Pusztamarótra a kéken
Péntekre még tervben volt egy túra, hogy Gábor tudjon nyugodtan dolgozni, és a „Rosszcsontik” is eléggé elfáradjanak fizikailag ahhoz, hogy ne veszekedjenek, és ne szedjék szét a lakást. A Gerecsét néztem ki magunknak, hogy lecsekkoljuk a medvehagymahelyzetet.
Bajna és Bajót között parkoltunk az út mellett ott, ahol a kéktúra keresztezi az országutat. Ezt még tavaly néztem ki Street View-n, hogy jó alternatíva lehet parkolásra, ha az ember Pusztamarótra szeretne menni, mert a földút elég rossz állapotú, így autóval oda nem szeretek bemenni.
Nem volt pontos terv arra vonatkozóan, hogy mennyit megyünk, mikor fordulunk vissza, csak szerettünk volna egy jót sétálni a nyugalmas erdőben, mert ez igazán az. Nincsen szakadék, szikla, folyó/tó/patak, tehát potenciális veszélyforrás alig. A fiúkkal rengeteget beszélgettem a szerdai túra után, hogy ne hozzák rám a frászt. Nem tudom, hogy ez hatott, vagy egyszerűen csak jobb napunk volt, de szerencsére nem volt semmi hajmeresztő, igazán könnyű és kellemes napunk kerekedett.
Reggel a parkolás után ott a kocsitól nem messze találtak a gyerekek egy kidőlt fát, amin „libikókázni” lehetett. Ezzel vígan elszórakoztak, míg én Hannát szoptattam, pelusoztam és beöltöztettem. Megint előkerültek a téli overallok, sínadrágok és kabátok, olyan hideg lett.
A túra eleje meredekebb emelkedő volt, majd hol jobban, hol kevésbé emelkedett az út felfelé. Vagy egy km-en keresztül villanyvezetékek alatt haladtunk, ez annyira nem volt szép, de volt egy nem túl magas magasles, ami jó kis mászóka volt a gyerekeknek.
Medvehagymát ugyan nem láttunk, de egyre több tavaszi virág bújik elő: hóvirág, ibolya, sőt, már egy-egy odvas keltike is mutatkozott. Viszont ahhoz, hogy medvehagymát lássunk, egészen Pusztamarótig kellett mennünk. Itt sem terjengett még a hagymaszag az erdőben, és jól sem laktunk, mert épphogy néhány levélke bújt még csak ki az avarból. Pár hét még biztosan kell ahhoz, hogy „legelni” lehessen a medvehagymát.
Fent az emlékműnél letáboroztunk, piknikeztem Hannával egy jót, míg a fiúk kergetőztek, gurguláztak lefelé a domboldalon, és futtában bekaptak ők is egy-egy falatot.
A lefelé út már igazán gyors volt ugyanott vissza a kéken, ahol jöttünk. Tényleg könnyű a terep, és Pusztamarótról vissza Péliföldszentkereszt irányába végig lejt is. Szuper napunk volt, kellemesen elfáradtunk, és nagyon büszke vagyok a srácaimra, mert 10 km-t már úgy letúráznak, hogy fel sem tűnik nekik, mennyit mentünk.
Túraadatok: táv: 9,5 km, szint: +/-310 m
Jó kilátások a Visegrádi-hegységben a potyautasokkal
2021.03.12.A „Jó kilátások!”-túramozgalmat néztük ki magunknak még tavaly ősszel, ami a Visegrádi-hegység 12 kilátópontjának felkeresésével teljesíthető. Hasonlóan a Pilisi kilátásokhoz, megint csodaszép helyekre jutottunk el.
→ Tovább
Kékestető pici kékkel
2021.01.14.Kékestetőn megnyitott a bakancsmosoda! És mivel egész hétvégén vártuk a havat, de Budapest környékére nem jött, muszáj volt nekünk a hóhoz menni. A gyerekek ebédjét már rég lemondtam az oviban, hogy hétfőn akkor szánkózunk.
→ Tovább
Potyautasokkal Hűvösvölgytől a Rozália téglagyárig
2020.12.07.November elején Nimródka 6 éves lett, így megkapta saját kéktúrafüzetét, hogy a Gyermekkéktúra teljesítését megkezdhesse. Barnus is kapott egy füzetet, noha ő még hivatalosan nem teljesíthet, de a pecsételés örömétől nem akartuk megfosztani, ha már saját lábon közlekedik ő is. Az OKT tipikus „kezdő” szakaszát Hűvösvölgy és a Rozália téglagyár között novemberben be is jártuk, a vírus miatt két részletben, mindkét szakaszt nagyjából oda-vissza, hogy ne kelljen tömegközlekedni.
→ Tovább
Felfedeztük a Mátra és a Bükk „árnyékában” található, kevesek által ismert középhegységünk szépségeit
Rövid, ám csodálatos túra a szigetközi ágrendszerben
Hogy van most a Duna és az élővilága? Erről kérdeztünk vízügyi szakembereket, kutatókat.
