A varázslatos cserszömörce nyomában
A természet rengeteg csodás jelensége közül minden évszakban van pár, amely nemcsak fotósok és természetjárók, de a természetbe ritkábban kirándulók ezreit is képes megmozgatni. A tiszavirágrajzás, a szentjánosbogár-rajzás, a daruhúzás és vadlúdsokadalom mellett a cserszömörce őszi lombszíneződésének mindenképpen ott lenne a helye a „sztárok” között.
A szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó, mediterrán eredetű cserszömörcét (Cotinus coggygria) gyógyító ereje miatt sokan ismerik a patikából, annál kevesebben a természetből. Pedig ennek a csodálatos növénynek nemcsak varázsereje van, hanem igazán különleges színekben pompázik ősszel, ráadásul a neve is imádnivaló!
A növényt egyes feltételezések szerint a törökök telepítették hazánkba, más tudósok úgy vélik, hogy a cserszömörce a jégkorszakot követő egyik felmelegedés idején - amikor is hidegkedvelő északi növények tömegesen pusztultak ki - dél felől nyomult be a Kárpát-medence területére. Az biztos, hogy Európában a cserszömörce nálunk éri el elterjedési területének északi határát: meleg, száraz, meszes, sziklás kopárok karsztbokorerdőinek jellegzetes cserjéje, így leginkább a Dunántúli-középhegység déli dolomitlejtőin, valamint a meszes alapkőzetű Mecsek és Villányi-hegység területén fordul elő. Különösen a Vértes déli oldalán gyakori, de kertekben is találkozhatunk vele.
Ahogy neve is elárulja, magas csersavtartalma miatt cserző- és festőnövényként, valamint gyógynövényként egyaránt hasznosítható. A növényből készített főzet gyulladáscsökkentő és fertőtlenítőszer: belsőleg bélhurut, gyomor- és bélvérzés ellen, külsőleg fogíny- és torokgyulladásra öblögetőként, aranyeres bántalmakra pedig ülőfürdőként alkalmazható.
Őszi lombszíneződése - különösen a göcsörtös, idősebb fákkal tűzdelt, ligetes karsztbokorerdőkben - bámulatos természeti tünemény. A zöldből átváltó bíbortól az aranysárgán át a leglátványosabb égő vörösig ezer árnyalatot fedezhetünk fel a cserszömörce példányain.
Igaz, úgy tűnik, jövőre is vissza kell térnünk, mert szeptember legvégén a folyamat elejét, november legelején viszont már a végét csodálhattuk meg, az igazán tűzvörös cserszömörcéről lemaradtunk. Sebaj, a család egyöntetű véleménye, hogy jövőre elindítjuk a cserszömörce lombszíneződését csodáló túrasorozatunkat…
A 3,5 km hosszú Haraszt-hegyi tanösvényen több helyütt haladunk cserszömörcés karsztbokorerdőben, de a leglátványosabb szakasz a dolomitkopárok tetején található, ahol a ligetes erdő öreg fáit növi körbe a cserszömörce, meseerdővé avatva a tájat.
Ezt a tanösvényt azért is szeretjük annyira egyébként, mert megérthetjük belőle a nemzeti park honlapján csak „dolomitjelenségként” bemutatott látványosságot, azaz a dolomit kőzet sajátosságából adódó földrajzi és természeti változatosságot. Tehát azt, hogy miért is szeret itt annyira a cserszömörce! A dolomit ugyanis, ellentétben az inkább málló mészkővel, erősen aprózódik, így jön létre a tanösvény mentén, illetve a Vértes déli oldalán több helyütt megfigyelhető, meredek sziklaletörésekkel, mély völgyekkel és kopár dolomitlejtőkkel tagolt, látványos domborzat.
Így fordulhat elő, hogy a kifejezetten ritka, délszaki növényeknek otthont adó, mediterrán jellegű sziklagyepek alatt pár méterrel, a meredek északi oldalakban, már hűvös bükköst találunk, amely éppen ellenkezőleg, a jégkorszakból itt maradt, hidegkedvelő reliktumfajoknak ad menedéket.
A tanösvény mindemellett a Kerek-hegyet is felfűzi annak káprázatos panorámájával, valamint a Kő-lik-völgy sziklahasadékait is érinti. A tanösvénybejárást ráadásul könnyű összekötni a Vértes legismertebb, nem csupán ősszel vörös látványosságával, a gánti Bagoly-hegy egykori külszíni bauxitbányájában kiépített, kifejezetten gyerekbarát tanösvény felfedezésével (Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum és Földtani Park).
Bár a leglátványosabb részről, a tűzvörösben pompázó cserszömörcéről állítólag lemaradtunk, így is megszerettük ezt a varázslatos növényt és csodálatos élőhelyét, amelyet ráadásul igazán gyermekbarát módon lehet megismerni. Nálunk a cserszömörce egyértelműen bekerült a természeti látványosságok hazai kincsestárába!
A cikk először 2017 novemberében jelent meg.
A legjobb erdei móka: land art
2021.10.06.Persze a land art egy komoly dolog, és üzenete, valamint a művek halandósága miatt általam nagyon is respektált művészeti ág, de az erdőben örökké „kincseket”, azaz faleveleket, ágakat, terméseket gyűjtögető gyerekek bármikor kaphatók egy kis alkotásra ezekkel a „kincsekkel”. Ráadásul korántsem csak a gyerekek élvezik a mókát! Miért ne szólhatna hát erről egy szép őszi kirándulás?
→ Tovább
Meghódítottuk a gyerekekkel a Szlovák Paradicsomot
2021.09.03.Én úgy nőttem fel, hogy a Szlovák Paradicsom minden természetjáró álma, gyerekkoromban mégsem jutottam el e különleges helyre. Bár felnőttként és a Kárpátok szerelmeseként jártam ott kétszer is, most egy barátomnak jutott eszébe, hogy mutassuk meg a gyerekeknek, elég nagyok és tapasztaltak hozzá.
→ Tovább
Töbörből vödörbe, azaz víznyelőbe – bükki családi túra a víz nyomában
2021.08.25.Azt találtuk ki, hogy megmutatjuk a gyerekeknek, milyen a Bükk-fennsík, hogyan működik a karszt, hol tűnik el a víz, hogy utána újra előbújjon. Imádták a Bükk „misztériumát”.
→ Tovább
Kalandvágyó felnőttként elindultam azon a bizonyos úton.
A kéktúrás relikviákat nézegetve kiderül, hogy miért is lett legenda a kéktúra.
Összeszedtünk pár kevésbé ismert tényt és adatot a Kékről.
