A Keleti-Mátra legszebb kilátópontjairól tudósító cikk keltette fel az érdeklődésemet a hegység ezen szeglete iránt.

Már sokszor jártunk a vízesésnél, de azt eddig mindig észak felől közelítettük meg, ezért számomra a vízfolyással megegyező irány pozitív adalék volt a tervünkhöz.

Körtúránk kiindulópontja a Recski Nemzeti Emlékpark parkolója volt. Történelmünk sötét korszakának, a kényszermunkatáborban dolgoztatott raboknak állít emléket. Ha a parkot sem akarjuk kihagyni, akkor érdemes az idővel jól gazdálkodni, mert a pénztár viszonylag hamar zár. Az aszfalt túloldalán a kék kereszt jelzést választottuk. Hol benőtt, nehezen járható ösvényen, hol nyitott, napsütötte szekérúton emelkedtünk felfelé. A köves kerékpárút hajtűkanyarját követően váltottunk turistajelzést.

1 / 28

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A Szegediek-kútjához nem kell nagy kitérőt tenni, érdemes feltöltött kulaccsal folytatni.

2 / 28

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A Zúgó-nyereghez szintén egy tarvágás érintésével érkeztünk. A Kéktúraútvonalaknál megszokott gazdag útjelző tábla tájékoztat a lehetséges irányokról. Kelet felé kb. négy kilométernyire emelkedik a Gazos-kő, mely a Keleti-Mátra szép kilátás listájának egyik panorámapontja. A mi útvonalunk ezúttal az Oroszlánvár irányába mutatott, nyugat felé terveztük a gerincet bejárni.

A Nagy Zúgó-hegyre kemény, „gatyaszaggató” emelkedő vezet, ráadásul egy kerítés mellől még érdemi kilátást sem élvezhettünk. Egy elhagyatott, kis, zöld tornyos vadászház mellett ereszkedtünk lefelé, majd a Jagus enyhébb kaptatója következett. A „szépkilátás-lista” második helyezettje sem hozta a tőle elvártakat, a benőtt hegycsúcs panorámája meglehetősen szerény. A növényzet felett elcsíphetünk egy szeletet a recski bánya távoli képéből, de a várt élmény elmaradt. Nem is időztünk egy percet sem, a Jaguson átrobogva a Domoszlói-kapuig ereszkedtünk.

3 / 28

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Kapcsolódó cikkek

A Keleti-Mátra vadregényes bércein

Tovább

Élménytúra a Mátra egyik legvagányabb oldalgerincén, extrákkal

Tovább

A Recsk és Markaz között átvezető erdészeti útnál megejthetünk egy kis pihenőt, mert aki követi a Kéket, az combos emelkedő elé néz. Az Oroszlánvárra nem kis erőfeszítés árán juthatunk fel, ráadásul a térkép még kilátást sem jelöl. Az 1929-es Mátra kalauz által említett várhoz több legenda is köthető. Története, pusztulása rejt tisztázatlan pontokat. A védelmi célokat szolgáló erősség az 1400-as években Domoszlai László birtoka volt, majd később ismételten gazdát cserélt.

10 / 28

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Erőnket tartalékolva, a kerékpárúton söntöltünk a Selyem-rétre, Engel István kopjafáját érintve. A rét benőtt tisztása nem érdemel megállást, a Cserepes-tető irányában oldalaztunk keresztül a hegyen. Átszelve a hegy alját több helyen nyílik meg a táj, rálátást engedve a Mátra tömbjére.

A déli látóhatáron a Markazi-víztározó tükre csillog a hegység lába előtt. A ligetes tisztáson jól esik a pihenő, akad néhány árnyékot adó fa. A kilátás fő csapása mellett érdemes azonban nyugat felé is tekinteni, a Kékes is feltűnik a távolban.

12 / 28

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Ereszkedés közben se csukjuk be a szemünket, mert a látvány nem kevésbé megkapó. A Hármashatár Erdészház megállóhelye már ismét az erdő mélyén rejtőzik. Kéktúrázó pecsételő- és pihenőhely, esőbeállóval. Ismét felfelé vezet az út, a Felső-Tarjánkától már csak 20 perc a Markazi-kapu. A zöld sávra váltva szép szálerdő, majd tarra vágott tisztások váltják egymást. Másfél kilométernyire a vízeséstől, még a régi fa útjelző táblánál fordultunk rá az Ilona-patakkal kísért ösvényre a Marhád lába alatt. A kaszkádot tápláló csermely az út menti árokban vág magának utat.

22 / 28

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Parádfürdőtől könnyen járható, nagyrészt aszfaltos út közelíti meg, ezért akár babakocsis családok is szívesen látogatják. A zuhatag előtt pár száz méter gyökerekkel tarkított, kissé nehézkesebb, de gyerekek is könnyen leküzdhetik. Szép időben, szabadnapokon kisebb tömeg is összegyűlhet, de ezúttal szerencsénk volt, nem tolongott éppen senki.

Kapcsolódó cikkek

Barangolás a Keleti-Mátrában

Tovább

Markaz, ahol a Mátra és az Alföld összeér

Tovább

Lemászva a délről magasodó sziklákról, minden irányból volt szerencsénk megcsodálni ezt az egyedülálló természeti jelenséget. Fotózás szempontjából nem éppen szerencsés a fekvése, de azért sikerült egy-két kattintással megörökíteni. Pár perces szusszanást követően kirándulók törték meg a magányunkat, ezért teret engedve az újonnan érkezőknek, továbbálltunk. A völgyben folytattuk utunkat, ahol a Mátra földtani értékeit bemutató tanösvény tábláival találkozhatunk.

21 / 28

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A vadgesztenye fasor előtt váltottunk irányt, és a Várbükk felé kanyarodtunk.

24 / 28

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Kulacsainkat is megtöltve vágtunk neki az utolsó etapnak. A Várbükki kulcsosháznál munkálatok folytak, a rétre nem kanyarodtunk ki, a bicikliúton maradva érkeztünk a piros kereszthez. Többnyire nyílt ösvényünket lazán keretezték bükkök és fenyők. Az utolsó métereken az emlékhellyel határosan gyalogoltunk vissza, érintve az egykori barakkok kőalapját. A történelmi emlékezetbe idő hiányában nem volt módunk belefeledkezni, ami akár következő túránk megalapozója lehet.