Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Ragyogó napsütésben a Kőszegi-hegység legszebb tájain

Turista Magazin 2017.04.04.

Í a négyzeten? A teljesítménytúra szokatlan megnevezése az Írott-kő kétszeri meghódítására utal. Ami nem kis kihívás: a Dunántúl (és Burgenland) legmagasabb pontja a maga 883 méterével. A kétszeri feljutás pedig 230, illetve 445 méterről indul.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán

 

Pompás tavaszi reggel, ragyogó napsütés és virágzó fák fogadták a résztvevőket a rajtnál. A helyszín Lukácsháza, pontosabban a település feletti kis vonulat, a Csömötei-hegy, amin hét éve egy formás kis kilátó épült. Innen indul a Sakura Egyesület által szervezett Ͳ teljesítménytúra két hosszabb távja (a két kisebb, családosoknak ajánlott pedig Velemből). Zoli öcsémmel nagyjából tíz perc alatt a helyszínen voltunk (hazai pálya!), és pontban hétkor el is tudtunk indulni, méghozzá a mezőny elején.


Egészen kevés betonút a szőlők-gyümölcsösök mentén, majd letérés, mezők. Hamar a Holdfény Ligethez érkezünk, ismerős az út az Őrvidék-Várvidék 100 TT-ről, csak kissé fura így nappali világosban. Jobbos kanyar, de a balost már nem vesszük be, elköszönünk a piros-sárga sávoktól. Azok Szombathelyre mennek tovább, mi viszont áttérünk a kék keresztre, majd szalagozott szakasz jön. Erdőket és mezőket hagyunk el, néhol figyelni kell: a Vizellős-patakon való átkeléskor jól jön a track is, majdnem elhagyjuk az utunkat. Többször remek rálátás nyílik a Kőszegi-hegység vonulataira, szinte mágnesként húz bennünket. Egyszer még az Írott-kő kilátóját is megpillanthatjuk, ami pedig ritka dolog.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Nemsokára rátérünk a Kékre, ez a DDK, vagyis a Dél-Dunántúli Kéktúra szakasza, amin majdnem a végpontig menni fogunk. Most azonban előbb bevisz minket Bozsokra, ahol az első ellenőrző pont van, mindjárt ellátással. Iszunk is egy forró teát, és folytatjuk az utunkat, már ez is elég volt ahhoz, hogy egy futó megelőzzön bennünket. Elérjük a falu végét, a kék kereszt kiindulópontját. Kedves ez a hely nekünk, errefelé szoktunk edzeni. Ez a „BIB”: Bozsok - Írott-kő - Bozsok: alig tizenöt kilométer a kéken, szerény 670 m szinttel.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Ennek a távnak most csak a felét tesszük meg, az utolsó szakaszt nem is a Kéken. A hegytetőre való feljutás közben másfél kilométernyi komoly lejtő is lesz majd. Előtte megküzdünk az Óriások lépcsőjével, majd a fantasztikus Kalapos-kövek mellett haladunk el, azután a határ-menti zöld (Vasfüggöny turistaút) következik. Elhagyjuk a borzongatóan szép Sötét-völgyet, és átkelünk a Bozsoki-patakon. Itt köszönünk el a kék jelzéstől, és a patakon újra átkelvén, nekivágunk a komoly emelkedőnek.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Az Írott-kő meghódításának utolsó szakasza ez. Pontosan a határvonalon megyünk, kerülgetve a régi, 1922-es feliratú határköveket. Balról az osztrák erdők és kanyargó utak, jobbról a saját bükköseink. Aztán ember a láthatáron, lassan utolérjük, majd visszaelőzzük a bozsoki futónkat. Nyírfás, meglehetősen sűrű szakasz következik, látszik, hogy errefelé kevesebben próbálnak feljutni a hegytetőre. Várjuk, keressük a Gyilkos-sziklát, ahol önellenőrző pont lesz. Az Eberspanger- és Tündér-források jelzésénél meg is találjuk.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


A matricákat tartalmazó tasakot mi bontjuk ki, tehát még mindig elsők vagyunk. Aztán meglátjuk a fenyves erdő alsó vonalát, és tudjuk, hogy innen már nincs messze! És valóban, felbukkan a kilátó jellegzetes tömbje a fák közül, tövében a pontőrökkel. Tiszteletreméltó a vállalkozásuk, szép napsütésben, de meglehetősen szeles helyen fogadják az érkezőket egész nap. Ropi és cukorka kerül elő, és amíg lepecsételik az itinerünket, felszaladunk a már sokszor megcsodált kilátásért. A huzat persze itt még nagyobb, nem is vesztegetjük az időt. Elköszönünk, és megígérjük, hogy jövünk ma még egyszer.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Az Országos Kéktúra következik: annak első három kilométere, egészen a Hörmann-forrásig. Kellemes, laza ereszkedés, ami néhol kicsit köves, néhol kopár. Az utolsó szakasz azonban igen hangulatos a sűrű fenyvesek között. Errefelé gyakoriak a kirándulók, sétálók: a nyáriasan szép szombat sokakat kicsalt egy kis friss levegőt szívni, D-vitamint gyűjteni. A forrásnál is találkozunk néhány emberrel, de a friss víz megéri a rövid várakozást.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


A parkolónál lévő pihenőpadoknál várnak a 3. EP tagjai. Várnak, csak nem ennyire korán, most kerül még csak elő a pecsét, és gyorsan kenyereket is kennek. Zsíros deszka az ellátás, de kicsit korán érkeztünk. Mi persze örülünk ennek. Aztán tovább, kék háromszög; a Kendig-gerinc a következő szakasz. A kilátás remek balra-jobbra, kissé párásan, de azért szépen látjuk amott Ausztriát, itt Kőszeg-hegyalját és Szombathelyt. Mint mindig, huzatos, szeles szakasz, nem is húzzuk az időt, annál jobban a lépteket. A Nagy-Kendig tetején kikerüljük a hajdani adótornyot, és jöhet a Kopasz-Kendig. Majd felbukkan a Vöröskereszt, ami fontos utak kereszteződése, és sajnos, sok-sok farakás gyűjtőhelye is mostanában. Nagyobb társaság falatozik a padoknál, mi begyűjtjük a következő matricát, és megyünk fel, tovább.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Az Óház-tető következik, pompás zöldellő fák között, zöldellő pázsitos úton. Rövid szakasz, gyorsan odaérkezünk, és persze fel is megyünk. A kőszegi panorámát kihagyni vétek, sokadszorra is, pedig tudom, hogy kis családommal holnap újra feljöhetek ide, a Kubát Hugó 10 TT-n. Ellenőrző pont itt nincs, felesleges is lenne: a Hétforrás felé nincs rövidebb út. Oda tartunk ugyanis, merthogy „mindig van lejjebb”, és az bizony jó mélyen lesz. Persze, csak hogy még érdekesebb legyen visszamenni az Írott-kőre, a második futamra. A forduló ugyanis itt van: a Hétforrásig keletnek tartottunk, innen viszont újra vissza, a nyugati csücsökig.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Meredeken zúgunk le, aztán kidőlt fák állják utunkat, nem könnyű az átjutás. Lent az esőháznál barátságos pontőrök fogadnak bennünket: akkor bontják ki a nagy doboz nápolyit, és szörpök közül is válogathatunk. Sok-sok kiránduló mindenfelé, sőt, látok éppen pecsételő OKT-s túratársakat is. Visszafordulásunk után pedig jönnek, hárman is a „mieink” közül. Terepfutók, tehát nyilvánvaló, hogy előzni is fognak, csak annyi a kérdés, hogy hol.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


A meredek kaptató középtáján egy időre elhagyjuk a kéket, és a zöld sávon folytatjuk, lenyűgöző kilátások fogadnak itt is (10., 11.). Aztán a Zeiger-nyereg jön, ami komisz, hosszú emelkedő - ellenkező irányból. Mi általában onnan szoktuk megközelíteni, így ez most különleges élmény, futunk is egy jót. Aztán úgy belejövünk, hogy nem vesszük észre a füves letérőt, és tovább szaladunk a kavicsos úton (12., 13.). Szerencsére gyanús lesz az ismeretlen környezet, és a track is mutatja: vissza! Gyorsan korrigálunk, és már tűnik is fel a Szikla-forrás csodálatosan szép völgye. Itt érkezik meg a három futó, akik aztán megállás nélkül húznak is tovább. Mi nem, ki nem hagynánk a forrás pompás vizét és a sziklába süllyesztett Mária-szobrocskát sem. Kapaszkodás, és sajnos megint csúnya fairtások nyomai: gyönyörű bükkök hűlt helyét találjuk. Sok-sok gally, törmelék mindenfelé. A haszonfát elvitték, ez meg valahogy itt maradt. Szomorú látvány.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Újabb hosszú lejtő, átkelünk a kis patakon, és végre emelkedünk is. Nem sokat, még mindig nem, most következnek a Stájerházak: ez a gyönyörű szakasz is inkább vízszintes, mint emelkedős. Újabb matricák kerülnek az itinerre, kevés betonút visz, és most már tényleg emelkedni kezdünk. És ez az emelkedés innen már nem is változik egészen az Írott-kő csúcsáig. Addig azonban újabb Hörmann-forrás érintés és újabb pár korty.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Különös megélni a hosszú magányos kilométerek után a zsivajt, emberek csapatait, a teli parkolót. Nincs ez másként felfelé sem, mindkét irányból turistákat látunk, kerülgetünk. Jó érzés újra fent. Gyors forduló, a kedves, megszokott út lefelé. Amiről aztán hamar kiderül, hogy ez sem a megszokott már, itt is igen sok fa hiányzik. Nagyon hiányzik. Felszabdalt, hanyagul ott hagyott erdei utak, rengeteg fatörmelék, gally és a fák szomorú hiánya.


A vadetető után eltérünk a szokott úttól, és a kék kereszt visz tovább sokáig, aminek ez az egyik végpontja. Ez hullámos terepen halad, nem messze a már bejárt OKT-től, így nem is értjük, hogy itt miért nem volt egy önellenőrző pont. A táv rövid, így újra - immáron harmadszor - a Hörmann-forrás környékére érkezünk. Vizet most nem vételezünk, finom forró tea jut itt is, és (meleg ide vagy oda) jólesik. Egy szelet kenyér is lecsúszik, és jöhet a sűrű, sötét fenyves, ereszkedés lefelé a K+ jelzésen.


Igen hamar leérkezünk a szerpentines úthoz, átjutunk a parkoló autók között, és újabb EP. Mint megtudjuk, ez elsősorban a két rövid táv miatt van itt, de mi is kapunk pecsétet, és hamar ott termünk a Szent Vid kápolnánál. Hófehér fala ragyog a napsütésben, a kilátás pedig remek most is. Lépcsősor lefelé, majd hosszas ereszkedés jön, előbb óvatosan, később futás, majd gyors futás. Elérkezünk az aszfalthoz, de azonnal el is hagyjuk, mindig inkább lent, a Vasa-kúti tanösvényen megyünk, ha csak tehetjük.

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Aztán nincs mese, be a faluba, járda és aszfalt, de nem vészesen sok. Pittyes kocsma, szeretjük, sokszor jártunk már itt. Jól esik egy hideg kóla, megvan a pecsét is. Faluból ki, pompás virágzó cseresznyefák között, részegítő az illatfelhő. Zöld fű, szuper utak, szint alig, igen gyors tempóval lehet haladni. Feltűnik Kőszegszerdahely, távolra lehet látni, de aztán lekanyarodunk a faluba. Igaz, alig érintjük, és már el is hagyjuk az innen induló piros sáv jelzésen. Ez el is fog vinni bennünket a célig.


Addig azonban még egy utolsó emelkedő: az Irtás-hegy környékére kell feljutni, meg ezzel együtt a gerincre, ahol aztán végül a kilátó fogad. Nézek az órámra, meglesz-e az ötven kilométer, végül 49,81-nél állítom le. Kilenc-huszonkettő, hát ez igen! Mindezt 1775 m szint mellett; igen elégedettek vagyunk. Szép kitűzőt választunk, és már hozzák is a hatalmas adag forró gulyást! Benne sok-sok kolbász, szalonna, hozzá csípős zöldpaprika, lágy kenyér, szörp. És ha ez sem lenne elég, mindezt gyönyörű panoráma mellett, virágzó fák között, madárdal mellett. (18., 19., 20.)

 

Fotó: Gombos Kálmán
Fotó: Gombos Kálmán


Szöveg és fotók: Gombos Kálmán

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Magyarország hetedik természeti csodája

Magyarország hetedik természeti csodája

2020.02.07.

Az ország legészakibb pontjával is büszkélkedő Füzér község felett 170 méterrel, egy minden évszakban igen látványos bérc tetején áll az ország egyik legszebb vára, melynek a Zempléni-hegység magasabb vonulatai adnak egyedülállóan szép keretet.

→ Tovább
Miért ilyen magas a Mount Everest?

Miért ilyen magas a Mount Everest?

2020.02.05.

Hogyan nevezzük Földünk tengerszinttől számított legmagasabb pontját? A helyi nyelveken, Csomolungmának vagy Szagarmathának? Esetleg használjuk egy olyan ember nevét, aki kézzel-lábbal tiltakozott ez ellen, sőt nem is úgy ejtette ki, ahogy ma használjuk? Egyáltalán milyen magas ez a hegy, és hogy lett ekkora?

→ Tovább
Kettéhasadt hegy a Medves peremén: a Szilvás-kő

Kettéhasadt hegy a Medves peremén: a Szilvás-kő

2020.01.30.

Salgótarján felett, a szlovák határvidéken terül el Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltplatója, a Medves-fennsík. Vulkánok tüzében született bazaltcsúcsai, kőbányáinak sziklafalai, középkori várainak romjai a mesék világát idézik.

→ Tovább