Kéktúra a „bükki kövek” peremén

A Bükk-fennsíkot délről az úgynevezett „bükki kövek” (például Három-kő, Tar-kő, Cserepes-kő, Pes-kő, Őr-kő, Bél-kő) határolják, amelyek fehéren vakító meredek leszakadásai mintegy uralják a tájat, már messziről felismerhetővé téve a fennsík peremét. A barlangokkal és felszíni karsztos formákkal tarkított vad sziklakolosszusok kialakulása sokáig vitatott volt a szakemberek körében. Írásunkban ennek nyomába eredünk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A fent megnevezett „bükki kövek” a Bükk-fennsík déli határának úgynevezett perem-bércei avagy „határkövei”. A fennsík felől szemlélve jellegtelen kiemelkedéseknek tűnő bércek külső oldalai viszont nem ezt a képet mutatják: itt a lejtők meredekek, helyenként függőlegesek vagy túlhajlók, vadak és sziklásak. Az ok elsőként is a földtani felépítésben keresendő.

A „kövek” anyaga a triász időszak középső és kései szakaszában (239–225 millió éve) keletkezett Bükkfennsíki Mészkő Formáció, melynek eredetileg vízszintesen lerakódott rétegei itt függőlegesen állnak.

Eredeti mésziszapos anyaga az egykori ősi üledékgyűjtő, a Tethys zátonyokkal tagolt sekélytengeri lagúnáiban rakódott le, egy óriási karbonátplatformon, azaz peremes selfen. A jól karsztosodó mészkövek az alattuk fekvő agyagpalákra támaszkodnak (Lökvölgyi Formáció), amelyek már mélytengeri környezetben rakódtak le a középső- és késő-jura időszakban (157–154 millió éve).

A Három-kő vad leszakadása a Bükk-fennsík peremét jelöli ki

1 / 3

Fotó: Veres Zsolt

Azért lehetséges, hogy a „bükki kövek” triász mészkövei alatt jóval, mintegy 80 millió évvel fiatalabb képződmények találhatók, mert a Bükköt kialakító kréta időszaki szerkezeti mozgások egy bonyolult, gyűrt, takarós szerkezetű hegységet hoztak létre. Az átbuktatott, „feje tetejére” állított rétegsorok miatt lehetséges az, hogy a jura pala az idősebb triász mészkő alatt található.

A Tar-kő büszke homloka a Három-kő irányából

2 / 3

Fotó: Veres Zsolt

A könnyen málló, aprózódó palás rétegsorok mintegy kiperegnek a mészkövek alól, amelyek alátámasztásukat vesztve omlanak le a mélybe. Láthatjuk tehát, hogy a „kövek” világosszürke–fehér homlokai, merész leszakadásai egyrészt kőzettani okok miatt jöttek létre, eltérő típusú, településű és mállási sebességű kőzettestek határán.

A kőzettani mellett szerkezeti okok is szerepet játszottak a sziklamonstrumok kialakulásában, ugyanis a pikkelyeződések feltolódási vonalainak határai szintén egybe esnek a Bükk-fennsík déli peremének „köveivel”.

Ezt számos helyen egy dörzsbreccsa elnevezésű kőzet igazolja, amely egymásnak feszülő, és egymáson elcsúszó kőzettestek érintkezési zónájában alakul ki. Ezért az elmúlt időszak kutatásai alapján kijelenthetjük, hogy a Bükk-fennsík peremét kőzetminőséghez igazodva, válogató lepusztítás, azaz szelektív denudáció által kiformált szerkezeti lépcsőnek lehet tekinteni.

Hangulatkép a Tar-kő kilátópontjáról

3 / 3

Fotó: Veres Zsolt

A Bükk-fennsík peremének őrei pazar kilátással, látványos felszíni és felszín alatti karsztos formakinccsel, „őserdőkkel”, barlangszállással (Cserepes-kő) és egy hatalmas kőbánya látványával (Bél-kő) ajándékozzák meg az arra járót, például az Országos Kéktúra vándorát.

Kapcsolódó cikkek