Na jó, kicsit talán eltúloztuk a bevezetőt, bár lehet, hogy a bedőlt fatorlaszokon heverő kettétört kenuk evezősei nagyon is egyetértenek vele. Mindenesetre mi most kajakkal fogjuk bejárni a hírhedt folyó felső szakaszát, Szentgotthárdtól Sárvárig, közel 120 kilométert csorogva.

Bedőlt fák és kavicszátonyok között lavírozva

5 / 8

Fotó: Heiszig Benedek

A nyugati védvonal

A Rába Stájerországban ered, majd az Alpokalján átlépve a magyar határt 283 km megtétele után folyik Győrnél a Dunába, annak legjelentősebb hazai mellékfolyójaként. Nem könnyű elképzelni, de a római korban jelentős szállítási útvonal volt. Ma már csak a bevállalós vízitúrázók merészkednek az élesen kanyargó és kavicspadokkal tűzdelt szilaj folyó hátára. A gyors folyású Rába a középkorban fontos stratégiai védvonalat jelentett Bécs számára, a török seregek is csak üggyel-bajjal jutottak át rajta, mivel a fontosabb átkelőhelyeket várak és erődítések védték. Ezek szépen fennmaradt példája a sárvári Nádasdy-vár.

A Rába neve is beszédes, persze, csak azoknak, akik jártasak az ókori illír szlengben vagy a kelta konyhanyelvben, a latinra átültetett Arrabo névben megjelenő „orob” szótő ugyanis barnásvöröset jelent. A névválasztás ma is találó, a folyó vize meglehetősen zavaros a rengeteg hordaléktól. A természetes „kosz” azonban nem tántorít el minket attól, hogy hűsítő csobbanással kezdjük a kétnapos evezést, annál is inkább, hiszen itt – például az Ipollyal összevetve – szemetet alig látni.

A kanyarok külső ívén elsodort hordalék a belső ívek lapályán rakódik le

8 / 8

Fotó: Heiszig Benedek

Kapcsolódó cikkek

Indiánok, hajótöröttek, fantomszigetek és a halálos barackok – a Dunakanyar szigetei

Tovább

Európa Amazonasa, a Dráva

Tovább

Vigyázz, a folyó harap!

A szentgotthárdi termálfürdő mellett rakjuk vízre a kajakokat. A folyó itt eleinte szabályozott mederben folyik, de meglehetősen gyorsan. A kanyargós szakaszokon valamivel lassul a folyása, de utazósebességünk így is 8-10 km/h között lehet, anélkül, hogy komolyabban megerőltetnénk magunkat az evezéssel. Csákánydoroszlónál aztán az eddig sem egyenes folyó intenzív kanyarépítésbe kezd, lassan, de biztosan levetve magáról a 19. századi folyószabályozás béklyóit.

Nem akadálymentesített terep, a keresztbedőlt fák néhol teljesen elzárják a vízi utat

6 / 8

Fotó: Heiszig Benedek

A zabolázhatatlan vízfolyás munkája a szemünk előtt zajlik, méghozzá meglepő gyorsasággal: a kanyarok külső ívén nem ritkán már a kukoricatáblából vagy a babvetésből harap ki egy-egy darabot. Ahol tavasszal még meg tudott fordulni a traktor, ott így nyár közepén egy hasonló manőverrel már a vízbe csúszást kockáztatná.

Kenutemető

Ahol épp nem mezőgazdasági kultúra haszonnövényei potyognak a löszfal tetejéről, ott a kocsányos tölgyek dőlnek be az alámosott partról. A folyót szegélyező tölgy-kőris-szil galériaerdők a rábamenti táj fő természeti értékei, bár néhol a keményfás ligeterdőkbe is betette a lábát az idegenhonos zöld juhar és az akác, a települések és folyóparti nyaralók környékén pedig a kivadult bambusz alkot egzotikus sűrűséget mintegy esőerdei hangulatot teremtve.

Kettétört kenu tanúskodik a Rába erejéről: azért a víz az úr!

1 / 8

Fotó: Heiszig Benedek

A vízitúrázó számára ezek a vízbe szakadt, méretes fák jelentik az elsődleges kihívást, hiszen az alattomos folyó minduntalan egy-egy ágnak, törzsnek igyekszik vinni minket, a legnagyobb veszélyt pedig az jelenti, ha egy ilyen fa alá szorulva az erőteljes sodrás a víz alá nyom minket. A túra során több kettétört kenut is láttunk.

Csak tapasztaltaknak!

A parttól elszakadó fák egy árvíz során hatalmas rakásban gyűlhetnek össze, megszorulva és elzárva a vízi utat. Néhány éve kialakult egy hasonló természetes barikád Zsennye közelében, mostanra azonban járhatóvá vált a folyó, ez a „gigatorlasz” már csak a Google Maps műholdképén létezik. A bedőlt fák Szküllája és a torlaszok Kharübdisze után sem lakadhat a figyelmünk, a hidaknál különösen vigyáznunk kell a régebbi átkelőhelyek facsonkjaival: ezek néhol észrevétlenül meredeznek a víz alatt és könnyedén kihasíthatják a kevésbé ellenálló vízi alkalmatosságok alját.

A folyómenti galériaerdők tölgyeseit néhol fenyvesek tarkítják

7 / 8

Fotó: Heiszig Benedek

Ha az említett viszontagságok közti rövid szünetben van egy kis időnk békésen csorogni, érdemes csöndes szemlélődéssel egyesülni a folyó életével.

Az idillből aztán egy ijedt szürkegém kiáltása ébreszt, még jó, hogy nem értünk kócsagul, reszelős „jókívánsága” biztosan nem tűrne nyomdafestéket.

Körmendi kókuszgolyók

A megfáradt evezőst több vízparti kemping várja kellemesen lapos táborhellyel és alapvető infrastruktúrával, de a természet lágy ölét is választhatjuk egy tetszőleges kavicspadon sátrat verve. Legalább Körmenden azonban a vadon szerelmeseinek is érdemes kiszállnia a kenuból, ha másért nem, a kastélyparkban található óriási platánért mindenképp.

A körmendi óriásplatán

2 / 8

Fotó: Heiszig Benedek

Az impozáns fát az 1820-as években ültette a Batthyányak egyik kertésze, azóta közel 8 méteres törzskerülettel büszkélkedhet. A Batthyány-Strattmann kastély felé is teszünk egy sétát. A korábban itt álló erősséget 1664-ben a török nagyvezír ágyúztatta, amikor át akart kelni a Rábán az oszmán csapatokkal, a vár védőinek csak francia segédcsapatokkal együtt sikerült visszaverni a támadást. A kultúrtörténeti finomságokra éhezőknek mindenképpen érdemes tehát látogatást tenniük itt, a többieknek pedig a kókuszgolyót ajánljuk a közeli pékségben, ahol a kiürült kulacsainkat is jó szívvel megtöltik nekünk.

Kapcsolódó cikkek

Különleges vízi világ Budapest szívében

Tovább

Evezd körbe az országot! – Öt tökéletes útvonal vízitúrához

Tovább

Erőművek árnyékában

A túra során nemcsak természetes, de mesterséges akadályokkal is meg kell küzdenünk, a Szentgotthárd-Sárvár szakaszon három duzzasztógáton is „át kell emelnünk” a csónakokat. A gátak előtt a víz folyása is lassul, szinte állóvízben evezve tesszük meg a gát előtti utolsó kilométereket. A harmadik duzzasztó a legnehezebben kerülhető, amely az Ikervári Vízerőműhöz vezető iparvízcsatorna bejáratánál magasodik.

A párálló folyó egy hűvösebb nyári hajnalon

3 / 8

Fotó: Heiszig Benedek

Az erőművet a millenniumra építették egy korábbi vízimalom helyén, ezzel Ikervár lett az első magyar falu, melyet elektromos rendszerrel láttak el, sőt ennek köszönhetően a közeli Batthyány-kastélyba előbb vezették be az elektromos világítást, mint a bécsi Schönbrunnba. Az épület és a berendezések ma már ipartörténeti emléknek minősülnek, és bár a korszerűsített része jelenleg is működik, általánosságban elmondható, hogy a síkvízi erőművek azóta már igencsak meghaladottá váltak, energiahasznuk alacsony és nemcsak a vízitúrázóknak okoznak bosszúságot, de

Az ikervári duzzasztónál az iparvízcsatornába terelt folyó vize kevés ahhoz, hogy a régi medret, az Öreg-Rábát is megtöltse, így itt jellemzően alacsony a vízállás, gyakran ki kell szállnunk, hogy a bokáig érő vízben toljuk a kajakokat. A Rába itt más arcát mutatja, ezen a rövid szakaszon nyoma sincs az eddigi agresszív kanyaroknak, cserébe a folyón teljesen keresztbedőlt fák teszik izgalmasabbá az evezős életét.

Kulturális kikötőpont

A Nádasdy-várat régen széles vizesárok védte

4 / 8

Fotó: Heiszig Benedek

Bár Sárváron a túra vízi szakasza véget ér, nem indulhatunk haza a már említett várkastély meglátogatása nélkül, hiszen a Nádasdy-vár szerencsés kivételnek számít a hazai erődítmények között, kevés maradt fenn közülük ilyen épségben. Az építmény karakterét elsősorban öt olasz bástyája határozza meg, amelyeket széles vizesárok ölelt körül. A török hódoltsággal határos végvár ura vitézeivel nem egyszer indított portyákat a török területekre is, az oszmánok között a hírhedt „erős fekete bég” nevet is kiérdemelte. A kastély fő látványosságát jelentő dísztermet már az országbírói tisztséget is viselő III. Nádasdy Ferenc építtette, az épület ma színvonalas kulturális rendezvények helyszínéül szolgál.