Évkezdő börzsönyi körtúra
A Nagyirtáspuszta és Nagybörzsöny közötti, széles panorámákban gazdag körtúra nemcsak az ünnepi bejglisokk leküzdésére alkalmas, de végigjáróját felejthetetlen túraélményben is részesíti.
A Börzsöny nyugati lábánál, az Árpád-korig visszanyúló múltú, egykoron Bersen nevet viselő község nemcsak gazdag történelmi látnivalói, de a hegységbe induló számtalan túraútvonala révén is nagy népszerűségnek örvend a kirándulók körében. A Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó, a Börzsönybe mélyen benyúló külterületi részeit (Kisirtáspuszta, Nagyirtáspuszta) a kisvasút fűzi egységgé.

Az általunk választott túra egy-két erősebb, rövidebb kaptató ellenére átlagos nehézségűnek mondható 16 kilométeres útvonal, indítható akár Nagybörzsöny felől, akár Nagyirtáspusztáról.
Az év végi fokozott szénhidrátterhelés időszakában könnyen találunk kifogást az időjárás miatt, amikor a kimozdulás és otthon ülés között választunk. Az újév első, napsütéses, így kedvezőnek tűnő napján győzött a túravágy a lustálkodás felett. Ugyan a téli időszak rövidebb nappalai miatt kissé korábbra kellett állítani a vekkert, de a hosszú kihagyás miatt így is várakozással telve indultunk neki.

Budapest felől érkezve a nagyirtáspusztai végpont hamarább elérhető, ezért emellett döntöttünk. A wellness szálloda melletti parkolóban biztonságban tudhatjuk az autónkat. A Szobot Nagybörzsönnyel összekötő, tavasztól őszig üzemelő erdei vasút története az 1900-as évekre vezethető vissza. A kezdetben ipari célokat szolgáló keskeny nyomtávú vasút teljes hossza több lépcsőben épült meg. Személyszállításra az ötvenes években először a déli szakaszát használták, majd 1969-től a nagybörzsönyi oldalt is beüzemelték. A mai pályarendszert 2016-ban fejezték be, és egyike lett Magyarország leglátványosabb erdei vasútjának. Üzemidőben kellemes alternatíva lehet a túra egyik szárát zötykölődve megtenni.

Az állomástól a kék kereszt jelzésen indultunk neki. Szezonon kívül elég elhagyottnak tűnik a vidék, legfeljebb a hotel vendégei lézengenek a környéken. Fiatal erdőben kanyarog az út, majd egy meredek csapáson rövidítve széles szekérúton vezet tovább. Időnként balról kivillan a kilátás, majd egy öreg tölgy állja utunkat. Egy órányi, fokozatosan emelkedő gyaloglást követően az első jutalom a Nagy-Koppány széles, füves tisztása. A 180 fokos panoráma magáért beszél, még a téli kopárság ellenére is látványos.

Az égiek is nekünk kedveztek, mert a kilátást napsütés koronázta. A Duna vékony sávját a Pilis és a Visegrádi-hegység kontúrozza, de a Márianosztra feletti Kopasz-hegy is kivehető. A tízóraihoz is alkalmasnak találtuk a helyszínt, így a látóhatárt fürkészve fogyasztottunk az elemózsiánkból. Az 548 méteres csúcsról lefelé menet is érdemes vetni még néhány pillantást a Dunára, mielőtt ismét az erdő sűrűjébe érünk.

A panoráma nem vész el teljesen, időnkét még kibukkan mellettünk a nyereg felé haladva is. Az utunkat keresztező kék és a Letkésről érkező kereszt jelzéseket elhagyva a Kis-Koppány kopasz tarfoltja ígér újabb élményt. A déli kilátás itt délkeletivé válik, teret engedve a végeláthatatlan börzsönyi erdőknek. A Gömbölyű-kő meredek oldalában, jobb kéz felől a ligetes tisztáson tekinthetünk az északkeleti tájra. A Sas-hegyen keresztül lejtmenetben követtük a piros utat, ahol legalább 170 méter szintkülönbséget ereszkedtünk a Róth-erdőig.

Az Ipolytölgyesre leágazó piros négyzet után már egyenes út vezet Nagybörzsöny határába. Egy nagy réten átvágva előttünk már a falu tornya, körülöttünk pedig a környező hegyek. A kellemesen kialakított környezetű horgásztóról lerí, hogy ez az itt lakók kedvenc kikapcsolódási helye. A jéghártyával fedett tó januárban nem éppen a pecások paradicsoma, ennek megfelelően rajtunk kívül nem volt ott egy lélek sem. Miután megettük a szendvicseink maradékát, tovább indultunk a falu felé.

Az első házak mellett elhaladva a Szent István-templom felé vettük az irányt. Hazánk egyik legszebb, épen maradt román temploma az Árpád-korban épült. Az egykor nagy jelentőségű bányaváros templomai között a Bányásztemplom vált dominánssá, ezért a Szent István-templom csak kápolnaként vett részt az egyházi életben. A kőkerítésen kifüggesztett látogatási rend ellenére zárt kapukat találtunk, ezért az épület részletes megszemlélésére nem volt alkalmunk.

Az idő mindeközben jól elszaladt felettünk, ezért lépteinket megszaporázni kényszerültünk. Elhaladtunk még a barokk stílusú Szent Miklós-templom, és a már említett torony nélküli Bányásztemplom, valamint a tájház mellett is. A kihalt falun könnyedén vágtunk át. A kisvasút itteni végállomása előtt, a sárga kereszt az erdőbe vezet. Nehezen követhető jelzések mentén kapaszkodtunk fel a hegyoldalra, majd folyamatosan emelkedve a Hosszú-bércen át gyalogoltunk Nagyirtáspuszta felé. Az eddig uralkodó tölgyerdőt gyönyörű bükkös váltotta.

A tolmács-hegyi rakodó aszfaltján keresztül vágva, változatlanul szép szálerdőben jutottunk a Tolmács-hegyet jelző háromszög jelzésig. A felhős ég és a lemenő nap mellett itt már nagy csodára nem számítva kaptattunk fel a hegytetőre. Számításaink szerint az orom nem hozott már többet, mint az eddigi élményeink, ezért rövid pillantásokat követve ereszkedtünk le a hegyről. Innen már tényleg csak egy ugrás Nagyirtás, ahol kissé dideregve, egy jó forró teára vágyva zártuk évkezdő túránkat.
Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
Kapcsolódó cikkeink:
Körtúra a Börzsöny legszebb útvonalán
Lélegzetelállító túra a Börzsönyben

Leülök, hogy a lelkem is utolérjen, avagy ilyen volt az Everest Base Camp trekking
Az őrült jó kalandokat tartalmazó pakliból most az 5364 magasan fekvő Everest Base Camp (EBC) gyalogtúrát húztam. Tizenegy nap gyaloglás Nepálban, a hegyek országában, egészen Csomolungma, a Föld istenasszonya lábához, vagy ahogyan a nepáliak nevezik, Sagarmantha, a mennyország csúcsának kezdetéig.
→ Tovább
Tíz dolog, amit nem tudtál a cserkésztáborokról
Avagy: hogyan lehet rávenni egy csapat kamaszt, hogy 10 napot töltsön az erdőben áram és telefon nélkül?
→ Tovább
A Somló: egy hegy, ami több, mint egy hegy
Ami a Japánoknak a Fuji, a görögöknek az Olimposz, az nekem a Somló. Hiszem, hogy itt is istenek laknak. Ha nem is a felhőkben, talán nem is a ligetekben, de a hegy levében biztosan. Régóta vallom, hogy túráink során nemcsak a tájat, a benne lakó embereket kell megismerni, de az ottaniak étkét és italát is. Így kerülhet sor a borra.
→ Tovább






