História

A földönfutó gróf és „kálváriája” – Szent Anna-kápolna az egyszervolt Hanyi-pusztán

Szántóföldek, löszgyepek, mocsárrétek övezte sík vidéken, csendes magányosságban őrködik egy fatornyos, fehér kápolna Dormánd és Tenk között. Több mint 300 éve áll ellent a puszta viharainak és a történelem szeszélyeinek. Körötte a falu többször elnéptelenedett, de Hanyi-puszta emléke, templomának köszönhetően, nem merült feledésbe. Amellett, hogy megkapó látvány, a mai napig híres Szent Anna búcsújáróhely.

Szerző:
Joó Annamária
2020. április 27.

Szántóföldek, löszgyepek, mocsárrétek övezte sík vidéken, csendes magányosságban őrködik egy fatornyos, fehér kápolna Dormánd és Tenk között. Több mint 300 éve áll ellent a puszta viharainak és a történelem szeszélyeinek. Körötte a falu többször elnéptelenedett, de Hanyi-puszta emléke, templomának köszönhetően, nem merült feledésbe. Amellett, hogy megkapó látvány, a mai napig híres Szent Anna búcsújáróhely.

Bármelyik irányból érkezzünk a 31-es főúton, nem téveszthetjük szem elől a kápolnát, mert már messziről fehéren világít a fatornyos, kecses épület. Dormánd és Tenk között majdnem félúton, Erdőtelek határában, az országút mentén található. Hangulatos fasor vezet hozzá.

A látvány hívogató. A tavaszi szél vékony, horizonton nyújtózkodó, szürkésfehér felhőket küldött a puszta fölé. Friss szellő borzolta a magasabb fűcsomók tetejét. A felhők gyorsan vonultak odafenn, árnyékuk mezőkön, réteken, szántó- és gabonaföldeken, utakon suhant végig.

Ha a templom falán látható szemöldökkő feliratának hihetünk, akkor Heves megye egyik legrégebbi pusztai kápolnáját valamelyik erdőtelki Buttler grófnak köszönhetjük.

A hagyomány szerint a kis templom azért épült meg, mert a gróf állatai egyszer csak hullani kezdtek, mind elpusztultak, hét gyerekével nagy szegénységre jutott, és úgy hitte, bűnei miatt sújtja Isten haragja, ezért felajánlásul családja megmeneküléséért Szent Anna tiszteletére kápolnát emeltetett 1719-ben a pusztában.

A Buttlerek már 1691-től jelen voltak a környék történetében, ekkor vásárolt itt először földbirtokot Buttler János egri várparancsnok. Ezután – kicsit hajazva a Száz év magány Buendía családjára, ahol a férfiakat vagy José Arcadiónak, vagy Aurelianónak hívták – főként János és Lajos nevű utódok váltották egymást generációkon át a Buttler család élén. Így történhetett, hogy a gyermektelen Buttler János 1701-ben örökbe fogadta unokaöccsét, Buttler János Lajost, aki szintén grófi rangot nyert.

A barokk stílusú épület első komoly restaurálását Buttler Lajos végeztette el 1814-ben, mely dátumot szintén megörökítették a szemöldökkőben. További érdekesség, hogy Buttler János egykori egri várkapitány ugyancsak János nevű késői leszármazottjáról mintázta főhősét Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényében. Bár ez a János heves természete és könnyelmű, léha életmódja miatt többször súlyos adósságokba keveredett, és Hanyi-pusztát is bérbe adni kényszerült, azért a kápolnát 1824-ben még megújította Zwenger József egri kőmíves mesterrel.

VI. Pius pápa 1791-ben búcsúkiváltságokat adományozott Szent Anna napjára a pusztai templomocskának. Eszterházy Károly egri püspök 1794-ben hirdette ki.

Az építtető szándéka szerint a Buttlerek uradalmának népe a keresztjáró napoktól kezdve egészen Szent Anna ünnepéig (július 26.) minden kedden elzarándokolt a kápolnához, ahol misét hallgatott.

Ez a szokás idővel túlnőtt a helyi kereteken, és az ország távolabbi vidékeiről, a Jászságból és Palócföldről is idevonzotta a híveket még az 1900-as évek első felében is.

A Szent Anna-napi búcsúkat egészen az 1950-es évek elejéig megtartották Hanyi-pusztán. Az új politikai rendszer azonban nem nézte jó szemmel a pusztai búcsújárást, így az ország egyik legismertebb Szent Anna-kegyhelye elnéptelenedett, és a kultusz beköltözött Erdőtelek templomába.

Az 1960-as években kezdett leromlani az épület állapota, ami végül odavezetett, hogy az 1980-as évek végén ajtaja már nem volt, és az elhagyatottságtól meg az elhanyagoltságtól rogyadozott a teteje. A hagyományok továbbélésének erejét bizonyítja viszont, hogy amint lehetőség adódott rá, az 1990-es évek közepén felújították, és búcsúja azóta ismét egyre több zarándokot vonz.

2015-ben pedig teljes ráncfelvarráson esett át a műemléki védettséget élvező épület. Megszépült a torony, és a kápolna új színt kapott; a korábbi sárga helyett visszanyerte vélhetőleg eredeti megjelenését, a homlokzat galambszürke színűre változott.

Mivel évente csak egyszer, a búcsú napján, Szent Anna ünnepén, július 26-án nyílnak ki a pusztai templom ajtajai, ezért most az üvegajtón csak bekukucskálni tudtunk. Ha belépnénk, egyszerű belső tér és fehér falak fogadnának, a bejárattal szemben, az oltárrésznél, naiv festő által készített festmény díszlik a falon (Szent Annával, Szűz Máriával és a kis Jézussal).

Az egyhajós, keletelt, nyugati homlokzata fölött kiugró, fa huszártoronnyal díszített, ívelt szentélyzáródású kápolna előtt 1919-ben emelt kőkereszt áll. Körötte csend és nyugalom. Hullámzó táj, ragyogó kék ég, felhőbodrokkal. Szeretem a pusztát, a határtalan tágasságát, a beláthatatlan síkságot, a szántók és dűlőutak parcellázta szelíd földet.

Mert az egyszerűsége mellett megvan a méltósága is. A homok és kietlenség mellett, megvan benne a zöld élet, az erő és a kedvesség is.

A csendje nem nyomasztó, nem üres. A környékbeli mocsárréteken pintyőkék, pacsirták, poszáták énekelnek, a kórus teli tüdőből fújja a kristálytiszta levegőben.

Lüktet az élet a pusztában. Jó ott lenni, amikor mindenfelől a tavasz friss illata zúdul feléd. A puszta örömért sétálni a kora délutáni napsütésben, a gyönyörű szép nyugalomért, ami körbevesz.

Most inkább csak gondolatban menj túrázni!

Bár mi „békeidőben” aktív kikapcsolódásra igyekszünk buzdítani az olvasóinkat, a koronavírus terjedése miatt kialakult helyzetben nekünk is az a felelősségünk, hogy felhívjuk a figyelmet a járványügyi intézkedések betartásának fontosságára. A természet megvár. Éppen ezért most mi is azt szeretnénk kérni, hogy saját és embertársai érdekében mindenki maradjon otthon, és a tartalmainkat a kanapén olvasgatva, egyelőre csak virtuálisan folytassa az ország felfedezését. Ehhez tovább fogjuk közölni a cikkeket és a posztokat, mert egyrészt utazni gondolatban is jó, másrészt ilyenkor van idő elmenteni azokat az izgalmas helyeket, amelyekre majd a járvány lecsengése után érdemes lesz ellátogatni. Addig is mindenkinek kitartást és jó egészséget kívánunk!


Cikkajánló