Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Mozdulj a sínekért a Bakonyban

Turista Magazin 2017.02.28.

Gyalogosok a vonatért: leegyszerűsítve erről szól ez a túra, amit évek óta rendeznek a műemlék Bakonyvasút vonala környékén. Változott az útvonal, sőt, az események szervezői és neve is, de a lényeg nem. A Bakony szép és kevésbé ismert tájain barangolhatunk, és - legalább egyszer - a vasutat is használjuk.

Második éve Eplényből indulnak a tél végi „Mozdulj-túrák”; természetesen a vasútállomás épületétől. Rövid távon 13 km-t lehet teljesíteni, míg a hosszabb szakasz 25 kilométernyi élményt kínál. A tavalyi kellemes emlékek idén újra ide csábítottak bennünket: két öcsémmel sikerült is a célul kitűzött nyolcas rajtot megvalósítanunk. Ezt persze egy kis számolgatás előzte meg: Zircről, a célból 13:11-kor indul vissza a vonat, amit el kell érnünk. A tavalyi négy órás teljesítést vettük alapul, és így - biztonsági ráhagyással - öt órával számolunk. Ennek elégnek kell lennie - ha nem, akkor marad a futás!


Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán

Kissé csípős reggel, de ígéretes derűs ég és előbúvó nap fogad, meg sok parkoló autó. Szerencsénkre egy-két nevező van csak előttünk - mint később megtudtuk, a vonattal érkezők kevésbé voltak szerencsések. Helyi túra, igaz, de ma igen sok induló választotta ezt a túrát. Persze, közrejátszik ebben, hogy idén Cartographia Kupa-fordulós esemény, és része az Észak-Dunántúli Kupának is. Én magam is részt veszek ezeken évek óta - élek tehát az alkalommal, és begyűjtöm mindkét füzetet. Aztán igyekszem is kifelé, két öcsém után, és máris követjük a szalagokat, lejtő és emelkedő vár mindjárt az elején. A terep egészen kellemes, jól járható, gyorsan eljutunk a faluig, ami északabbra fekszik vasútállomásától. Kertek alól, hátulról mellőzünk néhány házat, és nekivágunk a mai első (és nagyjából egyetlen) komolyabb szintemelkedésünknek.


Az Ámos-hegy magasodik előttünk, de a felvezető út is teljesen rendben van, szépen haladunk felfelé. Kis pihenők, és máris felbukkan az első ellenőrző pont, ahol barátságos személyzet kínál többféle édességet is. Szőlőcukrot választok, míg pecsételnek, de máris megyek a kilátó felé, ahonnan 360°-os panoráma tárul fel.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán

Kattints a képre, és nézd meg a panorámát nagyobba!


A látási viszonyok is jók, így kiválóan kivehetők nemcsak a közeli dombok, falvak, de a horizonton a Bakony teteje, azaz a Kőris-hegy is. A mellettünk-alattunk futó sípályán hosszú fehér foltok jelzik: nem régiben itt még a tél volt az úr. 

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Távolabb persze Zirc is feltűnik, ami így légvonalban egészen közelinek hihető - de mi tudjuk, hogy addig még egy fordított C betűn fogunk eljutni. Neki is vágunk: emlékezünk tavalyról a következő szakaszra, ami kiváló futópálya. Most sem okoz csalódást, kiváló tempót lehet itt tolni. Az utolsó részen jobb is, mint előző évben: az akkori puha, helyenként saras részek most remek állapotban vannak, igen hamar leérkezünk.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán

 

A Malom-patak völgyében egy szép fahídon kelhetünk át, és láthatjuk a kis tavat, befagyott állapotában. A környező domboldalak is havasak itt-ott, de a pompás napsütés és a folyamatosan melegedő hűmérséklet azért jelzi, hogy a tél végén járunk már.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Rátérünk a Közép-Dunántúli Piros vonalára, és egészen Alsóperéig azon haladunk. Közben meredek oldalak között jutunk előre, majd letérünk az erdészeti útról; saras rész következik. Szerencsére még ez is a járható kategória - a tempót nem veszi vissza érdemben. Elhagyjuk a Köves-kutat, majd jobb kéz felől remek rálátás nyílik a tájra - egészen a Balatonig! Aztán hosszú egyenes, és jöhet az ereszkedés Alsóperére.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Idén nem kell elmennünk a vadászkastélyig: most jóval közelebb, a rendezvény-központnál találjuk a második pontot, ahol a bélyegző mellé egy Balaton-szelet is jár. Vizet is tölthetünk, és egy érdekes jelvénykiállítást is megtekintünk. Az arborétum azonban így kimarad, tehát irány a következő ellenőrző pont! A rajtnál elárulták a rendezők, hogy itt a gerincen szerettek volna vinni bennünket, de sajnos nem kapták meg a szükséges engedélyeket. Marad tehát a tavalyról már megismert aszfaltos út; ezen haladunk a gyönyörű napsütésben. Tél van, észleljük, hiszen fagyos-jeges patakot metszünk. Tavasz van, a vak is látja: a mogyoró barkái remekül szemléltetik.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán

 

Balról mindeközben pompás rálátás nyílik a Bakony környékére: a tekintet kényelmesen elvándorolhat a már meghódított Ámos-hegytől egészen az említett Kőrisig.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán

Kattints a képre, és nézd meg a panorámát nagyobba!
 

Kisvártatva kereszteződés következik, de ezúttal nem itt, hanem feljebb lesz a következő ellenőrző pont: idén felmehetünk a Csengő-hegyi kilátóhoz is. Köves szakasz jön, emelkedővel, de szerencsére nagyobbrészt kiválóan járható. Aztán füst kanyarog, hamar felbukkan a kilátó, pecsét és fotózás; gyönyörködés a tájban.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Majd mi is visszafelé vesszük az irányt, és az útról kiderül, hogy futni is remekül lehet itt. Aztán még egy kevés aszfalt, de Felsőperéig már nem megyünk el rajta: szalagozás, jobbra letérés. Tavaly itt nagy sár volt, és most is attól tartottunk már jó előre. Nem is tévedtünk: a szántóföld szélén lassan haladunk, figyelni kell a lépésekre; ragad a cipőtalp. Aztán erdős szakasz, és ott már javul a helyzet, néhány száz méter után pedig újra kellemes füves ösvény visz tovább. Őzek vágtáznak balra mellettem, pár méterig versenyt futunk, aztán persze könnyedén elhagynak. Jobbról sziklás gerincet csodálhatunk meg, hosszan kísér bennünket.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán

Kattints a képre, és nézd meg a panorámaképet nagyobba!

 

A Kis-Csiga-hegyen járunk, kellemes erdőkben, gyorsan fogy az út. Balról a Perei-ér érkezik meg, majd nemsokára jobb kéz felől egy romos épület jelzi, hogy Veimpuszta van előttünk. Meg azt is, hogy ráérkeztünk az Országos Kéktúra vonalára: innen már - egészen a célig - minden métert azon teszünk meg.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


A Gaja-patak mellett haladunk, helyenként jól járható, néhol saras szakaszokon. Réteken is átvágunk, néhol elég hiányos a Kék. A táj változatos, gyönyörű bükkösben folytatjuk utunk, és emlékeink nem csalnak: hamar felbukkan Nagyesztergár község széle, ahol az utolsó ellenőrző pont személyzete fogad.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


A kapott kupont nem használjuk ki a szomszédos üzletben: jó esélyt látunk ugyanis a korai beérkezésre - és inkább a zirci kedvenc cukrászdánkra tartogatjuk az időnket. Így hát megnyújtjuk a lépést, áthaladunk a falun, ahol a kutyák (és ugatásuk) sokféleségét tapasztalhatjuk meg. Aztán letérünk az aszfaltról, szántások szélén ballagunk, a tavalyi barkás szakasz azonban most még szunnyad. A rálátás Zircre azért szépen feledteti eme hiányosságot, és gyorsan odaérkezünk a várostáblához. Innen meg már csak egy gyors szaladásnyi a vasútállomás. Négy-tizenhárom, remek. A váróterem meglehetősen zsúfolt, de türelem kitűzőt és emléklapot terem. Meg pecséteket a füzetekbe, valamint gratulációt, kézfogást az egyik rendezőtől, akit már évek óta üdvözölhetek itt. És persze egy vonatjegyet Eplényig, hogy a túra nevét is szem előtt tartsuk.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Hála remek időgazdálkodásunknak, elhaladunk a Zirci Arborétum mellett, megcsodálhatjuk a ciszterci apátság pompás épületegyüttesét. Igen, természetesen beleértve kiváló cukrászdájukat is, ahol ismét kedves ismerős túratársakkal találkozunk.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


És jöhet a hangulatos retró utazás a teli vasúti kocsikban, ahol még kolléganőmmel és kis csapatával is találkozhatok, majd Eplényben leszállva egy igen kellemes kirándulással gazdagodva indulhatunk hazafelé.

 

mozdulj_a_sinekert__25_tt_19.jpg


Szöveg és fotók: Gombos Kálmán

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
 

A Keleti-Mátra legszebb sziklakilátója: a Sas-kő

A Keleti-Mátra legszebb sziklakilátója: a Sas-kő

2020.07.03.

A Kékest mindenki ismeri. A legtöbben felmennek autóval, körülnéznek, és már indulnak is haza, abban a hitben, hogy látták a Mátrát, pedig szinte semmit sem láttak. Ha vennék a bátorságot és belépnének a Kékes évszázados bükkerdejébe, akkor egy kellemes sétával felfedezhetnék a Mátra igazi arcát, az egyik legszebb sziklabércét, a magashegységeket idéző Sas-kőt.

→ Tovább
Belecsöppentünk A Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatba

Belecsöppentünk A Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatba

2020.06.29.

A Cserhát és a Göcsej nagyon sokban hasonlítanak egymásra. Itt is ott hegyre föl, hegyre le caplatunk, miközben rendszerint nem ússzuk meg dagonyázás nélkül. Csak a méretek mások, a Cserhátban nagyobbak, sokkal nagyobbak. A vendégszerető emberek is nagyban hasonlítanak egymásra, hagyományaikat tisztelik, ápolják, büszkék rájuk.

→ Tovább