A pilisi Csévi-szirtek alatt
A festői Pilis rejtekén a hegyekkel övezett Piliscsév földrajzi fekvésének köszönhetően ideális kirándulóhely. A falu felett magasodó Basina szikláról páratlan a panoráma, de a közelben találjuk a kolostorromjáról híres Klastrompusztát és a barlangjairól ismert Csévi-szirtet is.
A Pilis nyugati lábánál, a Basina-völgy mélyén fekszik Piliscsév, amit három oldalról is erdő vesz körül. Elhelyezkedése, környezete a túrázók számára, Budapest és Esztergom közelsége pedig az agglomerációba költözők körében teszi népszerűvé. Erdeiben források, romantikus útvonalak, érdekes barlangok várják a kirándulókat. A Kopasz-hegy motocrosspályája bővíti az ide látogatók kikapcsolódási lehetőségeinek körét. Magyarországon egyedülálló építészeti együttese, a pincefalu pedig a borkedvelők számára színesíti a falu kínálta palettát.


A község területén már a rómaiak idején is laktak. Mai nevén elsőként egy 1262-es oklevélben olvashatunk róla. Legrégibb ismert birtokosa Csév László volt. A többségében szlovák nemzetiségű falut telepesei a törökök, majd az 1738-as pestisjárvány pusztítása után népesítették be. Napjainkban sem ritka erre a szlovák szó. Ha vasúton érkezünk, akkor az állomástól legalább három kilométer séta vár minket a központig. Itt találjuk a település népies barokk stílusban épített római katolikus templomát, mely a 18. századból való. A Kisboldogasszony-plébánia egy kis magaslatról, fehér tornyával barátságosan uralja a teret. Szomszédságában emlékezhetünk háborús hőseinkre.


Ha innen továbbsétálunk a jelzett útvonalon, akkor hamarosan elágazáshoz érünk. A kék Klastrompusztára vezet, de mi folytattuk utunkat a piroson. A falu határában találjuk az építészetileg is egyedi, Magyarországon ritkaságszámba menő épületegyüttest, mely apró színes pincék, présházak sokasága. Az 1700-as évektől az esztergomi káptalan szőlői értek ezen a vidéken, mely egybeeshet az épületek születésének idejével is. Néhány pince építészeti stílusa, tetőszerkezete - zsúptető, szalmakötés - bizonyítja a több száz éves múltat. Kezdetben az itt termő szőlőből készült az ízletes nedű, később viszont főleg az Alföldről megvásárolt fajtákból érlelték a bort. A Pincefalu Egyesület fő célja a környezeti értékek megóvása mellett a borkészítés szokásának felélesztése és a kulturált italfogyasztás népszerűsítése.


A hagyomány tisztelete köszön vissza a szépen karbantartott utcácskákról, amik fesztiválok alkalmával vidám sokadalomtól hangosak. Most csendben, de nem néptelenül találtuk a kicsi falut. Szent Orbán szobra őrzi a napjainkra tőkétlen határt, melynek talapzatába azt a római kori mérföldkövet építették bele, melyet a környékbeli ásatások során tártak fel.


A Piliscsabai Természetjáró Egyesület egymáshoz kapcsolódó két új turistaút létesítésével tette lehetővé a házak fölé magasodó Basina bejárását. A 372 méter magas, sziklás hegyoldalt érdemes meghódítani. A piros és sárga háromszög a Csévi-barlang felett tekereg. A körjelzéssel együtt az ösvény is körbeér. Az erdő széléig követtük az irányjelzést, ahol balra kanyarodva kezdtük meg a kapaszkodást. A rövid távon megtett 180 méteres szintemelkedés fáradalmaiért a csúcson többszörös kárpótlást kaptunk. Bár nem túl magas, a Basina tetejéről mégis csodaszép kilátást élvezhettünk. Nemcsak Piliscsév, a kis tavacska, de a környező Pilis is láttatni engedte magát. A Kétágú-hegy sziklaormait már közelebbről is megszemléltük egy előző túra alkalmával, most mégis meglepően szép látványt nyújtott, amint a változóan felhős ég árnyékot vettet púpjaira.


A sziklaorom piknikezésre sarkall, de a kora tavaszi napsütés csalóka melege hidegebbnek érződött a szélfútta ormon. A kötelező csúcsfalatozás után hamar odébbálltunk, de még másik két csipke panorámája is fotószünetre késztetett minket. Romantikus ösvény vezet a lejtőn a völgybe, mellette néhol meredek szakadék. A pincefalutól északkeletre, a Csévi-barlang alatti mélyedésben található az Eszperantó-forrás, melyet Piliscsév egyik jelentős nevezetességének tartanak. A hatvanas években a helyiek kedvelt kirándulóhelye volt, mely később teljesen lepusztult. A falu hentese hétvégenkét lacikonyhát üzemeltetett a forrás környékén, megvendégelve azokat is, akik saját pince híján kimaradtak volna a majálishangulatból.


A történelemhez az is hozzátartozik, hogy a húszas években az illegális kommunisták kirándulást színlelve gyülekeztek erre. Fedő foglalatosságként eszperantót tanultak, mely a forrás névadója lett. A magyarországi eszperantisták 1966-ban emléktáblát is avattak. A Tata és Környéke Eszperantó Egyesület tagjai a falu önkormányzatának segítségével 2010-ben rendbe hozták az elhanyagolt területet. A forrás fölé nyomókút került, a kirándulók kényelmét pedig asztalok, padok és tűzrakó hely szolgálja. Mivel most is gyerekzsivajtól volt hangos a környék, mi teret engedve a csoportnak tovább álltunk. A sárga körön újabb kapaszkodó árán értük el a Pilisszántó felől érkező szélesebb utat, melyen északnyugat felé sétáltunk.


Klastrompuszta közelében a Csévi-szirtek barlangrendszere hálózza be a mészkövet. Az Ariadne-barlangrendszer tagjai közül a legismertebb Leány- és Legény-barlang innen megközelíthető. Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1991 óta végez sikeres feltárásokat a helyszínen. Rövid, de annál meredekebb, morzsalékony, csúszós ösvény vezet a barlang óriási szájához, ahonnan újfent szép kilátást élvezhettünk.


A lefelé vezető piros sáv jelzés kényelmes erdészeti úton vezetett, melyen hazafelé is kiélvezhettük az ébredező erdő madárcsicsergős hangjait. A pincefaluba érkezve elmerültünk még egy kicsit a különböző, egyedi épületek szépségében, majd a már jól ismert útvonalon indultunk vissza.
Írta és fotók: dr. Kocsis Tünde
A cikk először 2018 márciusában jelent meg.
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
Kapcsolódó cikkeink:
Élménytúra a Csévi-szirtek körül
A Teve, a Mackó és a Nagy-Kevély a Pilisben
Felfedezőúton a Pilis legdélebbi bástyáján

A Dél-dunántúli Piros legszebb túraútjain
Most, hogy végeztünk a Közép-dunántúli Pirossal, régi adósságunk törlesztésébe kezdünk, és hazai vizekre evezünk. Folytatjuk a Szekszárdtól Siófokig tekergő Dél-dunántúli Piros túra teljesítését, amely során 320 km-t fogunk megtenni a piros sávon, s eközben több mint 5200 m szintemelkedést is le fogunk gyűrni.
→ Tovább
Véget ért egy fejezet, végigjártuk a Közép-dunántúli Pirosat
279 km gyaloglás után értük el legnagyobb folyamunkat és gázolhattunk bele a megáradt Duna vizébe Piszkénél. 15 túranappal előbb tettük meg az első lépéseket a Közép-dunátúli Piroson, a Cuha-völgyében. Azóta átszeltük a Bakony, a Vértes és a Gerecse legszebb részeit, bevettük a hegységek számtalan csúcsát, barangoltunk völgyeikben, merészkedtünk be barlangjaikba, sok-sok elhagyott bányát és kisvasutat érintettünk, szebbnél szebb cseresekben, tölgyesekben, bükkösökben és fenyvesekben csavarogtunk, csodás településeket érintettünk és rengeteg új információval lettünk gazdagabbak a Dunántúl középső részéről.
→ Tovább
Fel a Somlyóra!
Lassan kifut alólunk a Közép-dunántúli Piros jelzése Piszkénél a Duna kék szalagjánál. Terveink szerint még egy alkalommal koptatjuk a Gerecse emelkedőinek vadonjában. Hogy célunkhoz közelebb jussunk, ezúttal Csabdiból indultunk, hogy kicsit több mint 20 km gyaloglat után célba csapjunk Héreg-felsőn.
→ Tovább