Csúcstámadás a Kékesre
A száraz tények: 21 km táv, 800 méter szint a Mátrában. S a valóság: megannyi szépség, kaland. Induljunk az ország tetejére, hazánk legmagasabb csúcsára a februári tavaszban!
Az alaptábort a pálosvörösmarti Hagyóka utcában állítottuk fel. Innen alpesi stílusban, csak hátizsákot cipelve indultunk el, kihasználva a szombati jóidő-ablakot. A nepáli buddhista kolostor helyett a település északi csücskében lévő Mária Parkban fohászkodtunk a Hegy Szelleméhez a sikeres túráért. Szent Pál-emlékfala előtt sokáig morfondíroztunk hosszú és mozgalmas életén, de a fóliába csomagolt szentek szürreális látványa hamar visszarántott a valós világba.
Egy kerítéskapun átjutva hagytuk el a települést, és indultunk a bő négy órán át tartó emelkedésre. A piros háromszöggel jelzett út, egyben a környék természeti értékeit bemutatót tanösvény is nagy, tartalmas mondanivalójú táblákkal. Az előttünk lassan magasodó Rónya-oldal változatos volt; a tölgyek között feketefenyő-ligetek díszlettek, köztük rétek indultak zöldülésnek.
Egy meredekebb emelkedő után sziklásba váltott a táj. De milyenbe! Mintha nem is a Mátrában lennénk! De legalábbis az egyik legvadabb, legszebb helyén! A Holló-kő egy hatalmas sziklatető andezitlávakőbe dermedt „tava” meredek peremi leszakadásokkal.
A távolba is érdemes volt eltekinteni: délnyugatra a Sár-hegy, rajta túl Gyöngyös városa veszett párába, míg északnak a Kékes-tető zárta a látóhatárt.
Innen – jelzés és serpák híján – magunk kutatgattuk a Rónya-bérc széles hátán kanyargó keskeny ösvényt a keleti perem felé tartva. Meseszép volt a ligetes táj: kis tisztások, tölgyes facsoportok és sziklahalmok váltakoztak a délceg sziklakiugrásig, a Tekeres-kőig. Szemben, a túlsó sziklás oldalban a Hajnács-kő vadaskertje bújt meg. Itt, a talajhoz és sziklához lapulva leltük fel az év első kinyílt virágát, egy szerényen sárguló boglárkát.
Továbbhaladva először balra, majd lefelé tartott az utunk, egészen egy „kőkunyhóromig”, az ott lévő pihenőig. Innen kb. nyugatnak tartva a piros sávig meglepetéstúra következett: sár, vizenyős rét, forrás, vaddisznótúrások, vadetető, hófoltok, az út eltűnése… Szóval tudtunk örülni a meglelt jelzett útnak vagy negyedóra bóklászás, keresgélés után. Ettől felgyorsultunk. Sajnos nem a látvány miatt; hatalmas, villanypásztorral (és nyitott kapuval!) védett tarvágások kísérték sokáig utunkat. Csak a Négyeshatárhoz közeledve kezdett visszatérni az igazi erdő.
A hegyvállon lévő turistacsomópontnál szusszantunk egyet. Megvolt a dopping is: a Kékes már csak 2,6 km! Szükség is volt a lelkesítésre, mert erős kaptatóval indult az első kilométer. Szerencsére az öreg bükkök és a zord fenyvesek szépsége feledtette a fáradságot a Hidas-bércre felfelé. A Disznó-kút (a Mátra legmagasabban fakadó forrása!) közelében, a Kékes laposán nagyon csúnya erdőirtás lassította a haladásunkat. Úton és útfélen (szó szerint) kivágott fatörzsek, ágak, csonkok hevertek szerteszéjjel. Ezért kivételesen megváltásnak éreztük az országút aszfaltját Kékestetőn. Itt, hó hiányában, és az erős szél miatt nem volt nagy élet, aki tehette, beült melegedni, falatozni valahová. A kötelező csúcsfotó után mi is így tettünk, s ettünk.
Kis erő- és kalóriagyűjtés után a zöld sávot követve indultunk lefelé. Ismét az akadálypályával kezdtük: kidöntött fákat kerülgetve, rajtuk átgázolva haladtunk hazafelé a kiszálalt, megmaradt bükkösben. Egyszer csak valami furcsa deszkautat kereszteztünk. Ez kérem rollerpálya! Volt. Most, amit láttunk belőle, az sorsára hagyva rohad, korhad, használata életveszélyes kihívás lenne.
A Vályús-kút vize igencsak alászállt, úgy kellett az út kövei alól előbányászni egy kézmosáshoz. Nagyobb örömet okozott a fölötte omladozó romos vadászkunyhó. Fedett terasza biztonságosabb menedéknek tűnt, mint a házikó belseje. Próbáltuk megfejteni titkait, és felmerült a megmentésének a lehetősége is. Aztán győzött a józan ész. Vagy a bátortalanság?
A hatalmas kövekkel borított oldal fás széle zöld mohás, míg a fényben gazdagabb közepe világos (zuzmós) kövekkel volt tele. Ez volt a „Fehérköves”.
A következő forrás, a közeli Kossuth-kút nem okozott volna különösebb izgalmat, talán azért, mert vize egy csepp sem volt. Innen, és a „tengernyi kőtől” sziklába vájt és vájódott egykori szekérút vezetett lefelé. Megfejtésünk szerint anno itt vitték le a kőtengerből összegyűjtött sziklatömböket az építkezésekhez. Tovább, lefelé haladva egyre vizesebb, sárosabb lett az út. Persze, a Vizes-kesző völgyében járunk! És lám, vidám csobogással megjelent egy patakocska is. A völgye egyre komolyabb lett, vize egyre több, s bizony csak a völgyperemen akadt egy kis ösvény a turistaútnak, ahol igencsak a lábunk alá kellett nézni.
A Csurgó-patakot a Csepegő-forrásnál hagytuk el, ahol a piros négyzetre tértünk át. A szép helyen fekvő, de csúnyán romos Peresi vadászháznál volt egy erős iránytörés az utunkban, de onnan már szinte egyenesen haladtunk szállásunk felé délkeletnek. Úgy alkonyatkor lehettünk a „Delelő” dombján, majd a Pipis-oldal következett, ahonnan már feltűntek Pálosvörösmart közeli házai. A Mária Park padjain – a hely szellemének (és a fáradtságnak) megfelelően – még jót merengtünk a mai túra szépségein. Soha rosszabb túrát. Ámen!
Siófoktól a Piroson, betyárok nyomán
2024.04.24.Sajnos napközben jó párszor eláztunk a hideg, télvégi esőben, de így is teljesítettük a Dél-Dunántúli Piros túramozgalom több mint 24 kilométerét Külső-Somogy dombjai között.
→ Tovább
A Pilis déli kilátópontjai
2024.04.19.Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.
→ Tovább
110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház
2024.04.19.Pazar kilátás, remek ételek, történelmi időket idéző, viharvert falak és madárcsicsergős természeti környezet várja azokat a kirándulókat akik fellátogatnak az Esztergom határában emelkedő Vaskapu-hegy ékkövéhez, az idén 110 éves Brilli Gyula Menedékházhoz. Az 1914-ben épült turistaotthon gyalogosan, kerékpárral, de akár autóval is jól megközelíthető.
→ Tovább
