MOLFresh Corner

MOL természetjáró blog

Szöveg és fotó:
2023. január 12.

Misztikus romok és ködbe vesző panorámák a Börzsönyben

Ennek a Magas-Börzsöny peremén vezető körtúrának a legfőbb látnivalóit a pazar panorámát nyújtó kilátópontok adják. Már ha épp nem burkolja be sűrű köd a Perőcsény feletti hegyeket. De ha mégis, akkor is izgalmas és változatos túrában lehet részünk ezen a ködben is szép útvonalon.

Túránk kiindulópontja a Börzsöny északnyugati lábánál fekvő Perőcsény volt. A faluba érkező utazót egy hangulatos pincesor fogadja, de sok szép régi házat is látni még a településen. A falu furcsa hangzású neve szláv eredetű Prečani szóból származik, melynek jelentése a „túlsó parton lakók”.

Kicsit több mint 11 km-es túránkat a piros négyzet jelzésen kezdtük meg, az első méterek a falu középkori eredetű, szép temploma mellett vezetnek el. A 14. században, gótikus stílusban épült templomot a későbbi századokban barokk, majd romantikus stílusban építették át, a 17. század eleje óta a reformátusok használják azt.

Az időjárás-előrejelzés szerint ezen a napon tulajdonképpen bármi lehetett volna, szitáló eső, köd és felhők mögül kikandikáló napsütés is, így bízva abban, hogy még akár szép idő is lehet, nekiindultunk.

Perőcsénybe érve azonban már látszott, ez a nap nem pont olyan lesz, mint amilyennek elképzeltük.

Alig értünk be az erdőbe, rákezdett az eső, először csak diszkréten, amitől még pont elhiszi az ember, hogy ez nem fog sokáig tartani, de aztán egyre sűrűbb és nagyobb cseppek kezdtek hullani ránk. Előkerültek az esőkabátok, és jó sokáig maradtak is rajtunk. A sár is egyre nagyobb lett, ahogy a kapaszkodtunk felfelé. A hegy gerincére érve aztán a köd is útitársunkká szegődött, és egyre jobban átszőtt mindent körülöttünk.

A túrára nyolcéves kisfiam is eljött, és a kezdeti körülmények nem nagyon voltak ínyére, nagyon úgy tűnt, nem sok kedve van ázni-fázni és 11 km-t gyalogolni. Aztán, a már jól bevált túra közbeni történetmesélés, amit az apukájával mesteri szintre fejlesztettek, megint átlendítette őt a mélyponton, és onnantól kezdve – mintha varázsütésre történt volna – már jókedvűen dagasztotta tovább a sarat. Az is nagyon jó ebben a közös mesefűzésben, hogy a történet alakulását nagyban befolyásolja az aktuális környezet és a látottak, így az állandó szereplők mellett egy út mellett növő erdei pajzsikának, egy fura sziklaalakzatnak vagy egy közeli település vasútállomásának éppúgy szerepe lesz benne.

A 627 méter magas Jancsi-hegy tetején, ahol – a terv szerint – gyönyörű kilátásban lett volna részünk, tejfehér köd fogadott bennünket, mintha reggel valaki elfelejtette volna széthúzni a függönyt, ami mögött a nagy látványosság rejtőzik. Így távlatok helyett a közeli szépségekre figyeltünk, a hegygerincen növő gyönyörű zuzmókra, mohákra és a sejtelmes ködben szürreális alakokká átalakuló kopár fákra.

Hogy itt egykor egy kis vár állott, arról csak a Várak a Börzsönyben jelvényszerző túramozgalom kis táblája árulkodott, amit egy sziklán szúrtam ki. Ásatások során késő bronzkori és Árpád-kori leleteket is találtak. Az itteni telep védelmét szolgálhatta a védvonal, amit ma már csak árkok és kisebb kőrakások jeleznek.

Ezután következett az egyik kedvenc részem, az Ökör-orom, ahol hosszan elnyúló kőrengeteg és elképesztő sziklák között vezet az ösvény. A jégkorszaki felszínformálás nyomán keletkezett kőfolyások köveit ma is aprózza a fagy. Bár idén ezzel a tevékenységgel még nem sokat foglalkozott a tél.

Én egyébként nagyon szeretem a ködbe burkolózó erdőket, de itt a ködfátyolon átsejlő sziklatömbök, az élénkzöld mohaszőnyegbe burkolt sziklák és idős fák még az átlagnál is misztikusabbá és izgalmasabbá tették ezt a túrát. Persze, az nagyon jó lett volna, ha a 685 méter magas Holló-kőre érve az egyre erősebbé váló szél szétfújta volna a fehér ködtengert, és – ha csak egy pillanatra is – elénk tárult volna a fenséges hegyek látványa.

De hát, ne legyünk telhetetlenek, mindent nem lehet, ráadásul, ideérve már az eső is elállt. Ennek örömére meg is ebédeltünk itt, a 15–18 millió évvel ezelőtt beszakadt vulkán peremén, ahonnan szép időben a hegység egyik legszebb panorámája tárul a túrázók szeme elé. A Magas-Börzsöny nyugati része, a Jancsi-hegytől a Holló-kőn át a Kövirózsás-, illetve Vár-bércig, ahol a mi túránk is folytatódik, még ennek a kalderaperemnek a része. Szürreális, ha belegondol az ember ilyenkor, hol is sétálgat pontosan.

Rövid ebédszünetünk után folytattuk tovább utunkat a Vár-nyeregbe, majd a piros háromszög jelzésen, a meredek és csúszós ösvényen felkapaszkodtunk a 715 méteres Vár-bércen található Salgóvárhoz, ami sokkal kevésbé ismert, mint a Salgótarján közelében fekvő, hasonló nevű másik vár.

A ködből egy hatalmas, 10–12 méter magas sziklatömb zord alakja rajzolódott ki, mellette egy kis falmaradvány húzódik, kicsit távolabb, a szikla másik oldalán még pár hasonlót látni. Nem pontosan tudtam elképzelni, hogy hol is állt itt a vár. A leírások szerint a 20 x 25 méteres felsővár a függőleges falú szikla tetején volt. Az a falmaradvány, amit a szikla tövében látunk, a szabálytalan alaprajzú középső várból származik. A kicsit lejjebb látható kis falmaradványok pedig az alsóvárból maradtak meg.

Salgóvár

Salgóvárat a tatárjárás után emeltették a környék akkori birtokosai a Hontpázmány nemzetség tagjai. Később királyi birtok is volt, majd az 1400-as évek elején Salgói Miklós lett a birtokos. Ő azonban rossz útra tévedt, hamis pénzt veretett, és házasságtörő viszonyt folytatott Garai János báró feleségével, Hedvig hercegnővel. Bűnei miatt Luxemburgi Zsigmond király utasítására örökös száműzetésre ítélték, birtokait elvették, a két várát, a Salgót és a Benevárat pedig lerombolták.

Salgóvártól leereszkedve visszatértünk a Vár-nyeregbe, ahonnan a piros kereszt jelzésen indultunk vissza Perőcsénybe. Ahogy az már lenni szokott, túránk végére kiderült az ég, és kisütött a nap is, ahogy felszállt a köd az erdőből, olyan érzésem volt, mintha hirtelen kitisztult volna a látásom. Szinte furcsa volt ennyire élesen látni a körülöttem lévő világot azután, hogy órákon át fehér fátyol mögé bújt minden.

A sártenger viszont minden eddiginél nagyobb lett, különösen az erdészeit utakon. Méretes sárcipőkben értük el a falu szélét, és nagyon örültünk annak, hogy még világosban visszaértünk. Téli napokon azért ez mindig izgalmas kihívás a hosszabb kirándulásokon.

Az tény, hogy ez a túra, ahogy az a nagy könyvekben meg van írva, szép időben, szép kilátásokkal az igazi, de így, ködben, sárban, esővel és széllel is egy igazán remek, kalandos és emlékezetes túra marad számunkra. De hogy szép időben visszajövünk, az nem is kérdés, és kíváncsian várjuk, milyen arcát mutatja majd akkor ez a fenséges táj, amikor ezer ágra süt a nap, és a kilátást semmi nem zavarja.