Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg:
2021. április 26.

Ezerrel tombol a tavasz a Malom-völgyben

Idén valahogy még intenzívebb figyelemmel követtük nyomon hétről hétre, ahogy a hideg, szürke tél lassan tavaszba fordul. Megváltásként figyeltük a lombfakadást-rügypattanást, hallgattuk az egyre színesebb madárkoncerteket és a természet más, felerősödő neszeit. A mostani hétvégét sem szerettük volna a négy fal között tölteni, ezért a Gerecse felé vettük az irányt, ahol mostanra a tetőfokára hágott a tavaszi zsongás.

Ha olyan helyet keresel, ahol harsogóak a zöldek, a madarak teli tüdőből fújják, lépten-nyomon virágok nyílnak, és a kimozdulást még egy finom hekkel is megkoronázhatod, a Tardos mellett található Malom-völgyi tanösvény a Gerecsei Tájvédelmi Körzet szívében klassz választás. Instant és kompakt élmény: még a fővárosból is viszonylag hamar elérhető, és

egy nagyon rövid körtúrán sok érdekesség sűrűsödik össze, így remek kiegészítője lehet más, a környéken tett felfedezésnek, és vélhetően kisebb gyerekeknek is tetszetni fog.

Az sem elhanyagolható nézőpont, hogy nincsenek tömegek, éppen csak annyi ember, amennyit jólesik látni a bezárkózás után.

A Gerecse békabölcsője

A malom-völgyi büfé parkolójában már vastagon érezni lehet a sülő hekk illatát. Bár eddig nem tapasztaltunk különösebb éhséget, erőt kell vennünk magunkon, hogy ne álljunk be azonnal a sorba, hanem helyette nekiveselkedjünk a tanösvénynek. Emberfeletti erőfeszítésről tanúbizonyságot téve elsétálunk a vidáman falatozó népek mellett, tovább, a Malom-tó irányába, és elővesszük azt a tájékoztató füzetet, amit a Kemencés fogadóban szereztünk be. A másfél kilométeres, kis tanösvényen ugyanis (sajnos) nincsenek tájékoztató táblák, helyette brossúrában adták ki a részletes tudnivalókat a környékről, és az adott helyszínen csak számok jelzik, melyik részt olvashatjuk hozzá a füzetkéből. (Beszerezhető az említett fogadó mellett a tatai és komáromi Tourinformokban is.)

Túra közben nem túl kényelmes ilyesmit használni, úgyhogy mi is csak a tanösvény elején lapozzuk végig, és később nézzük meg tüzetesebben a tájékoztatót, amiből többek között az is kiderül, hogy a békésen terpeszkedő tó valójában mesterséges állóvíz, és rendkívül fontos szerepet tölte be a kétéltűek nászidőszakában, ami jelenleg pont a végefelé jár. Igazi békabölcsőnek titulálják a vidéket: él itt barna és zöld varangy, erdei béka, vöröshasú unka és pettyes gőte is. Minden tavasszal szerveznek a helyszínen békamentést, amikor vagy 4-5 ezer békát segítenek itt át az úton, hogy a tóban lerakhassák a petéiket.

A harmadik legbarlangosabb hegységünk

A nyolcállomásos tanösvény kettes táblájához érkezünk a leeresztő zsilipnél, ahonnan egy meredek, sziklás út vezet felfelé a hegyoldalban, ami egyben tanösvényünk útvonala is. A vezetőfüzet javaslata szerint: „miközben ezen a sziklagerincen haldsz felfelé, és egyre több szikla bukkan eléd, gondolj a Gerecsét felépítő triász vagy jura kori mészkő alapvető tulajdonságára, ahogy képes elnyelni a csapadékot”. Ezúton szeretnék elnézést kérni a tájékoztatót kiadó Duna-Gerecse Turisztikai Nonprofit Kft-től, de be kell vallanom, én szégyenszemre erre egyáltalán nem gondoltam, miközben gyűrtem a kaptatót. Sokkal inkább az járt az eszemben, mennyire várom a konditermek újranyitását (meg persze a teljes védettséget), mert az egyszerűen vérciki, hogy még ez a rövid emelkedő is megizzaszt. Némileg megnyugtató, hogy a jelenség másokat is érint: éppen utánunk jött felfelé egy nagyobb család, és a gyerekeket leszámítva mindenki igencsak pihegett.

Visszakanyarodva a mészkőre: az például nagyon érdekes, hogy mivel rajta keresztül könnyen elszivárog a víz, az a csapadék, amit itt felszippant a mély, hónapok, esetleg évek múltán a tatai és a dunaalmási forrásokban tör a felszínre. A legtöbb víznyelő és barlang egyébként a Bükk és a Bakony után itt, a Gerecsében található, szám szerint nem kevesebb, mint 455.

Mi köze Tardosnak a visegrádi várhoz?

Ha csak egy hekkre ugrottatok el flipflop papucsban, és hirtelen ötlettől vezérelve elindulnátok a tanösvényen ledolgozni a kalóriákat, inkább ne tegyétek, mert minél feljebb értek, annál sziklásabb lesz a terep, ami nagyon jól mutat, viszont igencsak próbára teszi az ember bokáját.

A sziklák kapcsán fontos szót ejteni a tardosi kőbányászatról, ami az ókortól fogva egészen napjainkig jelentős, de a középkorban élte a virágkorát. A mészkő a vöröses színét a vasoxidnak köszönheti, emiatt „tardosi vörös márványként” emlegetik. Számos kúriát, várat, kastélyt emeltek ebből az alapanyagból az évszázadok során, többek között Mátyás király budavári és visegrádi palotájánál is használták.

A sziklákra érdemes letelepdeni egy kis bámészkodás erejéig az út legszebb panorámát kínáló pontján, a 4-es állomás közelében. Kibonatkozik előttünk a Gorba-tető, mellettünk a Szél-hegy, a távolban a Pes-kő vonulata húzódik, minden üde, zöld, a levegőt a madarak hangja és a virágok illata tölti meg, igazi tavaszi giccskavalkád, imádtuk.

Csak a birkák hiányoznak

Az út során nem győzzük összeszámolni, hányféle virágot látunk, de a legtöbb (egy egész mezőnyi) tovább haladva, a Szél-hegy írtásrétjén fogad. A tanösvény legmagasabb, 340 méteren fekvő pontja után a gyertyános-tölgyesből érdemes a nyílt tér felé venni az irányt, és átbújni óvatosan a villanypásztor alatt, ahogy a vezető füzetke is javasolja. A réten már sokkal könnyebb lesz a haladás, és a látvány is üdítőbb: sárga és lila virágok milliói nyílnak éppen. Néhánynak a nevét is tudom, felfedezünk például jó néhány tavaszi kankalint és sok-sok gyöngyikét. A területen közel 30 védett növényfaj él, hogy csak néhányat említsek: bókoló keltike, farkasölő sisakvirág, magyar zergevirág, nagyezerjófű, csinos árvalányhaj és apró nőszirom.

Az utunk egy darabig itt, a pompás rét mellett vezet, ahol legeltetni is szoktak, távolabb pedig szántóföldek terülnek el, mindez a fenntartható gyepgazdálkodás jegyében. Az idilli tájképről, a kék ég alól, a tarka, virágos rétről már tényleg csak a békésen bégető birkák hiányoznak. Hamarosan megérkezünk utunk utolsó, kihívást tartogató részéhez, a lejtmenethez, ami szintén nem túl bokakímélő, de itt a sziklás hegyoldalban különféle, esetenként tüskékkel rendelkező bokrocskák is nőnek, arra az esetre, ha az errejáró eddig nem tartotta volna elég változatosnak a terepet. Lent avarban hempergő, sikongató gyerekek képe fogad, és már itt megérezzük újfent a sülő hal illatát. Ezúttal azonban nem fogjuk vissza magunkat.



Sárisápi dűlőjárás a tél pompás pasztellszíneivel

Sárisápi dűlőjárás a tél pompás pasztellszíneivel

2022.01.07.

Sárisáp egykoron a szén- és kaolinbányászatáról volt ismert, de mára már a gerecsei táj dimbes-dombos békéje és természeti értékei váltak fő jellemzőivé. Egyedi hangulatának megismeréséhez van egy remek túratippünk, ami a környék helytörténetéhez is közelebb visz.

→ Tovább