntek a vár alatt kezdődő kis ösvényen, mely az Európa-hírű, páratlan szépségű, ívesen megszilárdult bazaltömléshez vezet. Kamenné vodopád, azaz kő-vízesés, az elnevezés találó.

Rövid pihenőt követően indultunk a legnagyobb felhagyott bazaltbánya, a Macskalyuki-kőbánya felé, jól jelzett, remekül járható úton. Egykoron egészen Somoskőújfalutól kisvasút vezetett ide is, ennek nyomvonalán vezetik ma a szlovákok a sárga turistajelzést. A bánya felé útközben egy árva kis csille emlékeztet a régi kisvasútra, majd egy finom vizű forrást mellőzvén egy nagyszerű fakilátó következik, érdekes kilátással az egymás mögött felsorakozó két szomszédvárra, Salgóra és Somoskőre.

A Macskalyuki-bánya pazar bazaltformái egyszerre idézik a szomszédos vidékek bazaltömléseit és a Badacsony gyönyörű orgonáit is.

Egykoron ebből a bányából látták el Bécs és Budapest utcáit kövekkel, de az innen származó, nevét is a bányáról kapó macskakő eljutott Párizs és London utcáira is.

Az egykori itt létezett több száz fős bányászfalura ma csupán egy romos iskola épülete emlékeztet.

Somoskőre visszatérve, majd a falut átszelve újabb gyöngyszemek, újabb bányák felé indultunk. A szintén egykori töltésen vezető piros kerékpáros jelzésen röpke fél óra alatt már a Közép-bányában voltunk, melynek bazaltfalak által övezett kis tava, mint egy kis tengerszem, bújik meg a fennsík ölelésében. Érdekessége még, hogy hóolvadás után vizét a fennsík pereméről aláhulló kicsiny vízesés táplálja.

Innen kitérőt tehetünk az Új-bánya és a Nagy-bánya udvara felé is, akár órákat eltöltve nézelődéssel, fotózgatással. Mi a Kis-bányán keresztül, immár a zöld átlós tanösvény jelzésen indultunk Zenthe Ferenc egykori szülőfaluja, Salgóbánya felé. Salgóbánya, ahol a Nemzet Színésze a gyermekkorát töltötte pici, rendezett település, amely nagyon büszke szülöttére. A színész egyre erősödő kultuszát Zenthe Ferenc emlékpark, és a minden évben megrendezett Zenthe Ferenc emléknap is jelzi.

A főutca végén a gyermektábor, és az autós parkoló mellett elhaladva erdőhatárt érünk, ahonnan egy negyedórás masszív kapaszkodást követően már a Salgó várának káprázatos körpamorámáját élvezhetjük. Tiszta időben – főleg télen – a Mátrától a Tátráig ellátni, kelet-nyugati irányban pedig a Bükk és a palóc Olimposz, a Karancs tömbje mögül kandikáló Börzsöny zárja a látóhatárt. A gyerekek nem bírnak magukkal, ugrándozva járják be a romot, olykor rájuk is kell szólni, mert nem mindenhol veszélytelen mutatvány a falakon ugrálni.

Jó fél óra pihenőt követően a piros rom jelzésen indulunk vissza Somoskő felé. Gyönyörű, évszázados bükkerdőben oldalazunk a várhegyen lefelé, majd tölgyesbe érve hamarosan megpillantjuk a Dornyay turistaház romjait. Én még teáztam itt gyerekként a '80-as években, a mamáékkal, szép emlék. (2019-ben elkezdődött a turistaház állagmegóvó felújítása – a szerk.)

Az eresztvényi buszmegállóig aszfaltos az út, majd Eresztvénytől a zöld sáv jelzésű Petőfi-sétány következik, amely szintén egykori kisvasúti töltésen vezet Somoskő irányába, szép kilátásokkal fűszerezve a Karancs, a Sátoros és Somoskő vára felé. A Petőfi-forrást, majd a Balassi-pihenőt is magunk mögött hagyván, immár több mint 15 kilométerrel a lábunkban egyszerre csak Somoskő egyik kicsiny utcácskáján találtuk magunkat, majd a vár tornyát megcélozván, egy utolsó nekiveselkedéssel, szó szerint toronyiránt kapaszkodtunk vissza a vár parkolójában ránk váró kényelmes autóhoz.

A cikk először 2017 júniusában jelent meg.

Vigyázzunk egymásra a természetben is!

• Ne feledjük, hogy a fővárosban és Pest megyében bejegyzett lakosok továbbra is csak alapos indokkal hagyhatják el a lakhelyüket, tehát a március 28-án életbe lépett korlátozás enyhítése csak a vidéken élőkre vonatkozik

• Ez a gyakorlatban azt jelenti, egy budapesti és Pest megyei lakos nem utazhat vidékre, hogy ott folytasson szabadidős sétát, kiváltképpen nem aludhat ott

• Ha kimozdulunk a szabadba, kerüljük el a népszerűbb helyeket, ahol tömegre kell számítani

• Ne tömegközlekedéssel, hanem lehetőség szerint autóval utazzunk

• Egyedül vagy kizárólag azokkal menjünk együtt, akikkel egy háztartásban élünk

• A természetben is tartsuk a 2 méteres távolságot

• 65 éves kor felett a lehető legkevesebbszer mozduljunk ki otthonról

• Lehetőség szerint egynapos túrákban gondolkodjunk


A vadregényes Bél-kő ormain

A vadregényes Bél-kő ormain

2021.05.07.

Eger felől Szilvásvárad felé autózva egy pillanatra tátva marad az ember szája, amikor egy útkanyarulatnál egyszerre csak megpillantja Bélapátfalva piros cserepes tetői felett a Bél-kő jellegzetes, szinte műremekké faragott monumentális tömbjét.

→ Tovább
Kalandozás potyautasokkal a Visegrádi-hegységben

Kalandozás potyautasokkal a Visegrádi-hegységben

2021.05.03.

Egy borongósnak jósolt napon megint átkecmeregtünk az egész városon és túrabakancsot húztam, hogy felkeressük a Csikóváron elhelyezett „Jó kilátások”-pecsétet. Adta magát egy kör az izgalmas Holdvilág-árok érintésével, így a szurdokvölgyben kapaszkodtunk fel.

→ Tovább
Kincseket találtunk alig negyedórára Szilvásváradtól

Kincseket találtunk alig negyedórára Szilvásváradtól

2021.05.03.

Upponyi-szoros, Damasa-szakadék, Három-kő-bérc, Kalica-tető, Lázbérci-tó – az Upponyi-hegység mélyén megbúvó gyönyörű bércek és sziklaszorosok nevének hallatán még a gyakorlottabb természetjárók közül is akad, aki felkapja a fejét, és elgondolkozva állapítja meg: itt bizony még nem jártam.

→ Tovább