Túracipellő

Gyerekekkel a szabadban

Szöveg és fotó:
2020. április 7.

„Karanténtúra” a saját utcánkban

Igyekszünk komolyan venni a karantént, ami persze viszonylag könnyű egy közös társasházi kerttel. Összhangban a szabályozással a környező utcákban néha biciklizünk egyet a gyerekekkel. Kirándulni most nem járunk, már csak azért sem, mert nincs autónk, tömegközlekedni csak ezért meg nem akarunk. De ma egy frappáns ötlet keretében felfedeztük viszonylag hosszú utcánk azon szakaszát, ahol nem járunk a mindennapokban.

A gyerekek számára a feladat az volt, hogy az amúgy is imádott és állandóan elkunyerált tükörreflexes fényképezőgépemmel fotózzák le mindazt ezen az útszakaszon, ami a tavaszt jelenti számukra, vagy azt, ami csak szimplán tetszik nekik. A téma kiválasztása nagyon fontos szempont, amely során figyelembe kell venni az életkort is. Mi csak úgy belevágtunk most, de annyi biztos, hogy ha további szigorítások nem lehetetlenítik el, lesz újabb fotós utcai túra!


Amikor fáj a növényhatározó hiánya

Az első fotótéma persze az éppen virágzó, vagy hajtásokat hozó növények sokasága volt. Megcsodáltuk a vadgesztenye hajtásait, de megfigyeltük azt is, hogy az utca különböző pontjain lévő fák pár napos csúszásban vannak egymáshoz képest.

Persze a teljes díszben pompázó gyümölcsfák vittek mindent a gyerekeknél, de felfedeztük az idei év első orgonavirágát is, igaz, a bokor még éppen csak bontogatta virágait.

Láttuk, hogy az aranyeső már „zöldül” befele, nemsokára átváltozik azzá a – bocsánat a szóhasználatért – jellegtelen növénnyé, ahogy egész évben látjuk. Egy kerítésen megfigyeltük, hogy a környékünkön sok helyütt látható „kerítésépítő” borostyán hogyan fonja körbe fás szárával a kerítést, szinte áthatolhatatlan falat képezve rajta.

Mi a Hegyvidék „alján” lakunk, s a társasházak kertjeiben bőven pompáztak már a virágok. Így elég gyorsan eljutottam a felismerésig, hogy legközelebb egy növényhatározót is viszek magammal, mert a virágkavalkádban bizony nem igazodtam ki. A karanténélet amúgy is az önfejlesztésről szól…

Botanikai búvárkodásunk tetőpontja mindenesetre egy facsonk volt, amelyről friss hajtások sarjadtak, jelezve ezzel az élet erejét és a tavaszi megújulást.

Ez már csak azért is volt izgalmas számunkra, mert éppen a napokban néztük meg a gyerekekkel a Vad Kunság című természetfilmet, s egyik lányom pont rákérdezett a „sarjad” szó jelentésére. Így olvadt össze irodalom és biológiaóra az utcán.


A gázvezeték, a suháng és a gyíkles

Amikor a virágokat kezdtük megunni, éppen azon agyaltam, hogy a közműjelző tábla lesz a következő tematika (és nem is rossz ötlet, bár nem árt készülni kicsit, vagy sokat…), de szerencsére belebotlottunk a Hegyvidéki Önkormányzat egy különösen érdekes kezdeményezésébe, a suháng programba. Ennek keretében a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvánnyal közösen nagyon fiatal fákat ültet ki az önkormányzat a közterületre, például pont a mi utcánkba.

Ezek a nagyon fiatal fácskák a kertészetekből áthozott, jóval termetesebb és idősebb fákkal ellentétben jobban alkalmazkodnak a környezetükhöz, helyben kialakuló gyökérzetükkel kevesebb gondot okoznak a közműveknek, olcsóbbak, és nem utolsó sorban ezáltal lehetőség adódik őshonos fajták telepítésére.

A gyerekeket ez talán kevésbé, engem viszont nagyon is felvillanyozott (pont a mi utcánkban? – bár ezen a szakaszon tényleg másfél éve jártam utoljára).

Az épített környezet most kevésbé volt fókuszban, bár egy titkos lépcsőt így is sikerült felfedeznünk! Kertünk igazi madárbarát kert, ahol gyakran lessük is a madarakat, ezért ez sem volt most téma, meg a madarakat fotózni amúgy sem könnyű. Igazi városi természetbúvár kalandot ígért viszont egy jó gyíkles, amelyre így az április eleji napsütésben azért talán van lehetőség. Óvatosan fürkésszük hát a napsütötte kőkerítések oldalát, hátha megpillantjuk a fali gyík egyik sütkérező példányát. Kitartásunk eredményhez vezet, olyannyira, hogy az egyik példány szinte pózol a kamerának és a gyerekeknek, 10 cm-re is meg tudjuk közelíteni, mielőtt besurran egy repedésbe.

A fali gyík, mint talán legurbánusabb gyíkfajunk, jól alkalmazkodik az ember jelenlétéhez, napsütötte kerítéseken, házfalakon kifejezetten gyakran látható, hiszen nagyon kedveli a napsütést és a meleg időjárást (ezért a természetben leggyakrabban forró sziklákon láthatjuk mozdulatlanul napozni).

Megpillantásukat az is megkönnyíti, hogy a gyíkoktól szokatlan módon a fali gyík fajtársai közvetlen közelében, már-már kolóniákban él (bár, ahogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján olvasom, ez csak a nagy egyedsűrűségre vonatkozik, kapcsolat nincs az egyes példányok közt).

Kirándulás volt ez a javából, nem séta, hiszen a felfedezés izgalma hajtott minket. De első utcai kirándulásunkba ennyi fért bele, ugyanakkor nagyon is felvettük a karanténléthez gyűjtött lehetőségek közé! Ez a vírusjárvány amúgy is arra tanítja az embert, hogy éljen sokkal, de sokkal lokálisabb életet. Első utcabeli kirándulásunk nagyon jól sikerült, bár kissé furcsa volt, hogy vagy mi kerülgettük az embereket, vagy ők minket. Új valóságunk más, igaz sokkal szívderítőbb módon is visszaköszönt az utcán: az egyik házon nagyon szép, kézzel készített családi „festmény” hirdette, hogy nagyon sokan gondolnak mindazokra, akik a „fronton” harcolnak a vírus ellen nap mint nap. Tényleg maradj otthon! Még a saját utcád is ezer meglepetést tartogat!

Budai kincskereső túra Sissi nyomában

Budai kincskereső túra Sissi nyomában

2021.01.04.

Hacsak nem direkt a sárdagasztás a cél, nehéz kirándulni a családdal a szétázott, színevesztett erdőben. Idén is megszerveztük ugyan a gyerekek által mindig szeretett adventi kirándulást, de aztán az ünnepek alatt még valami egyébre is vágytam. Az Erzsébet királynő budai látogatásáról szóló, nemrég megjelent TM-cikk ösztökélt arra, hogy összeállítsak egy Sissivel kapcsolatos, kincskereső útvonalat a János-hegy környékén. Az ötlet bevált: olyan gyorsan öltöztek fel reggel a gyerekek, mintha havazott volna az éjjel.

→ Tovább
Így szerettük meg végleg a családi vízitúrázást

Így szerettük meg végleg a családi vízitúrázást

2020.09.19.

Magyarország bővelkedik felfedezésre váró, csodálatos vadvizekben, a vízitúrázás pedig „igazi” természetjárás, abban az értelemben mindenképpen, hogy a vízről egy olyan oldalát láthatjuk a természetnek, amit máshonnan nem igazán. De hogyan kezdjünk el vízitúrázni a gyerekekkel?

→ Tovább
Szlovákia legváltozatosabb szurdoktúrája családoknak lett kitalálva

Szlovákia legváltozatosabb szurdoktúrája családoknak lett kitalálva

2020.08.17.

Két látványos szurdok: létrás mászás, vízesés, búvópatak az elsőben, virágpompában úszó havasi rét felhőbe vesző fenyvesekkel és játszóteres étterem a túra közepén, végül egy újabb vízesés, működő vízimalom és két kilátóból is élvezhető szédítő mélység a másodikban. Mindezt egyben, a Kócs-hegység látványos körtúrájában.

→ Tovább