Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Zegzugos zarándoklat a Zengő vidékén

Turista Magazin 2018.12.08.

A Mecsek földtanát tekintve hazánk egyik legösszetettebb, legizgalmasabb területe. S ez igaz természeti és kultúrtörténeti értékeire is. Illusztrációként hadd ismertessem egy hosszú hétvége természetjáró élményeit. 

Odafelé meg kellett állnunk Göllén. Ugyanis biztos vagyok benne, hogy a falucska legismertebb szülötte is segített engem természetjáróvá, sőt természetbaráttá válnom. Ez a kis eldugott település Fekete István szülőfaluja, ami egy olvasó számára kötelező zarándokhely. Jó volt ott lenni, leróni tiszteletemet kedvenc szépíróm előtt, de igazából nem tudtam mit kezdeni a helyszínnel. Ám a következő estéken több, a gyerekkort felelevenítő írását is elolvastam. Nem csak nosztalgiából, hanem lelkem épülésére is. (Ha még lehetséges ez hatvan év felett.)

 

Fotó: Németh Imre
Fotó: Németh Imre

 

Az első túránk a Keleti-Mecsekben az egyutcás (Fő utca!) Óbányáról indult. A „Magyar Svájc” elnevezést talán túlzónak találtam svájci emlékeim alapján, de, hogy hazánk egyik legszebb völgyében jártam, az biztos. A takaros kis üdülőfalu ízlésesen felújított házaival, svábos rendezettségével elbájolt, még a rengeteg parkoló gépkocsi, és a légvezetékek sokasága ellenére is. Na jó, ha nem is Svájc, de legalább Zermatt, bár ott se kocsi, se villanydrótrengeteg nincs.

 

Fotó: Németh Imre
Fotó: Németh Imre

 

Mi a Dél-dunántúli Kéktúra jelzéseit követtük felfelé túránkon a fokozottan védett Óbányai-patak vezetésével. Megérte! Akkor is, ha igencsak „emberarcú” volt a táj, rendszeresen üdülők, kunyhók bújtak meg szerényen a völgy mélyén. A pár arasznyi mészkőpad sokaságán bukdácsoló, sok száznyi apró, festői vízesést produkáló patak páratlan élményt nyújtott. S volt útközben még vízen való átevickélés, egykori gát nyoma, Pisztrángos-tó, Csepegő-kő és Ferde-vízesés is! A Csepegő-kő volt számomra a fotogénebb, a különleges kialakulású Ferde-vízesés pedig a nagyobb kihívás a fényképezés terén; hogyan lehet megfogni a lényegét, az egyediségét e szépségnek? Az biztos, hogy ez unikális természeti attrakció!

 

Fotó: Németh Imre
Fotó: Németh Imre

 

A vízesés fölötti fedett pihenő mellett a Bodzás-forrás megállásra csábított, de mi elszántan továbbindultunk. Kisújbánya - talán a kevesebb turista miatt - számomra kellemesebb élményt nyújtott, amit egy, már téli bundát viselő mókus feltűnése csak fokozott. Izgalmas volt a település szabadtéri művészi installációinak felfedezése is. Nem a legszebb, de a legstílusosabb a zöldes üvegharang volt, hiszen az egykori üveghuták völgyében jártunk!

 

Fotó: Németh Imre
Fotó: Németh Imre


Innen, rövid kaptató után, már a Cigány-hegyi (524 m) kilátóból élveztük a feltáruló csodás látványt, a Keleti-Mecsek körpanorámáját. A kilátó alatti pihenőnél egy gyors déli tízóraizás után továbbindultunk a Dögkút-tető felé északnak. Innen hamarosan letértünk jobbra lefelé a Váralja-árok völgyébe a jelölt, de eleinte igencsak járatlan ösvényen. Az egykori szekérúton kinőtt, már több éves fácskák nehezítették útunkat. Ennek ellenére viszonylag hamar leértünk a patakhoz, de nemsokára egy kerítés mellett erős emelkedőn kellett felkapaszkodnunk, hogy bő öt perc után visszaadjuk a szintet a Vadvirág-forrásig. Itt aztán elérkezett a túra „fénypontja”, egy meglehetősen meredek kaptató a zöld kereszt jelzésen a gerincig, ahol már a piros kereszt jelzés várt ránk. Ettől kezdve viszont szinte csak örömködés volt az út, hiszen egy enyhe emelkedő után hatalmas jobbos íveléssel már indultunk is lefelé a völgybe kocsinkhoz. (A túra adatai számokban: 12 km táv, 650 m szint, 4,5 óra.)

 

Fotó: Németh Imre
Fotó: Németh Imre

 

A Zengőre Püspökszentlászlóról indultunk. Igen, az egykori pogány várat egy igencsak katolicizált helyszínről közelítettük meg. De hát a dolgoknak idővel össze kell simulniuk! Püspökszentlászló a pécsi püspökség birtoka volt, ahol 1955-ig apácazárda működött, addig, míg Mindszenthy bíborost ide nem száműzték pár hónapra. Ezt bizonyítja temetőjének sok, egyszerű, fekete, vasból készült, női neveket viselő sok-sok keresztje.

A település arról is híres, hogy itt csak egy oldalon sütik a palacsintát, ami rögtön érthető, ha látjuk, hogy az útnak csak a hegy felőli felén vannak házak. Az is jellemző a mai helyzetre, hogy a házak jelentős része idegenfogalmi célokat szolgál, s köztük sok a szakrális, lelki épülést segítő helyszín. A település felső végén lévő kastélykertet, arborétumot elhagyva a sárga sáv jelzés mentén kezdtünk el meredeken emelkedni. Emelkedni? Az igazán csak később jött, de akkor nagyon! A gyönyörűségért meg kellett dolgoznunk: bő negyedórás meredélyen emelkedtünk a csúcsgerinc felé, de nem a fáradtsággal, hanem a páratlan látvánnyal törődtünk: valódi őserdőben jártunk!

 

Fotó: Németh Imre
Fotó: Németh Imre

 

A fajgazdag erdőtársulás a fák minden korosztályát felmutatta; a magonctól az ősöreg példányokig. Itt együtt volt jelen a természetes erdőújulat és a vihar kidöntötte holt fa. S ez a ritka, értékes, őserdő kitartott a csúcsig (682 m), ahol újabb szépségek várta ránk. Ugyanis a tető alatt egykor Zengő vára magasodott, aminek ma már csak a regélő romjait és várárkát tudjuk felfedezni. És akkor még nem beszéltünk a mesés panorámát nyújtó kilátótoronyról. Legalábbis ezt írta a turistakalauz. Ugyanis minket a hangulatos és méltóságos, de egy kilátóhelyen nem igazán szerethető október végi köd fogadott fenn. S milyen jó, hogy nem épült meg a NATO-lokátor a Zengő csúcsán! Ottlétünk húsz perce alatt legalább ugyanennyi kirándulóval, turistával találkoztunk, ami egy katonai területen nem történhetett volna meg.

 

Fotó: Németh Imre
Fotó: Németh Imre

 

Lefelé indulva szép lassan elkezdett felszakadozni a felhőzet, s a kellemes környezetű Viki-pihenőnél (frissen felújítva, és bivak is van!) már több napfényfoltot is láttunk, de már sem erőnk, sem időnk nem volt az ismételt csúcsmászásra vissza. Inkább a Réka-kunyhót vettük célba, ahol „tarisznyából” megebédeltünk. Itt örömteli csodálattal nyugtáztuk a számunkra szokatlan turistaforgalmat; a fél óra alatt vagy hat csoport fordult itt meg, 50-60 fővel. Csak így tovább természetjárók! Tovább. Ez nekünk is szólt, ezért a kék négyszögön, az Etelka-forrás völgyén felfelé indulva emelkedtünk a már ismerős sárga sávig. Innen alig fél óra alatt értük el volna gépkocsinkat, de előbb sétáltunk egyet a felújított kastélyú arborétumban is. A látnivalókban változatos körtúrát öt óra alatt tettük meg. (12 km táv, 600 m szint.)

 

Fotó: Németh Imre
Fotó: Németh Imre

 

Hazafelé, az M6-osról letérve még megcsodáltuk az alig ismert „bogyiszlói vándorló tölgyeket”. Az elnevezés furcsa, de találó. Az 1856-os Duna-szabályozás előtt e terület még a Duna-Tisza közéhez tartozott, s csak a folyam új mederbe terelése után „költözött” a Dunántúlra. A zengői őserdő után nekem ez volt a második csúcsélmény a négy nap alatt: öreg, méltóságteljes tölgyek egy hagyásfás legelőn! Itt több száz évnyi történelem üzent a ma emberének. Szépségesek, titokzatosak és tiszteletre méltóak voltak egyszerre. Mintha emberek lennének, de évszázadok bölcsességével. Még lassú pusztulásuk jele is erősítette ezt az érzetet. Valami furcsa, felemelő érzés volt megölelni egyiküket. Mintha a Mindenséget, az Örökkévalót vontam volna szívemre, lelkemre. Ott úgy éreztem, hogy találkoztunk.

 

Fotó: Németh Imre
Fotó: Németh Imre

 

Szöveg és fotók: Németh Imre

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

A Mecsek fővárosában megállt az idő

A Keleti-Mecsek gyöngyszemei

A Mecsek legvadregényesebb völgye

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
 

Kerékpártúra Tokaj történelmi borvidékén

Kerékpártúra Tokaj történelmi borvidékén

2020.05.25.

A Zempléni-hegység Magyarország egyik legszebb és legkevésbé ismert hegysége. Különösen igaz ez a hegység déli részére, amelyet bár nem szőnek át sűrűn turistaösvények, jól járható erdészeti utakban mégis bővelkedik. Igazi mountain bike-os terep, természetközeli erdőkben és szőlőültetvények között, egy nagy múltú borvidéken.

→ Tovább
Elfeledett várak, pazar panorámák alig negyedórára Egertől

Elfeledett várak, pazar panorámák alig negyedórára Egertől

2020.05.20.

Az egri vár elődjének falmaradványai, több ezer éves bronzkori erőd hatalmas sáncai, egy gigantikus hegyomlás nyomai, az egykori Egri Bükk Osztály évszázados kilátójának romjai, egy felhagyott dolomitbánya sziklafalai, és nem mellesleg a környékre és a Bükk-fennsíkra nyíló pompás panorámák teszik egy igazán izgalmas túra célpontjává a Bükk nyugati kapuját őrző felsőtárkányi Vár-hegyet.

→ Tovább