Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg:
Fotó:
2021. június 14.

Egy eltűnt falu emlékei a somogyi erdők mélyén – Béndek

Béndek, vagy más elnevezéssel Béndek-puszta már az ókorban is lakott település volt a Somogy megyei Hács közelében, 1983-ban teljesen elnéptelenedett. Ami belőle megmaradt, azt birtokba vette a természet, és az idő szinte teljesen megsemmisítette. Megnéztük az elveszett falut.

Most erre az egyszervolt falura szeretnék emlékezni. Ez a nosztalgia kicsit öncélú is, hiszen feleségem felmenői innét származtak el az 1950-es évek esztelen viharai során. Ez az írás az ő emléküknek és az akkori életközösség előtt is adózik. Egyben fel szeretné hívni a figyelmet a csodálatos természeti környezetben található településekre is, melyek a mai rohanó, urbanizálódó helyzetben fokozottan ki vannak téve az elnéptelenedés veszélyének. Szívfacsaró az ilyen településekre rátalálni, pláne, ha tudjuk, hogy napjainkban is számtalan falu van kitéve a kihalás veszélyének.

Béndek település régészeti leletei bizonyítják, hogy már az ókorban is lakott volt. Erre vezetett Észak-Itáliából a Duna felé tartó hadi út, melynek védelmére a rómaiak és az avarok is fegyvereseket telepítettek a környékre. A honfoglalás környékén szlávok lakták, kik az évek folyamán elmagyarosodtak. Első írásos említése az Árpád-korban (1237) történik, ebből az időszakból templomrom is maradt ránk.

Árpád-kori templomrom

A kora gótikus, egyhajós, keletelt templomból ma már csak nagyon kevés látszik. Pár oldalfaltöredék és boltív emlékeztet rájuk. A romok mellett feltárták egy edényégető medence maradványait, és előkerült egy másik igen fontos lelet is, a Wulfila gót betűs Újtestamentum fordításának töredéke is. A faluban és környékén először 1949-ben, majd 1956–57-ben folytak régészeti feltárások, amikor több értékes lelet is előkerült.

Ekkortól több nemesi család birtoka is volt, a település ún. jobbágyfaluként funkcionált. A török időkig gazdája volt többek közt a Kanizsai család, enyingi Török Imre, enyingi Török Bálint, Tahy Ferenc (kanizsai várkapitány). .A falu és a temploma először az 1590-es években pusztult el. Ekkor egy török portyázó csapat elől a falu lakossága a templomba menekült, amit a törökök felgyújtottak, és mindenki bennégett. Eztán valószínűleg elnéptelenedett, és csak a 18. század első harmadában telepítenek újra jobbágyokat a környékre, művelni a gazdag földeket és erdőket. Ekkoriban a Jankovich és a Lengyel család osztozott a környéken. A falut ekkor Kis-Béndek és Nagy-Béndek néven említik.



A 19. század közepén Kis-Béndek Kacskovics Mihályé, akinek a közeli Gugyon voltak birtokai. Míg Nagy-Béndek gróf Nicky Emmánuel tulajdonába került, és nagyjából 300 fő lakott itt.

A két településrész közt helyezkedik el a középkori gótikus templomrom, a temető és a klasszicista stílusú templom, melyet 1857-ben a Nicky család építtetett.

Tulajdonképpen ma már csak ez a rész maradt meg, és emlékezetet az egykor szebb napokat látott, csodálatos környezetben fekvő településre. A két nemesi család felvirágoztatta a települést, komoly gazdaságokat alakítottak ki, és mindkét família kastélyt épített. Főleg állattartással és gabonatermesztéssel foglalkoztak, de jelentős volt az erdőgazdálkodási tevékenységük is. Ezekben az időkben telepítették a környék Európa-hírű mogyoró- és dióültetvényeit.

Aztán jött a második világháború, és a „nagy szocialista eszme” terjedése hazánkban. Az államosítások után téeszcsé működött a faluban, amit aztán az 50-es években a hácsi tsz-be integráltak. Ezek a gazdálkodási formák nem tudták a korábbi nyereséges üzemeltetést produkálni. 1940-től posta, majd 1950-től bolt is működött a településen. Aztán az 1950-es évek „nagy villamosítási láza” messze elkerülte a falut, szilárd burkolatú út soha nem épült, megkönnyítve elérését. Iskoláját 1965-ben zárták be.

1950 után a két kastélyt engedély nélkül lebontották, és az építőanyagát, valamint az ingóságokat a környékbeliek széthordták. Az iskola bezárás után a falu lakói fokozatosan hagyták el a települést, legtöbben Hácsra költöztek be. Legutolsó lakója 1983-ban hagyta el a falut.

Mára (alig 38 év alatt) a természet teljesen visszavette a területet, és semmi sem emlékeztet az egykori településre. Kivéve a már említett kápolnát és a temetőt.

A temetőbe még egy-két sírhoz évente egyszer-kétszer visszajárnak, de ezen sírok száma is vészesen fogy.

A nagyon romos állapotba került kápolna felújítását Molnár Zoltán lengyeltóti kántor vezetésével a környék katolikus közössége kezdte el 2009-ben. Legfőbb céljuk megmenteni a templomokat a teljes enyészettől. Sajnos a szűkös anyagi lehetőségek hiányában jóformán csak állagmegóvásra futja, a felújítás nagyon lassan halad. Minden esztendő szeptemberében megtartják a volt béndekiek találkozóját, valamint a Balatonboglári 622-es Gaál Gaszton cserkészcsapat szeptemberben minden évben emléktúrát szervez a kápolnához. Ezen rendezvények bevételét a szervezők a templom felújítására ajánlják fel. Reméljük, sikerül találni valami forrást, mely által komolyabb fejlesztések is lehetővé válnak.

Béndek, a szellemtelepülés Hács zsáktelepülésről közelíthető meg, melyet csak Lengyeltóti felől érhetünk el autóval vagy autóbusszal. Legegyszerűbb az autót a helyi kocsmánál hagyni, mivel ez előtt halad el a zöld turistaút, melyen a legegyszerűbb megközelíteni a helyszínt. A bátrabbak és kitartóbbak Balatonboglárról is tehetnek egy komolyabb gyalogtúrát a vasútállomásról induló zöld jelzésen, mely Béndek érintésével tart Somogyvár felé. Ha csak Béndekig akarunk kigyalogolni Balatonboglárról, majd vissza, kb. 42 km-re készüljünk fel. A túra érdekes útvonalon halad, érinti a boglári, kislaki, györki szőlőültetvényeket. Az egykori Landord települést, valamint Gyugy nevezetességeit is. Látványos, érdekes útvonal. Ajánlom mindenki figyelmébe.

Mi most a hácsi „műintézménynél” hagytuk az autót, majd a Dózsa György utcán keletnek indultunk egy betonozott úton. Gyorsan fogytak a lábunk alatt a méterek, majd az út igencsak meredekbe csapott át egy vadregényes mélyútban. Pár évvel ezelőttig erre vezetett a zöld sáv jelzés, de számomra érthetetlen módon egy kevésbé élvezetes útvonalat festettek fel. Jobbról elkanyarodott a község temetője felé vezető út, majd rövidesen a betonút is jó minőségű erdészeti útba váltott. Felérve a nyeregbe, ereszkedésbe kezdtünk. Kb. másfél kilométer megtétele után a még fellelhető régi jelek balra hívtak az erdőbe, melyben jobbára a tölgy az uralkodó fa. Az út enyhén, de hosszan emelkedett (amolyan sunyisan), mígnem kiértünk egy fennsíkra, melyről szép panoráma tárult elénk a környék erdeiről, dombjairól, sőt, még a Balaton víztükre is fel-fel sejlett.

A fennsíkon jobbról előbb egy vadkerítés, majd erdő, balról lengedező gabonamező szegélyezte az ösvényt. Jó 500 m gyaloglás után újból elértünk egy vízmosta mélyutat, melyen jobbra, északkeletnek kanyarodtunk. Ez a mélyút hol meredekebben, hol enyhébben vezetett le a völgybe, és a közelmúlt esőinek köszönhetően saras, csúszós volt, így elég nehezen járható.

Bő kilométernyi séta után elértük a völgy alját, ahol a zöld északnak, Landord felé kanyarodik. Mi innét a zöld rom jelzésen folytattuk a túrát. Pár száz lépéssel elértük az egykori falu helyét, és felsejlett előttünk a domboldalon, a gesztenyefák árnyékában megbúvó templom képe. Az óriási gazban a dombra felvezető egykori út szépen le volt kaszálva, így könnyű volt felmenni a temetőhöz és a műemlékekhez. Nézelődtünk, fényképeztünk, elmerengtünk az élet mulandóságán. A kihalt, lepusztult település hangulata titokzatos. érdekes és egyben elszomorító is. Sajnos itt sem találunk semmilyen információs táblát, pedig ha más nem is, a 13. századi kápolna romjai megérdemelnék.

Ezután nem maradt más hátra, mint az eddigi útvonalon visszatérni Hácsra, majd hazaautózni. A túra távja kb. 7,5 km. Az útvonal könnyű terepen, jó utakon vezet, 200 m-es szintemelkedéssel. Azért, hogy ne búskomoran zárjam a cikket, bátran megoszthatom, amit suttogva hallottam a „zuhanyhíradóban”. Pár civil aktivista a fejébe vette, hogy Észak-Somogyban kialakítanak egy hiánypótló túramozgalmat. Ha jól értesültem, erre az útvonalra fűzik fel, sőt ellenőrzőpont is lesz Béndeken. Ezzel is próbálnak esélyt adni a szervezők ennek a mostoha sorsú településnek. Ha ez megvalósulna, megígérhetem, az első teljesítők közt leszünk.

A Karancs-Medves legszebb bazaltcsúcsai

A Karancs-Medves legszebb bazaltcsúcsai

2021.07.28.

Gyermekkorom legszebb nyarai kötődnek ehhez a palóc főváros köré fonódó káprázatosan szép bazaltvulkán-koszorúhoz, a Medves-vidékhez. Örömmel látom, mostanában egyre többen indulnak el, hogy felfedezzék tájait, várait, kicsiny palóc falvait. Éppen ezért gondoltam egyet, és csokorba gyűjtöttem, mit is érdemes felfedezni, ha az ember először jár ezen a csodálatos tájon.

→ Tovább
A Lengyel-Tátra legnépszerűbb turistaparadicsoma

A Lengyel-Tátra legnépszerűbb turistaparadicsoma

2021.07.16.

A legnagyobbrészt síkvidékű Lengyelország déli peremén található a Tátra egy kis szelete. Nem véletlen, hogy az ország legmagasabb csúcsai népszerű turistaparadicsommá váltak. A zakopanei Kuznice városrész felől felvonóval is megközelíthető, lenyűgöző panorámájú hegyvonulat méltó módon képviseli a Lengyel-Tátrát.

→ Tovább