Vasárnap csak indokolt esetben megyek túrázni (főleg ha előző nap is voltam). Szentgotthárd környéke azonban mindig is a szívem csücske volt, és marad is, a Magyarlak TT-t tehát nem hagyhatom ki. Ráadásul közel is van, a túra is rövid, azaz hamar otthon lehetek. Lacival gyors tempót tervezünk: jó lenne hat feletti sebesség. Igen könnyű cuccal (és öltözékkel) szállunk ki a kocsiból a művelődési ház udvarán. Hála az előnevezésnek és a gyors rajtoltatásnak, egy fotó után máris a tujasor között megyünk felfelé, ki a házak közül.

1 / 12

A temető után érdemes visszatekinteni, pompás rálátás kínálkozik a környékre. Aztán tovább, fel, itt a szőlőhegy, szalagok segítenek, erősítenek rá a Mária-jelzésekre. Változatosan hullámzó rész jön, majd kiérkezünk egy kis útra. Ez kissé saras, de újra erdőbe jutunk, ahol kiváló az ösvény. Meglepően kanyargó vonalú patakot ugrunk át, itt puha a terep.

2 / 12

3 / 12

Emelkedő jön, kanyarog az út, de az M-jelzések és a szalagok is rendben vannak, nem lehet tévedni. Túratársakkal találkozunk, néha meghökkentően nagy zsákokkal mennek. Gerincen haladunk, a fák között távolra lehet ellátni. Kiváló az idő, a pompás napsütés, a kék ég és az aranyszínű avar szívet-lelket nyugtató. Egészen magával ragad ez a környezet. Arról beszélgetünk, milyen remek helyszínt találtak a környékbeliek a vallásuk gyakorlásához.

4 / 12

5 / 12

Mert a sáfár-hegyi Mária-kegyhelyhez igyekszünk, ami egykor a sáfárok lakóhelye volt. Mára ennek semmi nyoma, de a szépen felújított, rendben tartott zarándokhely a tájékoztató táblákkal és padokkal sokakat csábíthat egy kis kirándulásra. Az itiner szerint itt szelfiznünk kellene - szerencsénk van, túratársak megoldják ezt helyettünk. Éles jobbos kanyart veszünk, itt is kiválóak az utak, lefelé tartunk. A csörötneki szőlőhegyet csak mellőzzük, látunk pár épületet, de ott is élesen jobbra térünk. Az erdő errefelé is igen szép, a fények varázslatosak, pazar túraterepen haladunk, a sárga sáv jelzésen. Erdei útra érünk, járműforgalom nyomain megyünk, ami persze sáros kicsit, de kemény, jól járható.

6 / 12

Megérkezünk a második - szintén önellenőrző - pontra, szúróbélyegzőt nyomunk, és innen már a zöld sáv visz. Több túratárssal találkozunk, de tavaly itt már a futók is előztek bennünket. Most viszont a korábbi rajtnak és a gyorsabb tempónak köszönhetően megelőzhetjük őket. Nézzük az órát: jól állunk, a lejtőkön kellemeseket kocogunk, futunk. Jobbról egészen varázslatosan sűrű fenyves, balról fakitermelők. Ez utóbbinak persze kevésbé örülünk. Balos hajtűkanyar, tavaly itt tévesztettünk kicsit; most figyelünk, nem hagyjuk, hogy az út „vigyen”, betérünk jobbra az erdőbe a zöldön. Hullámzó terep, de az ösvény itt is jó minőségű, élvezetes a futás. Leereszkedés jön, alattunk a műút, távolabb pedig már feltűnik a tó.

7 / 12

Átvágunk az úton, technikás szakasz, de hamar a Hársas-tó partján találjuk magunkat. Mint mindig, most is nagyon szép, így befagyottan is. Rászánok egy kis időt a panorámaképre, mert egyszerűen annyira kínálja magát… Aztán Laci után eredek. Esőházak, pihenőpadok mellett jutunk előre, majd kiérünk a mesterséges tó északi végére, a gáthoz.

8 / 12

9 / 12

Innen meg már csak pár méter Máriaújfalu, a maga kanyargós útjaival. Nem sokáig megyünk azokon: harangláb, majd jobbos letérő a házak között, és ki is érkezünk a községből. Az aszfaltos út földútra vált, ami most is meglehetősen saras, főként az árnyékos részeken. Szerencsére sok a nyílt, napsütötte rész is, ami egészen száraz, jól járható - sőt, futható. Kedélyes szeniorkorú társaságot előzünk, jókedvűen haladnak, ügyet sem vetve fagyott-saras útjukra.

10 / 12

Itt ugyanis egészen kemény részek is akadnak a hatalmas fenyők árnyékában - cserébe a haladás is jóval gyorsabb. Élünk is a lehetőséggel, mert az óra igencsak biztató adatokat mutat, a két és fél (esetleg három) órásra tervezett túra alig fog két óra fölé csúszni, ez már látszik. És ez be is igazolódik: a kertek alatt (pontosabban felett) elérkezünk a falu közepének környékére, az ismert tuja- és fenyősoron visszatérünk a főutcára, és bekanyarodunk a művelődési házhoz.

11 / 12

Szuper 2.07-es időt látok az órán, amit a mögöttünk haladó futók persze alaposan megmosolyognának, de mi igen elégedettek vagyunk Lacival. Lazán hat felett teljesítettünk, igen kellemes hangulatban, sokat beszélgetve. Megkapjuk a kitűzőt (emléklap majd ímélben lesz), Viktor gratulál és étellel-itallal kínál. Kétféle szendvicsből választhatunk, amihez igen jólesik a forró tea. A ráadásgofrit mi kihagyjuk, inkább a vasárnapi ebédet célozzuk meg egy átöltözés után. Merthogy még arra is sikerül hazaérkeznünk.

12 / 12

(Kattints a térképre a nagyításért!)

Szöveg és képek: Gombos Kálmán

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!