Sokféleképpen tekinthetünk az erdőben eltöltött időre, és persze mindenkinek más-más elképzelése van az idillről és komfortról – főként, ha szálláshelyről van szó –, azonban nem véletlen, hogy a puritán erdei lakoknak még a megújuló és modern kényelmet biztosító turistaházak korában is van létjogosultsága. Sokan romantikából próbálják ki ezeket a mindenfajta közművet nélkülöző, öngondoskodást igénylő házikókat, mások egyszerűen a szabadság megtestesülését látják falaikban, ahol a kényelem megteremtése (fahasogatás, vízhordás, főzés stb.) nem nyűgös munka, hanem kikapcsolódást nyújtó, már-már meditatív tevékenység. Ilyen élményben lehetett részünk nekünk is legutóbbi bükki kiruccanásunk során, a hegység délnyugati részén található Berva-völgyben, ahol a klasszikus erdei menedékélményt a gerendából épült Les-ház szolgáltatta.

Nincs is annyira távol a civilizációtól, mégis meghitt erdei környezetben érezhetjük magunk

4 / 9

Fotó: Lánczi Péter

„De rég voltunk már ilyenben” – hangzott el a kijelentés, ahogy megpillantottuk a fák közül előbukkanó építményt. Már első benyomásra is tökéletesnek ígérkezett a hely, pedig a faház belső tere ekkor még ismeretlen állapotokat rejtett. Pár perccel később már a belső tér komfortjára is fény derült, miután az ajtón és az ablakokon keresztül beengedtük a napvilágot: rend és tisztaság, sőt még több kanna víz is fogadott bennünket, ahogy azt a ház gondnoka ígérte.

Tél révén, engem rögtön a vaskályha állapota foglalkoztatott, és csak aztán a fekhelyé, de szemem sarkában mindig felbukkant valami hasznos dolog (lábos, gyertya, pokróc stb.), melyek egyre inkább meggyőztek arról, hogy sok mindent feleslegesen cipeltem magammal. Nem bántam a túlbiztosítást, mert nem szeretem a meglepetéseket, főleg, ha három napig vagyok kint az erdőben. Ami még fontos, a bútorzat pont annyi, amire szükség van.

Minden van, ami kell.. A többiről nekünk kell gondoskodni..

2 / 9

Fotó: Lánczi Péter

A 30-as években épült gerendaház két fűthető helyiségből áll, és alapvetően három ember fér el benne kényelmesen. A természetvédelmi őrhelyként is működő faházat a Kárpát Egyesület, Eger üzemelteti, előre egyeztetett időpontban bárki megszállhat benne, aki az ilyesfajta egyszerű körülményeket keresi. Áram és víz nincs (igény szerint utóbbi kannákban bekészítve, illetve akkumulátorról a két szoba világítása megoldható), a fűtésről pedig magunknak kell gondoskodni, ami nem csupán a fa felhasogatását, hanem a vaskályhák helyes kezelését is jelenti, ami a jó hatásfok eléréséhez némi tapasztalatot, avagy mondjuk úgy, ráérzést igényel.

Kapcsolódó cikkek

Egy kirándulásban minden, ami Bükk

Tovább

Amiről a sokat látott Bél-kő regél

Tovább

Miután szétnéztünk a házban, és felmértük a fáskamra munícióját, nekiláttunk a tüzelő felhasogatásának. Pár perccel később pedig kis menedékünk kéménye már füstöt eregetve hirdette az otthonosság érzetét, miközben mi a duruzsoló vaskályha mellett elfogyasztottuk uzsonnánkat. Ékezésünk óta alig telt el egy óra, máris a sajátunknak éreztük az erdő csendjében megbúvó házikót, ami felszereltségét tekintve – egy kulcsosházhoz mérten – mindennel rendelkezett. Sőt, itt még térerő is van, így a telefonnyomkodásról sem kell lemondanunk, ha éppenséggel szükségünk lenne rá, ámbár a kulcsosházak lakói rendszerint e nélkül is kiválóan megvannak.

A puritán belsőt az esti gyertyafény egyből otthonossá varázsolja

3 / 9

Fotó: Lánczi Péter

Alig vagyunk pár kilométerre Egertől, Szarvaskő pedig jóformán egy kőhajításra van tőlünk, kis túlzással mégis a rengetegben érezzük magunkat. A fák lombtalan ágai között suttog a szél, egy nesztelen szarvas oson el a közeli Les-rét terebélyes tisztásán, a csendet pedig csupán a fejsze ütemes becsapódásai törik meg, illetve a tábortűz halk pattogása, amit az idill fokozásáért, az esti órák hangulatáért raktunk a ház előtt. Később már a felfűtött falakon belül folytattuk az elkövetkező két túranap tervezését, olyan célpontokkal, mint várromot és panorámaélményt adó Szarvaskő, a Felsőtárkány szomszédságában magasodó Várhegy sziklavilága, és a látványos noszvaji barlanglakások. Utóbbit autóval értük el, tekintve, hogy a Les-háztól pár száz méterre, a Berva-völgyben vezető erdészeti út tőszomszédságában parkoltunk le. (A sorompóval zárt útszakaszt a Les-ház vendégei engedéllyel használhatják, amit a ház gondnokától lehet átvenni!)

Igazi menedék hangulat az erdőben

1 / 9

Fotó: Gulyás Attila

Nincs is annál jobb, mikor egy túra végén az ember a menedék kényelmében kiszisszenthet egy üveg sört, vagy kipukkanthat egy üveg bort, amit megoszthat a túratársával. Az ilyesfajta gyertyafényes hangulat engem a fáradtság ellenére mindig felvillanyoz, ami éjszakába nyúló beszélgetésbe torkollik, teljesen figyelmen kívül hagyva a másnapi koránkelés nyűgét-baját. Előbb-utóbb azért az ember elrakja magát. Még egyszer megrakja a kályhát, egy darabig még neszel a hálózsákkal, majd miután a mécses is elalszik, végleg belemerül az erdei éjszaka végtelenjébe, ami ha esik, ha fúj, számomra mindig pihentető.

5 / 9

Fotó: Lánczi Péter

Egyszer eljön a búcsú ideje is. Ez pedig nem csak arról szól, hogy kellemes emlékekkel távozunk. Rendbe kell raknunk magunk után a házat, ami a szemét elszállításán és a felseprésen, felmosáson túl a tűzifa bekészítését is jelenti. Ha valamit nem akarunk tovább cipelni, de úgy gondoljuk, hogy itt haszna lenne (gyertya, gyufa, ilyesmi), azt hátra hagyhatjuk, de élelmiszert soha!