Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2021. augusztus 3.

Kalandos kanyarok kenuban az Öreg-Túron

A legenda szerint egy angol utazó a Tiszán tutajozva írta le Európa legnagyobb településeként Vezsenyt, hiszen reggel éritette a falut a vízen, és estére ismét a település templomtornyát látta. Ez jutott eszembe, mikor az erősen kanyargó (meanderező) Öreg-Túr egyik kanyarában azt kérdeztük, hogy messze van-e még a túristvándi szállásunk. A válasz sejtelmes volt: gyalog öt perc lenne, de vízen lesz egy óra.

Tehát evezős túrán voltunk sokunk szerint az ország legszebb, s talán legizgalmasabb vízén, az Öreg-Túron. A jelző azért fontos, mert az egykori Túr folyóból a vízügyes szakemberek többet alkottak, hiszen a tétován kanyargó folyó áradáskor hatalmas területeket öntött el egykor. A szabályozás előtt a Túr Olcsvaapátinál érte el a Tiszát, míg a Petőfi által megénekelt ága, a Kis-Túr Nagyarnál torkollott a Tiszába. Ma a vízrendezés után négy Túr létezik: Túr-csatorna, Új-Túr, Régi-Túr és Öreg-Túr.

Első napunkon Sonkád határából indultunk, a másodikon Szatmárcsekéről, míg a harmadikon a szállásunknak is helyet adó Túristvándiból. Ami a három napból megmaradt, azt a hatalmas élményt nehéz visszaadni. Bár a víz nyugodt, lassú sodrású volt, de kanyar kanyart követett. A belógó lombú fák csak a látásunkat, de a bedőlt fatörzsek a haladásunkat is akadályozták. Ez utóbbiak között voltak ugratók, bújtatók és emelők. Az ugratókon gyors evezéssel át lehetett surranni, a bújtatóknál előre hajolva, vagy szűkebb esetben a hajó fenekébe fekve araszoltunk át, míg az emelőknél bizony kézi erővel kellett átemelni a gátat képző fatörzsön a kenukat. S mivel e jelenségek sűrűn követték egymást, így unatkozni nem lehetett, s fényképezni is csak ritkán. Pedig igencsak lett volna mit!

A part, ha nem is volt természetes, hiszen akác, zöld juhar volt bőven, de mégis őserdei hatású volt a hatalmas kocsányos tölgyekkel, gyakori szilfákkal, ritkábban a délceg égerekkel.

És akkor még nem beszéltünk a lágyszárú vízinövényekről: az illatos mentáról, a délceg réti füzényről, a szerény mocsári nefelejcsről, a virágzó nyílfűről, a vagány békabuzogányról, a szolid virágú békatutajról, a sárga és fehér tavirózsáról.

A nád, és különösen a gyékény hatalmas méretűre nőtt errefelé a lassúbb részeken. Volt, hogy erdőben, volt, hogy „elefántfűben” eveztünk. A madarak sajnos ritkán várták be hajókaravánunkat, de vadkacsát, bakcsót, héját, sőt egy vízityúkcsaládot azért sikerült megcsodálnunk.

Evezőnk ritkán ért le, pedig az átlagos vízmélység nem éri el a másfél métert. Tehát boruláskor sem kellett volna pánikolni. A Rábán ezek a hurokkanyarok a bedőlt fákkal komoly kihívást jelentettek volna, itt legfeljebb visszatolatva újra kellett próbálkozni. A legfontosabb vízitúrázó tulajdonság most talán a jó szemmérték volt: mennyire kell előre vagy hátra dőlni, esetleg a hajó fenekébe feküdni, hogy ne verjük be fejünket, gerincünket a víz fölött fekvő fatörzsbe. Szerencsénkre (vagy a tudásunk miatt?) mindenki megúszta a fejjel fékezést.

A paradicsomi állapotokat számomra csak az rontotta, hogy a vízre/vízből szállások helyszínei, és a két „gyári” átemelés nem igazán volt kitalálva: vagy nem volt kiépítve a part ilyen célra, vagy a hajócsúszda volt balesetveszélyes.

Ottlétünk hétvégéjén több száz vizitúrázót láttunk, de (a „kikötők” zsúfoltságát leszámítva) ennek csak örülni tudtunk, hiszen az Öreg-Túr megérdemli az evezősök megtisztelő látogatását. A harmadik napi (Túristvándi alatti) túrán már csak kis csapatunk kóborolt. Hamar megértettük, miért. A sok természeti (értsd: fa akadály) igencsak megkívánta a kreativitásunkat, odafigyelésünket. Itt is működött Murphy vízi törvénye: „ami vízbe dőlhet, az be is dől”. És valóban! Itt majdnem több volt a mederben a fa, mint a víz, és kis túlzással többet feküdtünk a hajófenékbe kuporodva, mint amennyit eveztünk. De ez szerethető, élvezetes kihívás volt.

Zempléni kincsek nyomában, ha esik, ha nem

Zempléni kincsek nyomában, ha esik, ha nem

2022.10.03.

Ezúttal az Országos Kéktúra Vágáshuta–Füzér közötti szakaszát jártuk be. Az esős idő nem kedvezett a természetjárásnak, mégis csodálatos, élménygazdag túrában volt részünk a Zemplénben.

→ Tovább
A Zemplén fővárosában

A Zemplén fővárosában

2022.09.29.

Már hagyománnyá vált, hogy szeptember harmadik hetének nagy részét túrával töltjük, és lehetőleg hazulról távolabb. Az idén adta magát, hogy ekkor fejezzük be az OKT bejárását.

→ Tovább
A Bakony legszebb panorámája nyílik a Papodról

A Bakony legszebb panorámája nyílik a Papodról

2022.08.19.

A Bakonyban sok szép kilátóhely van. A Kőris-hegyen állva a lábunk alatt hullámzó Magas-Bakony hegyei nyűgöznek le, a Kab-hegyi kilátóból akár a Balaton víztükrének csillogásában is gyönyörködhetünk, a Baglyas kopasz csúcsáról Fehérvárig száll a tekintet. Van azonban egy kilátó ahol mindezt egyszerre kapjuk meg, ahonnan körpanoráma nyílik szinte az egész Észak-Dunántúlra: a 646 méteres magasságig emelkedő Papodon álló Vitéz Bertalan Árpád kilátó.

→ Tovább