Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Teljesítménytúra a vasárnapi ebéd előtt az Őrségben

Turista Magazin 2017.03.05.

Másodszor rendeztek terepfutóversenyt és teljesítménytúrát Magyarlak község környékén. Tavaly kis családommal jártuk végig, idén ifjabb öcsémmel ismételhettünk. Ezúttal sem bántuk meg!

Vasárnap csak indokolt esetben megyek túrázni (főleg ha előző nap is voltam). Szentgotthárd környéke azonban mindig is a szívem csücske volt, és marad is, a Magyarlak TT-t tehát nem hagyhatom ki. Ráadásul közel is van, a túra is rövid, azaz hamar otthon lehetek. Lacival gyors tempót tervezünk: jó lenne hat feletti sebesség. Igen könnyű cuccal (és öltözékkel) szállunk ki a kocsiból a művelődési ház udvarán. Hála az előnevezésnek és a gyors rajtoltatásnak, egy fotó után máris a tujasor között megyünk felfelé, ki a házak közül.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


A temető után érdemes visszatekinteni, pompás rálátás kínálkozik a környékre. Aztán tovább, fel, itt a szőlőhegy, szalagok segítenek, erősítenek rá a Mária-jelzésekre. Változatosan hullámzó rész jön, majd kiérkezünk egy kis útra. Ez kissé saras, de újra erdőbe jutunk, ahol kiváló az ösvény. Meglepően kanyargó vonalú patakot ugrunk át, itt puha a terep.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Emelkedő jön, kanyarog az út, de az M-jelzések és a szalagok is rendben vannak, nem lehet tévedni. Túratársakkal találkozunk, néha meghökkentően nagy zsákokkal mennek. Gerincen haladunk, a fák között távolra lehet ellátni. Kiváló az idő, a pompás napsütés, a kék ég és az aranyszínű avar szívet-lelket nyugtató. Egészen magával ragad ez a környezet. Arról beszélgetünk, milyen remek helyszínt találtak a környékbeliek a vallásuk gyakorlásához.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Mert a sáfár-hegyi Mária-kegyhelyhez igyekszünk, ami egykor a sáfárok lakóhelye volt. Mára ennek semmi nyoma, de a szépen felújított, rendben tartott zarándokhely a tájékoztató táblákkal és padokkal sokakat csábíthat egy kis kirándulásra. Az itiner szerint itt szelfiznünk kellene - szerencsénk van, túratársak megoldják ezt helyettünk. Éles jobbos kanyart veszünk, itt is kiválóak az utak, lefelé tartunk. A csörötneki szőlőhegyet csak mellőzzük, látunk pár épületet, de ott is élesen jobbra térünk. Az erdő errefelé is igen szép, a fények varázslatosak, pazar túraterepen haladunk, a sárga sáv jelzésen. Erdei útra érünk, járműforgalom nyomain megyünk, ami persze sáros kicsit, de kemény, jól járható.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán

 


Megérkezünk a második - szintén önellenőrző - pontra, szúróbélyegzőt nyomunk, és innen már a zöld sáv visz. Több túratárssal találkozunk, de tavaly itt már a futók is előztek bennünket. Most viszont a korábbi rajtnak és a gyorsabb tempónak köszönhetően megelőzhetjük őket. Nézzük az órát: jól állunk, a lejtőkön kellemeseket kocogunk, futunk. Jobbról egészen varázslatosan sűrű fenyves, balról fakitermelők. Ez utóbbinak persze kevésbé örülünk. Balos hajtűkanyar, tavaly itt tévesztettünk kicsit; most figyelünk, nem hagyjuk, hogy az út „vigyen”, betérünk jobbra az erdőbe a zöldön. Hullámzó terep, de az ösvény itt is jó minőségű, élvezetes a futás. Leereszkedés jön, alattunk a műút, távolabb pedig már feltűnik a tó.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Átvágunk az úton, technikás szakasz, de hamar a Hársas-tó partján találjuk magunkat. Mint mindig, most is nagyon szép, így befagyottan is. Rászánok egy kis időt a panorámaképre, mert egyszerűen annyira kínálja magát… Aztán Laci után eredek. Esőházak, pihenőpadok mellett jutunk előre, majd kiérünk a mesterséges tó északi végére, a gáthoz.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Innen meg már csak pár méter Máriaújfalu, a maga kanyargós útjaival. Nem sokáig megyünk azokon: harangláb, majd jobbos letérő a házak között, és ki is érkezünk a községből. Az aszfaltos út földútra vált, ami most is meglehetősen saras, főként az árnyékos részeken. Szerencsére sok a nyílt, napsütötte rész is, ami egészen száraz, jól járható - sőt, futható. Kedélyes szeniorkorú társaságot előzünk, jókedvűen haladnak, ügyet sem vetve fagyott-saras útjukra.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Itt ugyanis egészen kemény részek is akadnak a hatalmas fenyők árnyékában - cserébe a haladás is jóval gyorsabb. Élünk is a lehetőséggel, mert az óra igencsak biztató adatokat mutat, a két és fél (esetleg három) órásra tervezett túra alig fog két óra fölé csúszni, ez már látszik. És ez be is igazolódik: a kertek alatt (pontosabban felett) elérkezünk a falu közepének környékére, az ismert tuja- és fenyősoron visszatérünk a főutcára, és bekanyarodunk a művelődési házhoz.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Szuper 2.07-es időt látok az órán, amit a mögöttünk haladó futók persze alaposan megmosolyognának, de mi igen elégedettek vagyunk Lacival. Lazán hat felett teljesítettünk, igen kellemes hangulatban, sokat beszélgetve. Megkapjuk a kitűzőt (emléklap majd ímélben lesz), Viktor gratulál és étellel-itallal kínál. Kétféle szendvicsből választhatunk, amihez igen jólesik a forró tea. A ráadásgofrit mi kihagyjuk, inkább a vasárnapi ebédet célozzuk meg egy átöltözés után. Merthogy még arra is sikerül hazaérkeznünk.

 

Térkép: Google Maps - Gombos Kálmán
Térkép: Google Maps - Gombos Kálmán

(Kattints a térképre a nagyításért!)

 

Szöveg és képek: Gombos Kálmán

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

A Keleti-Mátra legszebb sziklakilátója: a Sas-kő

A Keleti-Mátra legszebb sziklakilátója: a Sas-kő

2020.07.03.

A Kékest mindenki ismeri. A legtöbben felmennek autóval, körülnéznek, és már indulnak is haza, abban a hitben, hogy látták a Mátrát, pedig szinte semmit sem láttak. Ha vennék a bátorságot és belépnének a Kékes évszázados bükkerdejébe, akkor egy kellemes sétával felfedezhetnék a Mátra igazi arcát, az egyik legszebb sziklabércét, a magashegységeket idéző Sas-kőt.

→ Tovább
Belecsöppentünk A Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatba

Belecsöppentünk A Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatba

2020.06.29.

A Cserhát és a Göcsej nagyon sokban hasonlítanak egymásra. Itt is ott hegyre föl, hegyre le caplatunk, miközben rendszerint nem ússzuk meg dagonyázás nélkül. Csak a méretek mások, a Cserhátban nagyobbak, sokkal nagyobbak. A vendégszerető emberek is nagyban hasonlítanak egymásra, hagyományaikat tisztelik, ápolják, büszkék rájuk.

→ Tovább
Miben segíthetünk?