Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg:
Fotó:
2021. június 14.

Egy eltűnt falu emlékei a somogyi erdők mélyén – Béndek

Béndek, vagy más elnevezéssel Béndek-puszta már az ókorban is lakott település volt a Somogy megyei Hács közelében, 1983-ban teljesen elnéptelenedett. Ami belőle megmaradt, azt birtokba vette a természet, és az idő szinte teljesen megsemmisítette. Megnéztük az elveszett falut.

Most erre az egyszervolt falura szeretnék emlékezni. Ez a nosztalgia kicsit öncélú is, hiszen feleségem felmenői innét származtak el az 1950-es évek esztelen viharai során. Ez az írás az ő emléküknek és az akkori életközösség előtt is adózik. Egyben fel szeretné hívni a figyelmet a csodálatos természeti környezetben található településekre is, melyek a mai rohanó, urbanizálódó helyzetben fokozottan ki vannak téve az elnéptelenedés veszélyének. Szívfacsaró az ilyen településekre rátalálni, pláne, ha tudjuk, hogy napjainkban is számtalan falu van kitéve a kihalás veszélyének.

Béndek település régészeti leletei bizonyítják, hogy már az ókorban is lakott volt. Erre vezetett Észak-Itáliából a Duna felé tartó hadi út, melynek védelmére a rómaiak és az avarok is fegyvereseket telepítettek a környékre. A honfoglalás környékén szlávok lakták, kik az évek folyamán elmagyarosodtak. Első írásos említése az Árpád-korban (1237) történik, ebből az időszakból templomrom is maradt ránk.

Árpád-kori templomrom

A kora gótikus, egyhajós, keletelt templomból ma már csak nagyon kevés látszik. Pár oldalfaltöredék és boltív emlékeztet rájuk. A romok mellett feltárták egy edényégető medence maradványait, és előkerült egy másik igen fontos lelet is, a Wulfila gót betűs Újtestamentum fordításának töredéke is. A faluban és környékén először 1949-ben, majd 1956–57-ben folytak régészeti feltárások, amikor több értékes lelet is előkerült.

Ekkortól több nemesi család birtoka is volt, a település ún. jobbágyfaluként funkcionált. A török időkig gazdája volt többek közt a Kanizsai család, enyingi Török Imre, enyingi Török Bálint, Tahy Ferenc (kanizsai várkapitány). .A falu és a temploma először az 1590-es években pusztult el. Ekkor egy török portyázó csapat elől a falu lakossága a templomba menekült, amit a törökök felgyújtottak, és mindenki bennégett. Eztán valószínűleg elnéptelenedett, és csak a 18. század első harmadában telepítenek újra jobbágyokat a környékre, művelni a gazdag földeket és erdőket. Ekkoriban a Jankovich és a Lengyel család osztozott a környéken. A falut ekkor Kis-Béndek és Nagy-Béndek néven említik.



A 19. század közepén Kis-Béndek Kacskovics Mihályé, akinek a közeli Gugyon voltak birtokai. Míg Nagy-Béndek gróf Nicky Emmánuel tulajdonába került, és nagyjából 300 fő lakott itt.

A két településrész közt helyezkedik el a középkori gótikus templomrom, a temető és a klasszicista stílusú templom, melyet 1857-ben a Nicky család építtetett.

Tulajdonképpen ma már csak ez a rész maradt meg, és emlékezetet az egykor szebb napokat látott, csodálatos környezetben fekvő településre. A két nemesi család felvirágoztatta a települést, komoly gazdaságokat alakítottak ki, és mindkét família kastélyt épített. Főleg állattartással és gabonatermesztéssel foglalkoztak, de jelentős volt az erdőgazdálkodási tevékenységük is. Ezekben az időkben telepítették a környék Európa-hírű mogyoró- és dióültetvényeit.

Aztán jött a második világháború, és a „nagy szocialista eszme” terjedése hazánkban. Az államosítások után téeszcsé működött a faluban, amit aztán az 50-es években a hácsi tsz-be integráltak. Ezek a gazdálkodási formák nem tudták a korábbi nyereséges üzemeltetést produkálni. 1940-től posta, majd 1950-től bolt is működött a településen. Aztán az 1950-es évek „nagy villamosítási láza” messze elkerülte a falut, szilárd burkolatú út soha nem épült, megkönnyítve elérését. Iskoláját 1965-ben zárták be.

1950 után a két kastélyt engedély nélkül lebontották, és az építőanyagát, valamint az ingóságokat a környékbeliek széthordták. Az iskola bezárás után a falu lakói fokozatosan hagyták el a települést, legtöbben Hácsra költöztek be. Legutolsó lakója 1983-ban hagyta el a falut.

Mára (alig 38 év alatt) a természet teljesen visszavette a területet, és semmi sem emlékeztet az egykori településre. Kivéve a már említett kápolnát és a temetőt.

A temetőbe még egy-két sírhoz évente egyszer-kétszer visszajárnak, de ezen sírok száma is vészesen fogy.

A nagyon romos állapotba került kápolna felújítását Molnár Zoltán lengyeltóti kántor vezetésével a környék katolikus közössége kezdte el 2009-ben. Legfőbb céljuk megmenteni a templomokat a teljes enyészettől. Sajnos a szűkös anyagi lehetőségek hiányában jóformán csak állagmegóvásra futja, a felújítás nagyon lassan halad. Minden esztendő szeptemberében megtartják a volt béndekiek találkozóját, valamint a Balatonboglári 622-es Gaál Gaszton cserkészcsapat szeptemberben minden évben emléktúrát szervez a kápolnához. Ezen rendezvények bevételét a szervezők a templom felújítására ajánlják fel. Reméljük, sikerül találni valami forrást, mely által komolyabb fejlesztések is lehetővé válnak.

Béndek, a szellemtelepülés Hács zsáktelepülésről közelíthető meg, melyet csak Lengyeltóti felől érhetünk el autóval vagy autóbusszal. Legegyszerűbb az autót a helyi kocsmánál hagyni, mivel ez előtt halad el a zöld turistaút, melyen a legegyszerűbb megközelíteni a helyszínt. A bátrabbak és kitartóbbak Balatonboglárról is tehetnek egy komolyabb gyalogtúrát a vasútállomásról induló zöld jelzésen, mely Béndek érintésével tart Somogyvár felé. Ha csak Béndekig akarunk kigyalogolni Balatonboglárról, majd vissza, kb. 42 km-re készüljünk fel. A túra érdekes útvonalon halad, érinti a boglári, kislaki, györki szőlőültetvényeket. Az egykori Landord települést, valamint Gyugy nevezetességeit is. Látványos, érdekes útvonal. Ajánlom mindenki figyelmébe.

Mi most a hácsi „műintézménynél” hagytuk az autót, majd a Dózsa György utcán keletnek indultunk egy betonozott úton. Gyorsan fogytak a lábunk alatt a méterek, majd az út igencsak meredekbe csapott át egy vadregényes mélyútban. Pár évvel ezelőttig erre vezetett a zöld sáv jelzés, de számomra érthetetlen módon egy kevésbé élvezetes útvonalat festettek fel. Jobbról elkanyarodott a község temetője felé vezető út, majd rövidesen a betonút is jó minőségű erdészeti útba váltott. Felérve a nyeregbe, ereszkedésbe kezdtünk. Kb. másfél kilométer megtétele után a még fellelhető régi jelek balra hívtak az erdőbe, melyben jobbára a tölgy az uralkodó fa. Az út enyhén, de hosszan emelkedett (amolyan sunyisan), mígnem kiértünk egy fennsíkra, melyről szép panoráma tárult elénk a környék erdeiről, dombjairól, sőt, még a Balaton víztükre is fel-fel sejlett.

A fennsíkon jobbról előbb egy vadkerítés, majd erdő, balról lengedező gabonamező szegélyezte az ösvényt. Jó 500 m gyaloglás után újból elértünk egy vízmosta mélyutat, melyen jobbra, északkeletnek kanyarodtunk. Ez a mélyút hol meredekebben, hol enyhébben vezetett le a völgybe, és a közelmúlt esőinek köszönhetően saras, csúszós volt, így elég nehezen járható.

Bő kilométernyi séta után elértük a völgy alját, ahol a zöld északnak, Landord felé kanyarodik. Mi innét a zöld rom jelzésen folytattuk a túrát. Pár száz lépéssel elértük az egykori falu helyét, és felsejlett előttünk a domboldalon, a gesztenyefák árnyékában megbúvó templom képe. Az óriási gazban a dombra felvezető egykori út szépen le volt kaszálva, így könnyű volt felmenni a temetőhöz és a műemlékekhez. Nézelődtünk, fényképeztünk, elmerengtünk az élet mulandóságán. A kihalt, lepusztult település hangulata titokzatos. érdekes és egyben elszomorító is. Sajnos itt sem találunk semmilyen információs táblát, pedig ha más nem is, a 13. századi kápolna romjai megérdemelnék.

Ezután nem maradt más hátra, mint az eddigi útvonalon visszatérni Hácsra, majd hazaautózni. A túra távja kb. 7,5 km. Az útvonal könnyű terepen, jó utakon vezet, 200 m-es szintemelkedéssel. Azért, hogy ne búskomoran zárjam a cikket, bátran megoszthatom, amit suttogva hallottam a „zuhanyhíradóban”. Pár civil aktivista a fejébe vette, hogy Észak-Somogyban kialakítanak egy hiánypótló túramozgalmat. Ha jól értesültem, erre az útvonalra fűzik fel, sőt ellenőrzőpont is lesz Béndeken. Ezzel is próbálnak esélyt adni a szervezők ennek a mostoha sorsú településnek. Ha ez megvalósulna, megígérhetem, az első teljesítők közt leszünk.

Kalandtúra a vadregényes Rám-szakadékban

Kalandtúra a vadregényes Rám-szakadékban

2021.10.21.

A 90-es években még láncokon kapaszkodhattak fel a bátrabbak a legendás hírű Rám-szakadék vízesésein, ma már létrák segítik az előrejutást, így szinte mindenki számára jól járható az ország leghíresebb szurdokvölgye. Az elmúlt hónapok esőzései szépen kitisztították az itt-ott feltöltődni látszó medret, így egy kellemes családi túra keretében a régi fényében ragyogó Rám-szakadékot járhattuk be újra.

→ Tovább
A Cserhát legszebb hegylánca pusztulásában is lenyűgöző

A Cserhát legszebb hegylánca pusztulásában is lenyűgöző

2021.10.21.

Egykor három csúcsa emelkedett büszkén a lágyan hullámzó cserháti dombok fölé, ezekből mára csupán alig másfél maradt meg. Középkori romok koronázta egyetlen, épen maradt sziklaszirtje Szandavár néven ismert, a kéktúrázók Mekkája, kedvelt kirándulócélpont. Az innen nyíló pazar körpanorámát szemlélve bizony csak keveseknek tűnik fel a romok és a Szanda-hegyet alkotó másik két csúcs szívfájdító pusztulása.

→ Tovább