Az időjósok esőt ígértek, de úgy gondoltuk, kis eső nem eső. Végül pedig a kis eső el is került minket. Igazán csúcsszuper napunk volt, 12 km-t túráztunk a csodaszép Vértesben, 300 m szintet másztunk meg, 9 felnőtt és 14 gyerek – így szép népes társaságban teltek a kilométerek, az egy felnőttre jutó gyerekek számában pedig lehet, hogy rekordot döntöttünk. Minden gyerek kis tündérke volt, az ovisok a táv feléig elől röpültek, utána pedig különböző játékokat játszottak útközben, de senki sem nyafogott.

13 / 19

Fotó: Nábrádi Judit

Kapcsolódó cikkek

Potyautasokkal a Pilis legszebb ösvényein

Tovább

​A Mátra felfedezése gyerekekkel

Tovább

A kőhányáspusztai találkozó környékén épp rally zajlott, így amíg a legkisebbek táplálkoztak, a kicsit nagyobbaknak akadt érdekes néznivaló. A túra elején mindenki elfelejtett pecsételni, mi pedig a kéktúra igazolófüzeteket épp otthon felejtettük. Körtúra lévén a többiek ezt a táv végén pótolhatták, mi majd legközelebb fogjuk!

Néha útonállót játszottak, akkor képzeletbeli pénzekkel kellett fizetni az úton történő átkelésért. Senki sem panaszkodott, hogy fáradt lenne, Hanna pedig az igazak álmát aludta a hátamon.

3 / 19

Fotó: Nábrádi Judit

Egészen hamar átértünk Várgesztesre, ahol megbeszéltük, hogy felmegyünk a várhoz. Legutóbb, mikor itt jártam, volt fent asztal, pad, ott fogyasztottuk el az elemózsiát. Most viszont se pad, se asztal, a vár körül pedig kerítés. Építési terület, noha építkezésnek nyoma sincs. Sajnos elég lehangoló volt a látvány, viszont felfelé láttuk, hogy milyen csalogató kis rét van a várdomb alatt, padokkal, sütögető helyekkel, így oda mentünk vissza megpihenni.

7 / 19

Fotó: Nábrádi Judit

Hosszabb időt töltöttünk el itt, ettünk-ittunk-etettünk-pelusoztunk, kicsit mindenki kinyújthatta magát. Aztán megkerestük a várgesztesi pecsétet, a gyerekek úgy gyűltek oda, mintha cukorkaosztás lett volna. Sajnáltam, hogy a mi füzeteink otthon maradtak.

9 / 19

Fotó: Nábrádi Judit

Kapcsolódó cikkek

Abaligeti kirándulás a Potyautasokkal

Tovább

Hanna első túrája a Remete-szurdokban

Tovább

Innen kezdődött a túra izgalmasabb része, mert ahogy fáradtak az önjáró nagyobbacskák, úgy találtak ki egyre több játékot az erdőben. Másztak óriási farakásokat – minden tiltás ellenére – aztán, mikor nyomatékosabb lettem, hogy ez veszélyes, végre abbahagyták.

12 / 19

Fotó: Nábrádi Judit

Megnéztek minden bogarat, szedtünk feketeszedret, bár inkább csak aszott, kiszáradt példányok csücsültek a bokrokon. Azért ez nyilván annyira izgalmas és csábító volt, hogy miatta még a tüskés bokorba is bele kellett gabalyodni.

17 / 19

Fotó: Nábrádi Judit

Vidáman telt az út, csak a tempón lehetett volna mit pörgetni, de senki sem bánta végül is, hogy későn értünk vissza az autókhoz, mert még világosban kikeveredtünk az erdőből, és az egész napot erre szántuk. Nagyon büszkék voltunk a gyerekekre, mert élvezettel sétálták végig a 12 km-t, tényleg senki sem nyafogott!

OKT Kőhányáspuszta – Várgesztes körtúra (táv: 12 km, szint: +/-256 m)