Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Szöveg és fotó:
2020. július 15.

Aggtelek és Jósvafő: mi van a felszínen?

Aggtelek és Jósvafő sokak által ismert, közkedvelt turistaközpont, hisz barlangjai a legnagyobbak közé tartoznak az országban. De mit kínál a két szomszédos település a felszínen?

Kéktúrázás közben a turistaszálló faházai között érkeztem be Aggtelekre. A turistaszálló maga pont annak a sziklafalnak a tövében van, ahol az egyik barlangbejárat is található, és árai is a turistákhoz szabottak. Van étterem is, a buszmegálló sincsen messze.

Aki vonattal érkezne a környékre, figyeljen oda arra, hogy Aggtelek-Jósvafő vasútállomás egyáltalán nem a két település közé esik, onnan még 30-40 perc buszozást is be kell iktatni Aggtelekig. Aggtelek legnagyobb szálláshelye a Cseppkő Hotel volt, ezt bezárva, üresen találtam. Van viszont egy elég rejtélyes szobor a szálloda hátsó oldalán, a gyepen. És erről alig lehet tudni valamit. A Köztérkép is csak az alap adatokat tudja: 1966-ban állították fel itt Segesdi György: Anyaság c. krómacél szobor kompozícióját. De vajon pontosan mit ábrázolhat, mik/kik lehetnek a stilizált alakok?

Innen visszasétáltam a turistaszállóhoz (itt lehet bélyegezni is), ugyanis a kék jelzés innen indul tovább. A barlang bejárata melletti teraszról indul felfelé a lépcsősor, ez visz fel a sziklafal tetejére. Bár már kicsit benőtték a szúrós bokrok, azért még így is szép a kilátás fentről.


A jelzés ezután a domb kopár, köves (bokára vigyázni!) ösvényén halad tovább. Egy nagy ívvel érkezik át a túloldalra, a kék és a sárga közös szakaszán. Az elágazásban letértem a sárga jelzésre, ez vitt ugyanis le Aggtelekre. A térkép tópartot ígért, de a valóságban már inkább már csak egy sással sűrűn benőtt, mocsaras területet találtam, mellette egy szabadtéri színpaddal.

Aggtelek jól láthatóan a szoci korszakban épült ki igazán, amikor a hetvenes-nyolcvanas években, a hatvanas évek kockaház mániáját felváltották az ökörnagy, 150-200 négyzetméteres „alpesi házak”. Ilyen házakból van a legtöbb. Aggtelek központjában egy harangtorony tekinthető meg (sajnos csak kívülről, pedig milyen jó kilátó lehetne!), mellette egy igen egyszerű kis élelmiszerbolttal. Azzal szemben pedig egy elég ronda épületet húztak fel a Kádár-korszakban. Ez azért érdekes csupán, mert valamikor ennek a helyén állt Aggtelek régi fogadója – a lebontása ellen sokan tiltakoztak akkoriban, hiába. Ma egy emléktáblán olvashatunk az épület történetéről.

Lejjebb sétálva a Nagyboldogasszony Római Katolikus Kápolnához vezetett az út. Itt is van egy kis boltocska, és van egy kis katolikus kápolna is. Érdekes párosítás a kápolna épülete és az inkább a 70-es évek nyaralóira emlékeztető sárgás és zöld drótüveg párosítása. (Misékről, rendezvényekről információ a felsőnyárádi parókián kérhető.)

Ennél sokkal régebbi templommal bírnak a faluban a reformátusok. (Előzetes bejelentkezés szükséges. E-mail: aggtelek@reformatus.hu, tel: (48) 464-229, (30) 686-3645) A templom a 12-13. században épült, bár erről a korszakáról már csak néhány falmaradvány tanúskodik. 1785-ben elbontották a középkori szentélyt, és a hajót kelet felé meghosszabbították, a bejáratot pedig egy előtérrel bővítették.

A környék templomaira jellemző módon itt is kazettás famennyezet volt. Aztán jött az 1885. év, és a település 120 házából 119 leégett. A tűzvész után a templomot is újjá kellett építeni. Mai berendezése már korszerűnek mondható, legutóbb 2008-ban újították fel.


Ezután a sárga jelzésen visszasétáltam a kék jelzésre, és azon átsétáltam Jósvafőre. 5-6 kilométer az egész, két óra alatt kényelmes tempóban is letudható a szép erdei séta.

Jósvafőre „felülről” érkezik a kék jelzés ösvénye. A szálló épülete felett, ahol számos jelzés fut össze, egy elég régi kék bélyegző jelzésre is rátaláltam. Innen a Tengerszem Hotel oldalában visz le az ösvény. A szállodában megtaláljuk a bélyegzőt is a bejáratnál. Itt étterem is működik. Az L alakú épületegyüttes sarkában az egyik barlangász kutató, Kessler Hubert emlékházát találjuk, amellett pedig a barlang bejáratához kiépített központot: itt van mosdó és a barlanglátogatáshoz pénztár is. (Információ az aggteleki Tourinformnál kapható: aggtelek@tourinform.hu, tel: (48) 503-000, (30) 228-9598).

A környéken is számos látnivaló akad még. Nagy élmény volt megnézni az Országos Kéktúra útvonalára eső Derenk romközséget, a Mohos-tavaknál a mocsaras tavak tetején úszó moharétegen tapicskolni, a Szádvár romjai közül kilátni a környező hegyekre, és megnézni a legépebben megmaradt egykori pálos központot, a martonyi kolostorromot. De a Szinpetriben található óriási könyvet is érdemes megnézni, és Jósvafő felett a hucul ménes lovaival is összefuthatunk. A környékbeli falvak pedig számos középkori templomot rejtenek – bár a látogatásnak, a „kulcsok őrzőjének” érdemes előre utánajárni.

A szállodától lefelé indultam tovább. Egy fakapun át, majd az ösvényen haladva egy játszótérhez értem, ahol az egyik fa oszlop kifaragása különösen viccesre sikerült.

A játszótér alatt el is értem ahhoz a forráscsoporthoz, amely az innen induló, meglepően bővizű patakot táplálja. A patak pár méter után egy mesterséges tóba (Tengerszem-tó) fut be. Fürdésre nem csak a békalencse-borítás miatt nem alkalmas, hanem nagyon hideg, kb. 10-12 fokos vize miatt sem. A tó partja csodaszép volt, itt érdemes egy kicsit elidőzni akár egyedül is.

A tóparti séta végén meg lehet nézni, hogy hol zubog le vízesésként a víz a tó alsó végében megépített gátnál. Ezután a vízműtelep területe mellett sétáltam el, majd egy pár házzal később ki is értem az aszfaltútra, amin besétáltam Jósvafőre. A településen 4 patak találkozik össze, így a házak között egy csomó helyen folyik a víz, és nagyon sok maradt meg eredeti állapotában. Így nagyon hangulatos az összkép, érdemes szétnézni. A Malom Fogadóban remek konyhával étterem várja a vendégeket, a református templom – melynek különálló harangtornya lentről is látszik – pedig festett kazettás mennyezetével, régi berendezésével várja a látogatókat.

A fogadó sárga épülete mellett, a kis utca másik oldalán egy tájházban is szét lehet nézni. A Fogadó közvetlen közelében, a domboldalban álló Kisház néhány fős szálláshelyként áll a vendégek rendelkezésére. A református templom bemutatását akár jósvafői sétával együtt is lehet kérni.

Persze minél nagyobbra nyitjuk a „környék” fogalmát, annál több lesz a környékbeli látnivaló – szóval akár autóval, akár tömegközlekedéssel, de nagyon megéri eljönni ide, és korántsem csak a barlangtúrák miatt. Egyszer szánj rá egy hétvégét!

A cikk Papp Géza blogján is olvasható.

Az előző részt ide kattintva találod.

Rakacaszendtől Abaújdevecserig

Rakacaszendtől Abaújdevecserig

2020.10.19.

Sokszor mezőgazdasági földek között vezető, de számos kis falut érintő szakasz, amelyen megdöntöttem a saját rekordomat, és 40 kilométert sétáltam le egy nap alatt.

→ Tovább
Bódvaszilastól Rakacaszendig

Bódvaszilastól Rakacaszendig

2020.09.15.

Egy rég bezárt kőbánya ott felejtett berendezései, két egészen apró kis falu, egy kemény kaptató és a szinte ismeretlen, de csodálatos kolostorromok Martonyi felett – élményekben gazdag az Országos Kéktúrán ez a rész is.

→ Tovább
Jósvafőtől Bódvaszilasig

Jósvafőtől Bódvaszilasig

2020.08.17.

Hucul ménes, barlangok és víznyelők, Derenk tragikus története és a romjaiban is csodálatos Szádvár tették emlékezetessé ezt a szakaszt.

→ Tovább