Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg és fotó:
2021. április 18.

Tavaszi körtúra Zebegény felett

Tavaly év végén készült el a Zebegényi körsétaút tanösvény, amely a falu feletti lankákon kanyarog. A 4,5 kilométeres útvonalat végigjárva nemcsak szép tájakat és jó kilátópontokat érintünk, de Zebegény múltjáról és a Dél-Börzsöny természeti értékeiről is sok mindent megtudhatunk.

Maga a jelzéssel ellátott körút már 2018 óta létezik, de a tanösvény táblái tavaly decemberben kerültek ki a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület (BTHE) jóvoltából. A „jóvoltából” egészen pontosan azt jelenti, hogy a tervezéstől a szövegek megírásáig, a grafikák elkészítésétől a faipari munkákig, mindent az egyesület tagjai csináltak, önerőből, ingyen.

Akinek örök múzsája lett a Dunakanyar

A körséta hivatalos útvonala a vasútállomástól indul és oda is tér vissza. A faluból, a sárga körút jelzésen, a temető mellett indultunk fel az erdőbe, itt találjuk a 2. állomást, ahol többek között Szőnyi Istvánról és a zebegényi művésztelepről olvashatunk. Szőnyi, akit a Dunakanyar festőjének is neveznek, ide házasodott és 1924-ben telepedett le a faluban. Zebegény és a Dunakanyar állandó témája is ihletadója lett.

Ha a járványhelyzet engedi, és egyszer majd újra kinyithatnak a múzeumok, mindenkinek ajánlom a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeumot, ahol a festő gyönyörű képei mellett műtermét is megnézhetjük. Innen, a tanösvény 7. állomásáról már ráláthatunk a Dunára és a szemközti pilismaróti partra, Szőnyiék kertje is felhúzódott magasan a hegy oldalába, és ő minden reggel felballagott és onnan nézte a tájat, miközben ihletet gyűjtött vagy vázlatokat készített. „Amíg lehet kint is szeretnék maradni, a kertben kedvenc padomról figyelve a felhők járását, a madarak vonulását és a Duna időtlen-idők óta futó, medret alakító folyását.”

Dohánypavilonból gyermeküdülő

Ahogy feljebb haladtunk, egyre jobb kilátás nyílt a falu déli részére. A háttérben a Dőry-villa feltűnő, tornyos épülete látszik, nem sokkal előtte pedig egy másik érdekes épület. A tornyos, faszerkezetes, svájci stílusú épület száz évig gyermeküdülőként működött Zebegényben, de eredetileg egészen más céllal építették; az 1896-os milleniumi világkiállítás Dohánypavilonja volt. Az ezredéves kiállítás ideje alatt egy miniatűr dohánygyár működött az épületben, ahol a látogatók megnézhették, hogyan készülnek a szivarok, cigaretták és természetesen ki is próbálhatták az elkészült termékeket. A pavilont a világkiállítás után lebontották és a zebegényi hegyoldalban újra felépítették. Az épület ma magánkézben van, így sajnos nem látogatható.

A 3. állomáshoz, a Bazsó elnevezésű helyig még egy kicsit mászni kellett, de megérte, mert remek kilátás nyílik innen a falura. Itt még korábban sosem jártunk, így érdekes volt ebből a szögből látni Zebegényt.

Ahogy továbbhaladtunk a tölgyesben, az avarban egyre több virág tűnt fel, tavaszi héricsek, már termést érlelt pirosló hunyorok, és élénkzöld kutyatejek minden mennyiségben.

Egy gyönyörű élősködő

Az is jó ebben a tanösvényben, hogy a táblák számos témakört érintenek a környékkel kapcsolatban. Míg eddig a falu történetéről olvashattunk, a 4. és 5. állomáson a Dél-Börzsöny kialakulását és geológiáját ismerhetjük meg, ez utóbbi helyen pedig egy újabb remek kilátóponthoz is érünk. Jobbra tőlünk a Duna, előttünk a meredeken emelkedő Hegyes-tető, tetején a Julianus-kilátóval.

Innen tettünk egy kis kitérőt, a Bodzás-völgy és az Ernő-forrás felé. Útközben egy fura, rózsaszín növényre lettünk figyelmesek a barna avarban. Egy kónya vicsorgóra, vagyis többre, mert a társai is megbújtak a száraz levelek között.

Kinézete alapján nem is gondolná az ember, de ez a bájos virág élősködő, nincsenek levelei, ugyanis a tápanyagot a közelében élő fáktól veszi el. Rátapad a fa gyökereire, és elveszi, amire szüksége van. És hogy honnan ez a fura név? Egyes magyarázatok szerint közelről az egyes virágok vicsorgó fenevadra emlékeztetnek, mások szerint az egész növény olyan, mint egy vicsorgó fogsor. A faj latin nevét egyébként rejtőző pikkelyesnek lehet fordítani, ami a szárat borító pikkelyekre utal.

Szép kilátások

Az Ernő-forrástól a sárga kör jelzésen megindultunk vissza, fel a kaptatón, majd elérve újra az 5. állomást már a sárga körút jelzés másik ágán indultunk meg a falu felé. A közelben van egy nagy dagonya, reméltük, hogy látunk benne békákat vagy legalább petecsomókat, de sajnos a nagy szárazság miatt még víz sem volt benne.

Az útvonal innen már egyenesen a falu irányába tart, de a Kós Károly-kilátó előtt még érintünk egy remek, természetes kilátópontot, és itt találjuk a tanösvény 7. állomását, ami az ember és a táj kapcsolatáról, valamint a dunai hajózásról szól. Innen tudtam meg például, hogy a zebegényi kikötővel szemben található kis sziget felső csücskénél mindenféle érdekes kincset találtak, például ősállatok csontjait és római kori leleteket is.

Innen aztán már sűrűn követik egymást a látnivalók, amelyekről már mi is többször írtunk. A Kós Károly-kilátó, a kálvária és a kápolna, az országzászló és hősi emlékmű, a sziklakápolna, és persze a gyönyörű Kós Károly tervezte templom.

A falu központjában péntek délután meglepő csend fogadott bennünket, de mi sem időztünk sokat ott, lassan kezdett már sötétedni, és a járványhelyzet miatt sem akartunk bent sétálgatni. A falu több pontján plakátokkal is figyelmeztetik az embereket arra, hogy a maszk használata kötelező, ezt innen induló vagy ide érkező túrázóként is tartsuk be.

A tanösvénnyel kapcsolatos információkat a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület oldalán lehet megtalálni. A tanösvényhez kapcsolódik egyébként egy feladatlap is, aminek kitöltéséért még kitűzőt is kaphatnak a gyerekek, ezzel kapcsolatban is a BTHE oldalán tudunk informálódni.